Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-25 / 12. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 12. szám nalakra szorítkozik és mert a város talajszintje legnagyobb részében sima, egyszerű síkság: ezért alig kellett nálunk eddig áthidalásokra, aláaknázásokra valamit áldozni. Nem lehet tehát kifogás a költség kímélése, azokon a pontokon, a hol ilyen veszedelmes és alkalmatlan keresztezés vet gátat a szabad közlekedésnek, mint eddig legnagyobb mértékben tapasztalható a kerepesi-ut vasúti átmetszésénél. Hivatkozzunk e Bécs példájára, a hol a várost keresztül-kasul metszik és hálózzák a közúti közlekedésnek minden elképzelhető eszközei. Föld alatt és föld felett, alagutakban és viaduktokon, a modern technika minden elképzelhető vívmányának felhasználásával? — Nálunk csak egy-két ilyen erőszakoltabb műszaki megoldás alkalmazására van szükség, miért fáznak tehát tőle, akkora koczkázatok ellenére is? Úgy látszik elérkezett az idő, midőn a legszélesebb körű mozgalmat kell indítanunk, hogy a kerepesi-ut szabad közlekedését megszerezzük. A helyiérdekű vasút villamossá átalakítása küszöbön áll. Ezzel kapcsolatosan meg kell szüntetni a vasúti keresztezést. A magyar államvasutak pályáját emeljék fel magas töltésre, a mely alatt a viczinális vasút áthaladhat és a kocsiút és gyalogjáró szabad forgalma is biztosítást nyer. Azt mondják, a mai közállapotaink nem alkalmasak nagyobb arányú tervek felvetésére. Ámde itt napi szükségletről van szó és ha a villamos üzem berendezésének nincs akadálya, nem lehet ennek sem. Vöröss László kereskedelmi miniszter — a politikához nekünk ezen a helyen kevés a közünk — kiváló szakember a maga resszortjában és ambi- cziótól égő. — Emlékezetessé akarja tenni hivatali munkásságát a helyiérdekű vasutak átalakitásával: itt a tér, hogy érvényesíthesse munkakedvét: szabadítsa meg a fővárost és a viczinális közlekedést a régi mizériától, szabadítsa fel a vasúti sorompó zsilipéitől forgalmunk lekötött életerét. R gyümölcsfákról. A fagallyazás ügyében folyt vitatkozásból ere- dőleg megint tanulságos levelet kaptunk, a melyet ezennel közreadunk, elnézést kérve, ha talán egyhangúvá kezd válni, már az örök téma. Nem lehet azonban elzárkóznunk ez újabb szakértői hozzászólás elől, mert uj irányban, a gyümölcsfák kezelése dolgában tesz kétségtelenül közérdekű megjegyzéseket. Rákosszentmihály, 1906. márcz, 21. Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Mielőtt a fagallyazás tárgyában megindított vita végkép lezajlanék, egy pár szavam volna a rákosszentmihályi közönséghez, s e czélból felkérem, szíveskedjék soraimat becses lapjában közzé tenni. jelent soraira óhajtok válaszolni. Ha az elöljáróság hajlandó a fák dolgában kísérletet tenni, kész örömmel tanítom be a hatóság embereit a fakezelésbe. Ez nem csak szívesség, hanem kötelesség is. Miután teljes életemet gyümölcsfa és szőlőkezeléssel töltöttem el s igy volt alkalmam gyakorlatot és bő tapasztalatot szereznem, ebből kifolyólag nemcsak az elöljáróságnak szolgálok tanácscsal, de forduljon hozzám az igen tisztelt közönség közül bárki, úgy fametszés valamint szőlőkezelés dolgában szívesen adok útbaigazítást. Abban igaza van J. J. urnák, hogy a gyümölcsfák terméketlenségét nem az utszéleken álló fák okozzák, mert a gyümölcs megterem az árnyékban is, noha nem oly szép és Ízletes, mint a napon álló fa gyümölcse. Nálunk az a legnagyobb baj, hogy a telektulajdonosok nem veszik figyelembe a talaj minőségét, s kevesen vannak tisztában, mily fajta gyümölcs felel meg talajunknak legjobban. Hiába vesszük és ültetjük a leghangzatosabb nevű gyümölcsfákat, ha az talajunknak meg nem felel. Mert a mi az agyagos földben diszlik, az nem él meg a homokos sem pedig a kavicsos földben. A mi vidékünknek mindössze 3—4 fajalma (téli, nyári és őszi) ugyanannyi körte felel meg, ezek igen jól érzik magukat nálunk s jól is teremnek, a csontárok néhány kivételével mind igen jól teremnek. Még egy igen nagy baj van nálunk t. i., hogy a legtöbb kertben oly egyének végzik a fametszést. kiknek fogalmuk sincs hozzá, mert sajnos, manapság már mindenki kertész, a ki a földet föl tudja ásni, s igen természetes, ezek értenek a fametszéshez is, jobban mondva a „fanyuzáshoz“. Az persze nem jő figyelembe, hogy a termő ágat vágja-e le a vagy a hasznavehetetlent, fődolog, hogy a fán látni lehessen a megnyirbálást. Sok helyen pedig maga a tulajdonos metszi meg a fáit, saját belátása szerint, pedig a mint nekünk nem mindegy, hogy a körmünket vágjuk-e le a vagy az ujjúnkat, ép úgy annak a fának sem mindegy, hogy melyik ága vágatik le. Ily kezelés mellett ne várjunk fáinktól termést, mert nem a fa a bűnös, hanem a kezelője. A gyümölcsfa kezelése nem oly könnyű dolog, mint azt sokan gondolják. Ez egy külön ága a kertészetnek, melyet tanítani kell s hogy valaki otthonosnak érezze magát benne, több évi gyakorlatot s tapasztalatot igényel. Még egy jártas és tapasztalt gyümölcsésznek is körültekintéssel kell a fametszést végezni, mit várjunk akkor holmi ráfogott kertészektől. Csak egyszer bízzuk fáinkat avatatlan kezekre, oly kárt tesznek bennök, melyet nehezen hevernek ki. Soraimat a t. közönség becses figyelmébe ajánlva vagyok tisztelettel Keeskeméthy Vinczt, nyug. áll. főkertész. Ha nem is szól az ajakad. Ha nem is szól az ajakad, S vissza fojtsz minden szenvedélyt, Azért a ki téged szeret, Szó nélkül is mindent megért. Hiába esküdsz s könnyezel, Az előtt a ki nem szeret, Egy kinos perez s a megvetés Lesz könnyedért a felelet. Molnár Katinka. Első sorban is J. J. úr folyó hó 18-án meg-
