Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1905-10-22 / 43. szám

43. szám. RÁKOS VIDÉKE Jubileum. A fővárosi tisztviselői kar egyik régi, érdemes tagjának, Wenger József Czinkota-ilonatelepi háztulajdonosnak huszonötéves tisztviselői jubileu­mát ünnepelték e héten kedden a fővárosban. A min­denütt kedvelt és szimpátikus Wenger bácsi ünnep­lésére roppant nagy számban gyűltek össze fővárosi tiszttársai és tisztelői s számos lelkes felköszöntőben éltették. Az első tósztot a székesfővárosi középponti adószámviteli hivatal főnöke, Pogány Gyula tartotta s meleg szavakkal ecsetelte a tisztviselő és magán­ember egyenlő érdemeit. Uj tanító Kerepesen. Kerepes községben Bleha Istvánt a minap megválasztották kántortanitónak. Bleha István ezzel atyja, Bleha György eddigi kántor- tanitó örökébe lépett, aki több évtizedes eredmé­nyekben gazdag működés után nyugalomba vonult. Bleha György sok érdemet szerzett a népoktatás terén s magyarositó munkálkodásáért két Ízben is része­sült legfelsőbb kitüntetésben. Fiában méltó utódot és követőt remél Kerepes közönsége. Húsárak Rákosszentmihályon. Dióssy Nándor mé­száros és hentesmester, ki újonnan berendezett üz­letét a minap nyitotta meg Rákosszentmihály közép­pontjában, mérsékelt húsáraival erős versenytársa lett az eddigi helybeli iparosoknak. Érdekes árjegy­zékéből közöljük e néhány tanulságos adatot: sertés­hús kilója 80 kr., karaj I frt, hosszú karaj 90 kr., kolbász (finom kolozsvári) 90 kr. (Tiszta disznóhus- ból.) Füstölt hús (különféle) 90 kr. Marhahúsok: fel­sál és rostélyos 76 kr., leveshus nyomtatékkal 60 kr., nyomtaték nélkül 72 kr. Az áruk elsőminőségüek s jó perzselt szalonna állandóan raktáron van. A «Zöldike» télen. A rákosfalvi hires-nevezetes «Zöldike» vendéglő nem merült téli álomba. A te­vékeny, ügyes vendéglős, Szalay Vincze fáradhatat­lanul gondoskodik róla, hogy az egyedüli legalkal­masabb téli kirándulóhely készen várja számos óriási termével és külön helyiségeivel a főváros mulatozó társaságait és kiránduló egyesületeit. Vasárnaponként ügyes czigányzene szórakoztatja újabban a közön­séget s gyakoriak a disznótorok is. E kedvelt lak- mározásra múlt vasárnap is hatalmas közönség gyűlt össze az egész környékről s az ösmert kitűnő szadai mellett kitünően mulatozott. A disznótort legközelebb megismétlik. Az öltözködés egyik legfontosabb kelléke a ki­fogástalan keztyü, a melynek jóminősége és Ízléses kivitele a legfőbb feltétele. Gazdaságosabb dolog is megbízható helyen vásárolni öltözékünk e kényes részét, mert csak igy jutunk divatos áruhoz, melynek tartóssága kárpótol a költségért. Budapestnek évtizedek óta egyik legmegbízhatóbb keztyü forrása a Kossuth Lajos-utczai Kirschnik ez ég, a mely mióta az ambi- cziózus Lander és Poplá'i társas ezég vezeti, modern­ségében csak nyert s a közönség szimpátiájában a legmagasabb fokra emelkedett. VERSEK. Kis ablakomon ... Kis ablakomon lopva besurran Minden reggel a napsugár. Végig csókolja kis, puha párnám, Derűs fénye szivembe száll. 5 Felé mosolygok édes reménynyel És úgy köszöntöm sugarit . . . Lelkem felujjong boldog gyönyörrel, Mert várok, várok valakit! Kis ablakomon lopva besurran, Búcsúzni jött a napsugár . . . Halványan rezgő szomorú fénye Bánatosan szivembe száll. Feléje intek — könyes szememmel, Már nem láthatom sugarit. Mert vártam, vártam, egyre csak vártam S hiába vártam valakit. G. Virághullás. Meghalt egy katona Még a tavasz tájba . . . Eltemették szegényt Idegen országba — Sziklás Boszniába. Itthon elsiratták, Tavasz őszre válott. . . Ma meg eltemettük A legszebb virágot: Megölte a bánat. Tuba Károly. Elfogtak egy legényt... Elfogtak egy legényt a nagy erdőségbe’, Bilincset vertek a lábára, kezére. — Megvallom, Tóth Ferkót leütöttem ... ráfért, Tudják meg, hogy senki ne bántsa a másét. * Pedig hát Tóth Ferkó — Isten nyugosztalja — Szent Mihály-napján, hogy a búcsút tartották, Tánc közben a karcsú, szép Kelemen Borcsát Csak megölelgette, csak megcsókolgatta. Tuba Károly. CSARNOK. üti jegyzetek. — Irta: Stomfai Tóth Kálmán. — Königssee-nek úgyszólván partja sincs, körös­körül óriás hegyek zárják körül, melyeknek falai me­redeken buknak a szinte feneketlen tó mesés zöld színébe. A poprádi-tó vize is zöld, haragos, sötét, csak ott változik szinhatása, hol az Osztervát ragyogja vissza. Ez valamivel világosabb, melegebb vagy negy­venszer akkora, hosszában tizenkét kilométer. Másnap este hat óra tájban egy fővárosi kar- társamal végigcsónakáztam rajta. Valóban felejthetet­len a kép, mely benyomásként maradt e poetikus >

Next

/
Oldalképek
Tartalom