Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-18 / 11. szám
4 RÁKOS VIDÉKE 11. szám. el sziveket megragadó, nagy hatással Ábrányi Emilnek ez alkalomra irt költeményét. Szétsi egyébként mint a dalárda karmestere is nagy sikert aratott. A kedélyes ifjúság kebeléből alakult dalárda igen szépen énekel s rövid időn belül már is nagy haladásról tesz tanúbizonyságot. ' Az ünnepélyt lakoma követte, melyen Stelly Géza felhívására a jelenlevő hölgyek elhatározták, hogy a magyar ipart és termelést pártolni és a nemzeti megpróbáltatás nehéz napjaiban az áldozatkészség felköltésének nemes czélját előmozdítani iparkodnak. Fapusztítás. Elkiálthatnók Shakespearerel: „Válság, oldva vagy!“ Mint mikor egy kicsike kavicsot belehajitunk a bánya torkába és százszorosán verik vissza a kop- panását a sejtelmes, néma falak, úgy, hogy már menydörgéssé válik a dörgő robaj: úgy jártunk a szentmihályí fák gallyazásáról Írott néhány tréfás sorocskával. Három hete zug immár a visszhang: a közönség spontán Ítélete, a mely az igazság erejével tör utat sokáig hallgató rejtekéből a nyilvánosság szabad térségére. Ennek a hétnek a fáján megint két levél nyílott. Az első komoly hozzászólás a vitához, nagyon megérdemli a figyelmet. A másik tréfás makáma, néha rímbe csendülő próza, egyik legtiszteletreméltóbb olvasónknak küldeménye, mely uj megfigyelés eredményét csatolja a széles medret vájó ügy anyagához. A fák dolgának az ötletéből felhívja a hatóság és közönség figyelmét a szentmihályí fák egyik veszedelmes és specziálisan helyi ellenségére, az utszéle- inken vidoran mekegő éhes kecskékre, a melyektől nemcsak nem védi lakosságunk a mézes akácz virágos gallyait, hanem egyenesen vandál módon letör- dösi számukra a potya lakomát. Ez bizony el nem tűrhető visszásság és szívesen nyitunk teret igen tisztelt olvasónk s községünk derék birtokosa mókás panaszának, mert az igazság szólal meg benne: Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Miután a becses lapjában most egymást követik a fairtás és pusztítás czimmel ellátott czikkek, kérem szíveskedjék az én következő kis közleményemnek helyt adni. Az eddig megjelent czikkek közül csakis a f. hó 4-én I. és II. szám alatt közölt levelek figyelemre méltóak, mert csak ezek vallanak természet- és szakismeretre; az előbbiek csupán a jóindulat és saját felfogás színében festenek. A fákat nyesni kell, de úgy, hogy árnyékot is adjanak, anélkül, hogy a telek- tulajdonosok szenvednének s igy sem az „árnyékot szerető urak“ nézete nem helyes, sem a t. elöljáróság közegeinek irgalmatlanul keresztül vitt farongálása nem felel meg a természetnek. Egy jól kezelt és helyesen válogatott fa soha sem lesz ártalmas a telektulajdonosok gyümölcseire; inkább a telektulajdonosok maguk, mert túlnyomó részük csak ültet minden ismeret és veletörődés nélkül s a gyümölcsözést a mindenhatóra bízza. A természet úgy is minden elgondolható módon gondoskodik rólunk, csak hogy éppen a gyümölcsöt nem rakja a tányérunkra, de hát nézzünk körül, törődjünk vele s akkor az utón álló lombos fácska (a diófa, gesztenye és hasonló tulterjedelmes koronájuak kivételéivel) nem fog ártani a gyümölcsöknek, pláne ha időről-időre — helyesen — nyesve lesz. A t. elöljáróságnak érdekében állna, ha egy-két emberét rövid időre valamilyen állami faiskolába küldené, a hol ingyen adnak szívesen felvilágosítást és oktatást a fanyesés és ápolás szerény tudományában. De ne menjünk oly messze. A f. hó 4-én közölt II. czikk írója: Kecskeméthy Vincze ur, ámbár nincs szerencsém ismerni, de biztosra veszem, hogy szives lesz ezeket a fanyesést végző embereket 2—3 fánál kioktatni s az áldásos különbség már egy nyáron fog mutatkozni. A telektulajdonosoknak pedig melegen ajánlom a m. kir. földmivelésügyi minisztérium gyümölcs, szőlő, stb. tenyésztés kiadványaival megismerkedni s az azokban foglaltakat megszívlelni. Ezek igen jutányos árban szerezhetők be jobb nevű fővárosi könyvkereskedőknél. Végül említem, hagy nálunk, Szentmihályon, sok fajfa gyümölcs a földréteg és éghajlat és más okok miatt nem terem meg, ne kívánjunk tehát lehetetlenséget s ne mondjuk, hogy az utón álló fa az oka a terméketlenség és pusztulásnak. Ültessünk nagy mennyiségben olyan gyümölcsöt, melynek földünk és éghajlatunk megfelel és ne hagyjuk fáinkat tisztátla- nul s rovarokkal tele, hanem ápoljuk, úgy szintén a földet is és kedvezőbb eredményt fogunk látni. Teljes tisztelettel / J. Némi tájékoztatás czéljából s nehogy az a vád érjen, hogy csak üres szavakat használok, egy néhány igen értékes könyvecskét felsorolok; ezek mind a m. kir. földmivelésügyi minisztérium kiadványai és kaphatók a minisztérium bizományosánál: Nagel Otto, Muzeum-körut 2. Fatenyésztés .......................................Ára K I-— Út mutatás a szőlőmivelésre. . . „ „ 1.— Magyar pomologia I., II. fűz. együtt „ „ 6'— Szintén a gyümölcsészet és gazdasághoz tartozók a: Madarak hasznáról és káráról . . „ „ 1*— Gyümölcsfák és szőlő kártevő rovarai ...................................................„ „ —’60 Igen értékesek, és tanulságosak ezek és még számos kiváló szakemberektől származó könyvecskék, melyek tartalomra és terjedelemre nézve nemcsak rendkívül olcsók, hanem igen tanulságosak is. Lelkészek, tanítók és községi jegyzőknek ezen és sok más könyvecskék az említett minisztérium könyvtárában ingyen állanak rendelkezésére. fh akáczfa és a kecske. Rákosszentmihályon fagallyazásról van szó pro és [contra. Az egyiknek jó, a másiknak nem az; — De az azután csakugyan merő igaz, Hogy nem a község-elöljáróság az, ki fákat pusztít, Hanem a kecskék; no de erre mindenki szemet húnyit. Kár a gallyazásra egy garast is költeni, Elvégzik a kecskék és némely gazda ezt ingyen; S mit a kecske maga nem bir lerántani, Segít gazdája a galyt a törzstől elválasztani. Gyönyörű szép szentmihályí estéken, Mikor a szív és lélek a teremtőt áldja, Mikor a homályban senki jól nem látja, Gallyaznak a kecskéknek utón útfélen. — Hogy az ilyen gallyazás nem szabályos, Azt hiszem mindenki előtt egész világos, Nem kell ehhez sem tudós, sem iró, Fődolog, hogy tudja meg a jó biró. De a tisztesség kedvéért megvallom igazán, Nem minden kecskére haragszom, csak ne legyen [pák osztos, Meg aztán megbecsülöm gazdáját is, ki vallásos, És ki a község szép fáira, mint magáéra, ügyelni kíván.
