Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-10-08 / 41. szám
V. évfolyam. Rákosszentmihály, 1905. vasárnap október 8. 41. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI és KÖZGAZDASÁGI HETILAP RÁKOSSZENTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Remény-utcza 4. MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. F elelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre . . . t korona Fél évre...............4 . Negyed évre ............I » Eg yes szám ára 20 fillér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petltsor ára 10 fillér. Október hatodikai Irta: Barabás Albert. Minden nemzetnek szent kötelessége az emlékezés azokra, kik érte szenvedtek. A jövőt csak a múltakhoz való ragaszkodás biztosítja s a mely nemzet múltját feledi, annak számára nincs jövő a földön. Október 6-ika a magyar nemzet nagypéntekje. Ha patakokban omlik szemünkből, vérbe keverve, a könyünk, akkor sem tudjuk méltóan elsiratni ezt a szörnyű napot és gyöt- relmes eseményeit. Példátlan a történelemben, a mit az osztrák hatalom velünk tett e napon. Az elmúlt századokban Bocskay, Bethlen, Thököly és Rákóczy alatt nem egyszer kellett fegyvert ragadnunk politikai és vallási szabadságunk védelmére s bár többször elbuktunk a küzdelemben, az osztrák soha oly brutális vadsággal és embertelen bosszúvágygyal nem vetette magát nemzetünkre, mint 1849 októberében. Nemcsak eltiporni, de meggyalázni akarta a legyőzötteket. Golgothát teremtett a magyar nemzet számára s hogy kigúnyoltas- sék és megkinoztassék: mint a názárethbeli Üdvözítő, tövissel koszoruztassék. Október 6-án a nemzet fönséges homlokából tizenhárom csöpp vér hullott Arad mezejére: tizenhárom hős, tizenhárom vértanú ! Egy szabad nép ellenfeleiben is becsülni tudja a hazához és szabadsághoz való ragaszkodást. Waterloo után nem következett mészárlás, Szedán után nem állítottak akasztófákat, a búrokat legyőző Anglia nem tömte meg foglyokkal a börtönöket. Csak zsákmányt féltő és boszuálló zsarnokok dühöngenek vad kegyetlenséggel. Ötvenhat év után is köd borul szemünkre és szörnyű fájdalom kél szivünkben, ha eszünkbe jut, hogy ugyanazon a napon, a mikor Arad zord várának tövében négy vértanú szivét átjárta a golyó, kilencz mártír pedig hős megnyugvással lépett a bitó alá: ugyanazon nap délutánján Budapesten a legszörnyübb tragédia folyt le. Vértanúhalált kellett szenvednie Magyar- ország első felelős miniszterének, Batthyány Lajos grófnak, a kinek vére — a nagy Mich- let szerint — az emberiség történetében bosszúért kiált az égre s lemoshatatlan folt. Lehet-e felednünk e naoot és az utána J. következőket? Van-e fátyol, elég sürü, mely eltakarja múltba visszatekintő szemünk elől az aradi vesztőhelyet, a pesti és pozsonyi vesztőhelyeket és vesztőhelyeket mindenütt és a börtönt és a bilincseket? Hóhérokkal árasztotta el Ausztria hazánkat és bitófákat állított fel mindenütt, hogy kötéllel fojtassa- nak meg e nemzet legkiválóbbjai és bitóra szegeztessék azok neve, kiknek sikerült az üldöző pribékek elől külföldre menekülniük. Még az egyház fölkent szolgáit sem kímélték a zsarnokok s templomokból hurczolták vesztőhelyre ama lánglelkü papokat, kik a nemzeti küzdelem válságos perczeiben szószékről hirdették a hazafias kötelességet. Bus temető lett ez az ország, a melyben még siratni sem volt szabad halottainkat. Tán gonosztevők valának a mi hőseink, hogy halálukban is meggyaláztassanak?! A müveit világ történelme már meghozta az ítéletet. Ez az Ítélet lesújtó a győztesekre, fölmagasztaló a bitóra kárhoztatottakra. Az elnyomó azt hivé talán, hogy az akasztófával árnyat vet hőseink emlékére és velük együtt sírba temeti az eszmét, melyért vérüket és életüket áldozták. Talán számított arra, hogy a jövendő nemzedék az elnyomatás súlya alatt elkorcsosul, kiveszi leikéből a múltak emlékeit és szajkó módjára visszhangoztatni fogja, a mit a zsarnokság hirdetett, hogy azok a férfiak nem szabadsághősök, hanem vakmerő lázadók voltak. Mily botor számítás! A letiport nemzet ama szörnyű napokban Mai számunk 12 oldal.
