Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-02-12 / 7. szám
7. szám. RÁKOS VIDÉKE 3 egész járás területét, melyről nem maradt el egyetlen község képviselete sem, hogy igaz örömének, zajos éljenrivallgással kifejezést ne adjon. Az ünnepi szónok Gallovits Ján s rákoscsabai esperes-plébános volt, ki meleghangú, szép beszédben üdvözölte a három uj, illetve előléptetett járási tisztviselőt. A második beszéd Mészöly László, Pestvármegye tiszteletbeli főjegyzője ajkáról hangzott el. Mészöly a központ részéről jelent meg s a vármegyei középponti hatóság részéről keresetlen szavakban üdvözölte mindhárom győztes tisztviselőt. Heyder Ödön dr. főszolgabíró felelt az üdvözlésekre, úgy a maga, mint két tisztviselőtársa nevében megköszönve az ünnepeltetést. Különösen nagy hatást tett a jelenvoltakra, midőn emelkedett hangon ígéretet tett, hogy e hazának és e vármegyének hü fia és tisztviselője marad mindenkor s ez ünnepeltetést nem az eddigi működése jutalmának tekinti, hanem zálogul a jövőre. Kijelenti, hogy a gödöllői járás érdekeit hűen fogja képviselni és mindenkinek igazságot szolgáltat, a kinek arra joga van. Ezenfelül, ha nagyszabású dolgokról lesz szó, ott lesz ő is a helyén mindenkor, de akkor kéri az egész járás számottevő tényezőit, hogy pártfogásukat, támogatásukat meg ne vonják, mert csak egyesült erővel lehet nagy és szép cselekedeteket véghez vinni. Alig ért véget a viharos éljenzés e szavak után. A valóban szép társaság déli egy órától késő estig együtt maradt s a gödöllői czigányok zenéje mellett vigadozott. A lakomán R.-szentmihályról Csillag Szilárd, dr. Hauser Gyula biró, Krenedits Sándor jegyző, Pálfi János, Wayand Károly és Kubinyecz Sámuel vett részt. A gödöllői önkéntes tüzoltó-testület fáklyászenét is rendezett a három szolgabiró tiszteletére. Hírek. A kaszinó mulatsága, krákosszentmihályi kaszinó múlt vasárnap tartotta első nagyobbszabásu nyilvános mulatságát s mindjárt első lépését igaz siker koronázta. El is kell ismerni, hogy érdemesnek bizonyult reá, mert a rendezőség ügyesen végezte a dolgát. A téli álomban szunnyadó társaságunk szinte kiéhezve kapott az alkalmon, mely annál kedvezőbb volt, mivel rendezői — okos elővigyázattal — két nagy fegyvert is felhasználtak a sikere biztosítására: Belépő dij nélkül rendezték a mulatságot, a mi tagadhatatlanul vonzó — és a gyermekek révén is megtalálták az utat a szülőkhöz. Hálás és dicséretes vállalkozás a gyermekeknek örömet okozni és szórakoztatásukról gondoskodni, különösen úgy, hogy a gyermekek mulatságát, a művészi érték alapján a felnőttek is élvezhetik. Kitűnő példa volt erre a Mazzantini-fé\e tavaly nyári gyermekbál fényes eredménye. — A kaszinó szép mulatságán több száz főnyi közönség jelent meg s élvezte a délutáni művészi produkcziókat, melyekben Gaál Pál zenetanár szerzett legtöbb érdemet. A műsor előtt Samu István elnök beszéddel nyitotta meg a mulatságot, melyet hajnalig tartó vigasság fejezett be. Csütörtöki társaság. A csütörtöki társaság e heti mátyásföldi összejövetelén Mátyásföld és Czinkota tett ki magáért, híveinek nagyszámú képviseletével. Hogy aznap ki folytatta az én csúffá tett szerepemet, azt máig sem tudom, mert hogy visszatérjek a direktor színe elé, arra nem beszélt volna rá három ékesnyelvü dominikánus barát sem ! . . . Lángost nevettében még a szegezés is szúrta, midőn szinehagyott képpel elmeséltem neki a katasztrófát ; de hamarosan meg is vigasztalt : — Sohse busulj öcsém ! tarts mivelünk! . . . Mit is nyomorognál evvel az ágról szakadt ripacs- bandával ? Nálunk urimódba csöppensz. Meglásd, hogy dűlni fog a pénz, mint Ladányba a mennykő. Ez itt az én aranybányám ni! — fordult leányához — az én kis primadonnám : Lórika, a ki valóságos kis Blaháné . . . És igaza is volt Lórika apjának. Színpadra termettebb, nála alkalmasabb, ügyesebb gyermeket még nem bámultam meg soha életemben. A mije a Népszínháznak Blaha Lujza, az volt nekünk Lórika is a mi három szál deszkából össze- kótogatott pódiumunkon. Ma is, ha rágondolok, elborítja, elfutja arczomat a piros vér arra az emlékezetre, hogy volt életemnek két egész hónapja, amelyben egy öt éves csöppség kegyelméből ettem a mindennapi kenyeret. Én még akkoriban a különféle szinészpraktiká- ban járatlan ember voltam. Majd a csodám veszett azon, hogy miként bir két férfi és egy kis leány egész estét betöltő előadást tartani. Lórika apja ezt csakhamar kézzelfoghatóvá tette: Úgy tudom, Kalocsára esett legelső állomásunk. Azt mondja Lángos: — No most öcsém, hordd ki Lórikával a szin- lapot. A te dolgod az legyen, hogy ügyelj reá; baja ne essék! A többit ő jobban érti nálunk. Kezembe nyomott vagy három tuczat szinlapot; Lórika • pedig mellém szegődött, hogy megkezdje velem hóditó körútját. Belépünk az első úri házba. Lórika illedelmesen beköszönt és bejelenti, hogy az ő kedves papája előadást szándékozik tartani Kalocsán a jó bácsik és nénik mulattatásárá. Nagyon szépen esedezik mindnyájukhoz, hogy ne vonják meg kegyes pártfogásukat, mert mi is mind a ketten — a kik szintén játszunk — szivvel-lélekkel azon fogunk iparkodni, hogy minden tekintetben a kegyes látogatók ^igényeit kielégítsük. Ámulattal, meglepődve tekintett össze a család. Boldog mosoly játszott minden ajkon. — Ki leánya vagy fiacskám? — kérdi nyájasan egy ékesebb matrona. — Lángos Elek színigazgatóé. Nevem Lórika. — Feleli a kis lány, kecsesen meghajtva magát. — Jaj be aranyos, jaj be kedves! — kiált fel a család egy fiatal íeánytagja, simogatva Lórika hullámos fürtjeit. — Hát a kedves mamád mit csinál? Hol van? — Az égben! — Sóhajtja Lórika elkomorodva. — Megszerették a jó angyalok és elvitték a csillagok közé, hogy ott meggyógyuljon. — Szegény kis árvám! sajnálkozik Lórikán az ifjú nő a kis leány elé kuporodva. — Mikor vitték el az angyalkák édes anyuskádat? — A múlt tavaszszal. Nagy fekete kocsin utazott el — csevegi Lórika, két kézzel is iparkodva, ! hogy a kocsi nagyságáról fogalmat nyújtson — és a temetőben egy gödörbe eresztették őt. Kedves apa azt mondta, hogy ott kezdődik a másvilág hosszú 1 országutja és ha egyszer látogatóba megyünk anyus-
