Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-02-05 / 6. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 6. szám. Budapest székesfőváros tanácsa legutóbbi ülésén behatóan foglalkozott a rákosszentmi- hályi lóvasut ügyével s az alább szó szerint közölt határozatot hozta. Ez a határozat, önmagában véve is eléggé érdekes, de nagy jelentőségűnek tekinthető, ha elemeire szétbontjuk s a benne felhalmozott tényeket külön kihámozzuk és megvilágítjuk. A mi lóvasutunk pályája egyik tekintélyes szakaszán székesfővárosi területen halad s ez oknál fogva kerül érintkezésbe a főváros hatóságával. A lóvasut igazgatósága már a múlt évben második sínpár lerakatásával akarta a forgalom lebonyolítását megkönnyíteni és meggyorsítani s e czélból pótszerződést kért a fővárostól, a második sínpárnak szükséges terület használatára vonatkozólag. Most legutóbb viszont azzal a kérelemmel fordult a lóvasutigazgatóság a tanácshoz, hogy a pótszerződés ügyét egyelőre hagyja függőben, mert a vasút üzemének villamos vagy gőzmotorrá való átalakítása ügyében ered- ménynyel kecsegtető tárgyalások folynak s ezek eldőlte a kérelem érdemét is lényegesen megváltoztathatja. Tény tehát, hogy a lóvasut üzemében a legrövidebb időn belül változás történik, még pedig igen természetesen nem kedvezőtlen, hogy az üzem alkalmasabb rendszerre leendő átalakításának terve komoly, hogy erre nézve a tárgyalások reális alapon és eredménynyel kecsegtetően folynak, hogy a lóvasutra vonatkozólag kolportált híreink a valóságnak megfelelnek s még túlzottaknak sem mondhatók. A főváros tanácsa a lóvasut kérelmét e részben teljesítette. A határozat egyéb rendelkezése alakszerűségekre vonatkozik, a melyek még mindig azzal a törekvéssel vannak összefüggésben, hogy az annak idején Farkas Ignácz volt elnökkel kötött területhasználati szerződést a részvénytársaságra végre már formaszerüleg is átruházzák. A tanács 611—905. sz. erre vonatkozó határozatának szövege ez : A tanács a puszta-szent-mihályi közúti vasút részvénytársaság kérelmének a folyamodványban felhozott indokoknál fogva helyt adva, a puszta-szent- mihályi lóvonatu közúti vasút tervezett második vágánya czéljaira szükséges közterületek használatát szabályozni hivatott pótszerződésnek megkötésére vonatkozó tárgyalásokat, további intézkedésig függőben tartani rendeli és erről a kereskedelemügyi m. kir. miniszter urnák külön felterjesztésben jelentést tesz. Minthogy azonban az a körülmény, hogy a társaság a szóban levő vasútnak villamos vagy gőzmotor üzemre való átalakítása iránt tárgyalásokat folytat, nem képez olyan okot, hogy e miatt a kérdéses vasútra vonatkozólag ä székesfőváros és Farkas Ignácz vállalkozó között kötött területhasználati alap- szerződésnek az eredeti engedélyesről a részvény- társaságra való átruházása is elodáztassék, ennélfogva felhívja a tanács a puszta-szent- mihályi közúti vasút részvénytársaságot, hogy az 1904. évi 212.321 /V. tan. számú határozatban foglaltakhoz képest alapszabályainak hiteles tiz példányát és a hitelesítési czégjegyzési kivonatot a tiszti ügyészségnek most már a jelen véghatározat vételétől számított 15 nap alatt beszolgáltassa; a tiszti ügyészséget pedig utasítja, hogy az alapszerződésre vezetendő átruházási záradékot megszövegezze, a részvénytársasággal szabályszerűen aláírassa és az ekként kiegészített alapszerződést további intézkedés végett ide bemutassa. Egyúttal fentartja magának a tanács azon jogot, hogy a mennyiben a vasúttársaság a jelen felhívásnak meg nem felelne, a területhasználati szerződés vonatkozó rendelkezéseit a legszigorúbban alkalmazhassa. Erdőben. Irta : Hargitai Tihamér. Csendes szellő halk danája Mond nekem mesét, Mig az álom rám nem adja Sötét köntösét. Csak a rózsás hajnal kelt fel S ébreszt engemet, Csak ez képes eloszlatni Álomképeket. Hallom zengni a fülmile Csodás énekét, Koszorúba fonom a szép Rózsa levelét. * S felsóhajtok, ha itt volnál Drága, szép alak . . . Homlokodra fűzném rögtön Koszorúimat. De nem vagy itt . . . sírva látom, Egyedül vagyok ! Rózsa, rózsa, piros rózsa . . . Én is hervadok. Vigasz. Irta: Hargitai Tihamér. Mohorai temetőben Szomorúan zug a szél, Az életről, fájdalomról Suttog a sok falevél. Azt zokogja, hogy ez élet Nem egyéb mint küzdelem, Azért vannak reményeid, Hogy csalódhass szüntelen. Csak a halál, csak a halál, Csak ez vált meg tégedet. . . Mert a földben nyugalmat lel S békességet minden ember Akármennyit szenvedett.
