Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-11-12 / 46. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 46. szám. veletlenkedőnek; a következő perczben már ismét a legbarátságosabb lehet. Itt, vidéken látszik csak, hogy mennyire a külsőség emberei vagyunk, a belsőségről szinte megfeledkezünk. Itt látszik meg, hogy többnyire csak az ént becsüljük meg csupán, s azt látjuk, azt vizsgáljuk, hogy a többi ember mennyire tele van hibával, gyakran csak a hibáját látjuk, mert a valamire valónak is minden jó tulajdonsága mellé teszünk az árnyékból is olyan porcziót, hogy fölöslegben maradjon. Nézzünk körül ismerőseink körében: egyik félénk, másik gyenge, harmadik túlságosan óvatos, a negyedik és igy tovább gyanúsan körültekintő, stréber, intrikus, lesipuskás, nyugtalan természetű, álmodozó, ideges, konkolyhintő, türelmetlen, hiú, dicsszomjas, léháskodó; s ha több jót tett velünk, mint mi ővele: úgy balek és szamár. Mindezt csak a külsőség teszi; magunkat nem akarjuk, vagy nem tudjuk megismerni, nevelni, fegyelmezni: mindig a mások értékéből vonunk le, hogy magunkat áltatva hízelegjünk a zsarnok énnek, viszonylagos felsőbb- ségtinkben kéjjelegve. „A dicséretből sokat megbir az ember, szinte bámulatos, hogy mennyit megbir, de a szidalmakból“ (megszólásból, gyalázatból) keveset.“ Mondja Mikszáth egy legutóbbi tározójában, melyben a mamelukok klubját paren- tálja el. Mindenki tudja, vagy legalább érezte ezt és mégis sohase a békére törekedett az ember, hanem mint a gyermek: a ruha egy kiálló foszlányát nem bevarratni siet, hanem addig rángatja a mig nagyobbat nem szakit rajta. Pedig egymás becsülése, több tiszteletet vált ki kölcsönösen, mint amennyit a szobába, korcsmába, vasúti kupéba lépve fixirozó tekintettel kierőszakolunk. Igen nagy gyengeség az, mikor valaki felsőbbségét, előkelőségét ilyen módon akarja éreztetni s nem a nyájas, előzékeny, udvarias modorával nyeri meg tisztelőiül embertársait. Lehet, hogy ez a mai, mindent és mindenkit legyalázó, lekisebbitő divat használ a politikában a nemzetnek, de erkölcsileg any- nyit ront a társadalmon, hogy ezer pap le nem köszörüli, egy erdő-apácza le nem imádkozza. Stomfai Tóth Kálmán. Hírek. Csütörtöki társaság. A csütörtöki társaság e héten bensőséges ünnepet ült. A családi gyásza után visszatért Miksó Imre nyug. számtanácsos megérkeztét és nevenapját ülték meg s a jókivánatok tolmácsolásában Fehérváry József és Takács Gyula versenyeztek. Jövő héten újból Mátyásföldön tartják az összejövetelt. Szász Károly emlékezete Rákosszentmihályon. Néhai Szász Károly ev. református nyug. püspök emlékére kegyeletes gyászünnepet szentelt a rákosszentmihályi református gyülekezet november 5-én tartott istentisztelete alkalmával. Benke István lelkész gyönyörű emlékbeszédet mondott Bölcs Salamon Példabeszé- dek-könyve IV. rész 18. verse alapján : „Az igazaknak utjok hasonló a fénylő világossághoz, mely igyekszik világoskodni annyira, hogy az erejében levő naphoz hasonló lészen.“ A megfelelő életrajzi mozzanatok beszövésével a felekezet és a nemzet nagy halottjában a valódi embert, a hő hazafit, a gyöngéd családapát, az ihletett költőt, a nagy tudóst, a buzgó lelkipásztort és a bölcsen kormányzó püspököt tüntette fel magvas beszédében a hallgatóság lelki szeme elébe. Az aznapi presbyterium pedig jegyzőkönyvileg örökítette meg fényes tetteiben el nem halt Szász Károly emlékét. A község a gyermekekért. Általános örömet okozott a napokban, hogy hírül adtuk egy régi közóhaj teljesülését. A rákosszentmihályi első számú iskola (Almásy Pál fő-fasor) nyitott folyosójának beüvege- zéséről van szó, melyet sokszoros szorgalmazás után végre elrendelt a minisztérium. E folyosó a szűk helyiségekben ruhatárul is szolgál s az iskolából hazatérő gyermekek tél időben csonttá fagyott kabátokat öltöttek eddig magukra. Alig érkezett meg az engedélyező rendelet, a község elöljárósága már is intézkedett, hogy az üvegfalat haladéktalanul felállítsák s a munkálatok még a jövő héten befejezést nyernek. A község elöljárósága a munkálatokat egyéb fedezet hiányában a várható költségvetési többlet terhére foganatosíttatta. Leégett malom. Kerepes községben, Strallendorf Gyula báró most fölépült motoros malma a november 3-ára virradó éjjel földig égett. A malom aznap kezdte volna meg üzemét ; nagyon valószínű, hogy a tűz gyújtogatástól keletkezett. A kár 36.000 korona. A malomban semmi sem volt biztosítva. Tanitói jubileum. Gyönyörű ünnepet ültek e héten szerdán Czinkotán. Zselló Lajos, az ág. h. ev. elemi népiskola tanítója ünnepelte negyvenéves tanitói működésének jubileumát. Zselló Lajos ebben az egy állásában töltötte el ezt a rengeteg hosszú időt s a legjobb lelki és testi erőben érte meg a dicsőséges évfordulót. Hivatását mindenkor nagy buzgalommal, lelkiismerettel és szép eredménynyel töltötte be s kiváló szolgálatokat tett a népoktatás és a magyarosodás ügyének. Czinkota tót ajkú lakossága csaknem kivétel nélkül tökéletesen beszél magyarul ; most már a további munka feladata, hogy a családokban még uralkodó tót nyelvet teljesen kiszorítsák. Zselló Lajos nemes munkájának szépséges külső jutalma volt ez az ünnepség, melynek a legfőbb díszét Tóth József kir. tanácsos, Pestvármegye fáradhatatlan tanfelügyelője adta meg jelenlétével. Az ág. h. ev. egyházi iskolagondnokság Jezsovits Pál lelkész elnöklete alatt ünnepi ülést tartott s ez alkalommal gyönyörű beszédet mondott a kitűnő tanfelügyelő. Ecsetelte a rögös pályán küzdő tanító kiváló érdemeit s főképen a magyarosítás szent feladatáról beszélt emelkedett hangon. Mindenkinek tudni és érezni kell, ki polgára e hazának, hogy magyar s ez érzésének elsősorban nyelvében kifejezésre kell találni. Lelkeshangu beszédben ünnepelte Zsellót Jezsovits is, mire az ünnepelt mélyen meghatva válaszolt. Érdemeit jegyzőkönyvbe iktatták. — Délben hatvanöt teritékü diszlakoma volt a Sopronyl-féle vendéglő tágas nagytermében, hol Tóth József tan- felügyelő asztalbontásig részt vett s gyönyörű pohárköszöntőben ünnepelte Zsellót, majd később hűséges hitvesét. A hit- és hazaszeretet két oltáráról beszélt, a melyekhez nem szabad hűtlennek lenni s a melyek imádásában egyesülnünk kell. Igen fen- költ hangú köszöntőt mondott Jezsovits lelkész, hármat is, Tomcsányi János igazgató, Ádámffy róm. kath. kántortanitó, Tolnay Károly az Ehmann-telepi iskolagondnok. Balázsovich Zoltán a „Rákos-Vidéke“
