Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-10-22 / 43. szám
43. szám. RÁKOS VIDÉKE Jubileum. A fővárosi tisztviselői kar egyik régi, érdemes tagjának, Wenger József Czinkota-ilonatelepi háztulajdonosnak huszonötéves tisztviselői jubileumát ünnepelték e héten kedden a fővárosban. A mindenütt kedvelt és szimpátikus Wenger bácsi ünneplésére roppant nagy számban gyűltek össze fővárosi tiszttársai és tisztelői s számos lelkes felköszöntőben éltették. Az első tósztot a székesfővárosi középponti adószámviteli hivatal főnöke, Pogány Gyula tartotta s meleg szavakkal ecsetelte a tisztviselő és magánember egyenlő érdemeit. Uj tanító Kerepesen. Kerepes községben Bleha Istvánt a minap megválasztották kántortanitónak. Bleha István ezzel atyja, Bleha György eddigi kántor- tanitó örökébe lépett, aki több évtizedes eredményekben gazdag működés után nyugalomba vonult. Bleha György sok érdemet szerzett a népoktatás terén s magyarositó munkálkodásáért két Ízben is részesült legfelsőbb kitüntetésben. Fiában méltó utódot és követőt remél Kerepes közönsége. Húsárak Rákosszentmihályon. Dióssy Nándor mészáros és hentesmester, ki újonnan berendezett üzletét a minap nyitotta meg Rákosszentmihály középpontjában, mérsékelt húsáraival erős versenytársa lett az eddigi helybeli iparosoknak. Érdekes árjegyzékéből közöljük e néhány tanulságos adatot: sertéshús kilója 80 kr., karaj I frt, hosszú karaj 90 kr., kolbász (finom kolozsvári) 90 kr. (Tiszta disznóhus- ból.) Füstölt hús (különféle) 90 kr. Marhahúsok: felsál és rostélyos 76 kr., leveshus nyomtatékkal 60 kr., nyomtaték nélkül 72 kr. Az áruk elsőminőségüek s jó perzselt szalonna állandóan raktáron van. A «Zöldike» télen. A rákosfalvi hires-nevezetes «Zöldike» vendéglő nem merült téli álomba. A tevékeny, ügyes vendéglős, Szalay Vincze fáradhatatlanul gondoskodik róla, hogy az egyedüli legalkalmasabb téli kirándulóhely készen várja számos óriási termével és külön helyiségeivel a főváros mulatozó társaságait és kiránduló egyesületeit. Vasárnaponként ügyes czigányzene szórakoztatja újabban a közönséget s gyakoriak a disznótorok is. E kedvelt lak- mározásra múlt vasárnap is hatalmas közönség gyűlt össze az egész környékről s az ösmert kitűnő szadai mellett kitünően mulatozott. A disznótort legközelebb megismétlik. Az öltözködés egyik legfontosabb kelléke a kifogástalan keztyü, a melynek jóminősége és Ízléses kivitele a legfőbb feltétele. Gazdaságosabb dolog is megbízható helyen vásárolni öltözékünk e kényes részét, mert csak igy jutunk divatos áruhoz, melynek tartóssága kárpótol a költségért. Budapestnek évtizedek óta egyik legmegbízhatóbb keztyü forrása a Kossuth Lajos-utczai Kirschnik ez ég, a mely mióta az ambi- cziózus Lander és Poplá'i társas ezég vezeti, modernségében csak nyert s a közönség szimpátiájában a legmagasabb fokra emelkedett. VERSEK. Kis ablakomon ... Kis ablakomon lopva besurran Minden reggel a napsugár. Végig csókolja kis, puha párnám, Derűs fénye szivembe száll. 5 Felé mosolygok édes reménynyel És úgy köszöntöm sugarit . . . Lelkem felujjong boldog gyönyörrel, Mert várok, várok valakit! Kis ablakomon lopva besurran, Búcsúzni jött a napsugár . . . Halványan rezgő szomorú fénye Bánatosan szivembe száll. Feléje intek — könyes szememmel, Már nem láthatom sugarit. Mert vártam, vártam, egyre csak vártam S hiába vártam valakit. G. Virághullás. Meghalt egy katona Még a tavasz tájba . . . Eltemették szegényt Idegen országba — Sziklás Boszniába. Itthon elsiratták, Tavasz őszre válott. . . Ma meg eltemettük A legszebb virágot: Megölte a bánat. Tuba Károly. Elfogtak egy legényt... Elfogtak egy legényt a nagy erdőségbe’, Bilincset vertek a lábára, kezére. — Megvallom, Tóth Ferkót leütöttem ... ráfért, Tudják meg, hogy senki ne bántsa a másét. * Pedig hát Tóth Ferkó — Isten nyugosztalja — Szent Mihály-napján, hogy a búcsút tartották, Tánc közben a karcsú, szép Kelemen Borcsát Csak megölelgette, csak megcsókolgatta. Tuba Károly. CSARNOK. üti jegyzetek. — Irta: Stomfai Tóth Kálmán. — Königssee-nek úgyszólván partja sincs, köröskörül óriás hegyek zárják körül, melyeknek falai meredeken buknak a szinte feneketlen tó mesés zöld színébe. A poprádi-tó vize is zöld, haragos, sötét, csak ott változik szinhatása, hol az Osztervát ragyogja vissza. Ez valamivel világosabb, melegebb vagy negyvenszer akkora, hosszában tizenkét kilométer. Másnap este hat óra tájban egy fővárosi kar- társamal végigcsónakáztam rajta. Valóban felejthetetlen a kép, mely benyomásként maradt e poetikus >
