Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-10-29 / 44. szám
44. szám. RÁKOS VIDÉKE 3 lyébe és ez oltár fölött ott legyen örökké a mi édes apánk: Kossuth Lajos képe.' S ezen az oltáron tanulj meg áldozni; mindenért, a mi szép, nemes és nemzeti tanulj lelkesedni; időt, pénzt áldozni, hogy szívben, lélekben, testben és ruhában magyar légy egészen s méltóképen várhasd a függetlenségnek deli szép lovagját, ki a napistennek aranyos lovain ragyogó ruhában jő majd hozzád, beköszönt, megölel, arájának nevez, a szivére szőrit, letelepszik nálad s az óhajtott eszmény, várva-várt ideál lábaidhoz borul, esküszik, és betelik nálad néped sóvárgása, dicsőség, szabadság, gazdagság, boldogság! így tégy óh én népem! Mert az a szép lovag, ha benyit hazádba, a sok német rongytól, mi testedet fedi, tán meg se láthatja, hogy a szived magyar és hogy várva-várod. Aztán visszafordul, be se lép tehozzád, mert nem vagy érdemes nemzeti vágyaid teljesülésére: a népszabadságra, a függetlenségre!“ E beszéd után a rákosmezei lelkes polgárok dr Ballagi Aladár elé ivet tettek, a melyen Rákosmező lakossága fogadalmat tesz, hogy mig a haza függetlenségét kivivják, sem ételében, sem ruhájában, sem házában idegen tárgyat nem tűr. Rákosmező e czélra már szervezve is van. A kör helyiségében a magyar ipar és kereskedelem tárgyai, a bevásárlási források olyan tömege van kiállítva, hogy a család minden szükségletének beszerzésére útbaigazítást nyerhet. Ezután bemutatták a rákosmezei függetlenségi kör uj zászlaját, a mely minden izében magyar munka. Erről a zászlóról, mely mint művészi, magyar ipari produktum, a legnagyobb figyelemre érdemes, — a zászló felszentelése és a vele kapcsolatos zászló- tisztelési ünnepség bejelentésekor fogunk bővebben megemlékezni. Most csak szívből gratulálunk Rákosmező lelkes hölgyeinek a remek munkáért és a tervezőknek a művészi Ízlésért. Az estély ebben az emelkedett meleg hangulatban folyt tovább és sikerét a rákosi hölgyekre, dr Ballagi Aladárra és nejére mondott szép felköszöntőkkel fűszerezték és fokozták. Másnap a függetlenségi körnek ismét megható szép ünnepe volt, melyen úgy a polgárság, mint az ifjúság a rossz idő ellenére szép számmal jelent meg, hogy Rákosmező szent földjéből egy maroknyi földet küldjön Amerikába az odaszakadt magyar testvérek temetőjének felszentelésére. A földet a kör igen díszes, magyaros faragásu ládikában küldötte, mely templomi szerek tartására fog szolgálni. A kisérő levél igy szól: Főtisztelendő Lelkész Ur! Az ön honszerelem sugalta szép gondolata, hogy hazájoktól idegenbe szakadt hívei majdan a siri ágyban hazai föld porában pihenjenek, mindnyájunk lelkét megillette. íme a legnemesebb érzés, a hazaszeretet kiolt- hatatlan tüze a magyar szivekben! Hazafibánattól nehéz szívvel vettük körül a „királyhegy“ szent földjét, mely még látta szabadnak, függetlennek a magyart s szivünkben keserű érzéssel emlékeztünk meg a régi dicsőségről, a régi magyar szabadságról. Szólottunk az egybegyűltekhez a honszerelem erényéről az önök nemes példájáról. Szólottunk a magyar szivekben soha el nem szunnyadó reményről, hogy nemzetünk végre el is jut igazaihoz, és mint független nemzet fog boldogan élni nemzeti hivatásának. Ismerjük a történelemből a Habsburgok politikáját, de azt is tudjuk, hogy a világrenditő birodalmak és császárok emlékét is benőtte már a feledés moha, hát ennek a politikának is vége kell hogy szakadjon, még pedig most. A mi kis szabadságunk a 67-es kiegyezéskor látszatra megmaradt, azt megvédeni fegyveres kézzel nem tudjuk. A fegyveres erő idegen vezényszó alatt minden idegen érdekért küzdhet, csak a magyar szabadság jogaiért nem! Szörnyen szégyenletes állapot egy immár 20 milliós nemzetnél! Mai egész politikai küzdelmünk nem is forog más körül, mint a fegyveres erőnek visszaszerzése körül. Ez ma az élethalál kérdése. Ezért lobognak ma mindenütt a függetlenség zászlói. Ezen zászló alól üdvözöljük mi is Önt a Rákosmező szent földjéről és kijelentjük Önnek, hogy azon testvéri köteléket, mely az uj temetőt és a hősök ezer éves temetőjét, Rákosmezőt, ezen szent föld által összeköti, őrökre fenn fogja köztünk tartam a hazaszeretet, mely tengeren innen és túl egyenlően melegíti a magyar sziveket. A rákosmezei függetlenségi 48-as kör“, a „rákosi közmüv. és jótékony egyesület“ és a „rákosvidéki ifjúsági kör“ nevében hazafias szívvel üdvözli Önt Stelly Géza, elnök. Hírek. Egyházi közgyűlés. A rákosszentmihályi ev. ref. egyház a jövő vasárnapon vagyis f. é. november 5-én, délután 724 órakor közgyűlést tart, a Il-ik számú iskolai tanteremben, ott a hol az egyház istentiszteleteit szokták végezni. A közgyűlés főtárgya az időközben eltávozott s illetőleg lemondott egyháztanácsosok (presbyterek) megválasztása és felesketése s esetleg alkalmi indítványok tárgyalása. A közgyűlés után nyomban egyháztanácsi ülést tartanak, a f. é. október 15-re összehívott, de akkor elhalasztott tárgy- sorozattal. Az egyház érdekét szivükön viselő tagokat ezen a helyen is felhívja az elnökség, hogy a jelzett gyűlésen lehető legteljesebb számmal részt vegyenek s kellő jogaikat a köz javára gyakorolják. Konti József és Szabó Anti. Konti József, a héten elhunyt kiváló zeneszerző és karmester világéletében egyike volt a legtökéletesebb vidám bohémeknek. Pajzán jó kedve, tréfája sok bohó «pözsgés» estén lelke és java volt a nagy gyerekek kompániájának, melynek a jószivü, üdelelkü művész beczézett tagja volt. Számtalan pompás tréfa öregbiti emlékezetét. A visszaemlékezések között egyik jóizü eset bennünket közelebbről érdekel a szenvedőleges szereplője, Szabó Anti révén. A Népszínház kitűnő művészével egyidőben valamiért hadilábon állott Konti József. Eltökélte magában, hogy alkalomadtán megbosz- szantja. Egyik nagypénteken meg voltak hiva Németh Jóskához Dunakeszre. Vidáman borozgatott és mulatott az egész társaság, de azért mindenkinek feltűnt, hogy Konti egyre azt hajtogatja: — Jóska, adjál a jó Anti bácsinak egy kis bort! Minden félórában felhangzott ez a kívánság s amikor a társaság elbúcsúzott a vendégszerető házigazdától, Konti mégegyszer könyörgőre fogta a hangját: — Jóska, adjál a jó Anti bácsinak egy kis bort. — Már hogyne adnék, — szólt ekkor Németh Jóska, két üveg bort csomagoltatva be Szabó Antalnak, aki szépen megköszönte az ajándékot és a felső kabátjába gondosan elrejtette, nehogy a vámnál szükségtelenül megvámolják.
