Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-11-05 / 45. szám
V. évfolyam. Rákosszentmihály, 1905. vasárnap november 5. 45. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI és KÖZGAZDASÁGI HETILAP RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Remény-utcza 4. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. D6flxetM ár: Egész évra Fél évr® . Negyed évre f korona i : Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Egyes szám ára 220 fillér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egybasábos petltsor ára 10 fillér. Emberekért, — állatokért! A mit mi most az itt elkövetkezendők során kisütendők leszünk, régi igazság, régi panasz, régi dal, régi sérelemről. Nem akarjuk tehátlan felfedezni a puskaport, csak édes mindnyájunk nevében ime alázatos instáncziával járulunk a nagyok és hatalmasok elé, ha talán gondoskodó tekintetük reáesnék egy Istenverte embercsapat keserves bajára s szivében szánalom kelvén, meglóditja azt a kavicsot, mely a hivatalos tárgyalások és fórumok lépcsőfokain legördülve, miként a havasok hógolyócskája lavinává dagad, azonképen gurultában magával rángatja kerenyes pajtásait s ellepi a Rákosszentmihály községébe a helyiérdekű vasút állomásától bevezető székesfővárosi utat s csu- dás szívességgel burkolatot teremt. Mert ennek a szomoruságos útvonalnak a bánatos állapotáról szól az ének, a mi réges- régi nótánk. Ez a szép fasor, a melyen a lóvasut vonala is elhalad, a nevezetes határut (a főváros és a vármegye határsora), a legforgalmasabb és csaknem egyedül számottevő közlekedő vonala Rákosszentmihály nagyközségnek. Az ut még a fővárosé, fentartásáról is ő gondoskodik. Azt sem merjük állítani, hogy egyáltalán közömbösen, mert hiszen éppen az idén tavaszszal állították helyre bizonyára tetemes költség s mint tapasztaltuk, igen nagy fáradság árán. Ámde milyen balvégzet! A mi fontos és nagyforgalmu utunk csak a napsugaras nyár során bizonyult jobbnak az eddiginél, — azóta pedig eddigelé példátlanul gyalázatos. Feneketlen sár ragadós rétege vonja be, a melyben a kocsi küllőig sülyed s rendszerint megfeneklik. Valamelyik nagy orosz naturalista iró tolla kellene hozzá, hogy a mi utunkon lejátszódó keserves jeleneteket méltóképen leírhassa. A fekete nyomorúság ez, tisztelt közönség, tisztelt intéző körök és tekintetes székesfőváros! A Bab el Mandeb, a „könnyek kapuja“ mintájára a káromkodók utjának lehetne elnevezni ezt a nevezetes és jelentős hivatásu úttestet, mely a rajta elkárhozók miatt egyenesen a pokolba vezet. A mióta az ősz beköszöntött, a felháborító jelenetek végtelen sorozata játszódik itt le szüntelen lánczolatban. A fuvaroskocsik kivétel nélkül elrekednek, a szállítók órákat és napokat vesztegelnek a sárban és akadályozzák a forgalmat mindaddig, a mig valami jótékony segítség ki nem mozdítja helyükből. A minap valaki tüzelőanyagot szállíttatott ki a fővárosból az egyik legnevesebb hatósági fuvaros-vállalkozóval. Hajnalban indult el egy kocsi szén és a hozzávaló famennyiség. Másnap reggel hat órára sikerült az udvarra ledobálni a szállítmányt! Délelőtt ötödfél órát vesztegeltek először, délután negyedfél órát másodszor. Pedig a fővárosból rendeltek ki segítő- lovakat a megrekedt szállítóknak. Az építkezés örvendetesen fellendült községünkben. Az építőanyagokat csaknem lehetetlen kiszállítani. Nemrég történt, hogy este hazamenet ottfeküdt az egyik hatalmas igásló az ut sarában végleg kimerülve. Képtelen volt az üres szekeret másodmagával hazavontatni. Legelső sorban is kikérjük az Állatvédő- Egyesület érdeklődését a mi botrányos állapotainkra. Ez a derék egyesület nem is álmodja, hogy itt a főváros tőszomszédságában micsoda hajmeresztő jelenetek vannak napirenden. A feldühödt kocsisokat a közönségünk s a mi kocsisaink akadályozzák meg a kegyetlenkedésben akkor, a mikor. Legutóbb az egyik feljelentett kocsist 20 koronára büntette meg a szolgabirói hivatal igen okos Ítélete, a miért a kimerült lovát kegyetlenül verte az ostornyéllel. Ez azonban csak példának jó s kevesek előtt ismeretes. A panaszokat rajszámra kapjuk s halljuk lépten-nyomon. Egyik mindenkor élesszemü olvasónk, ki a közérdekeknek Mai számunk 12 oldal.
