Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1905-10-02 / 40. szám

4 RÁKOS vidéke 40. szám

Szanatóriumi bizottságok. Egy ízben már említettük, hogy az ország több helyén szervezik a szanatóriumi bizottságokat. Legutóbb Orsován Ritter Károlyné, Rákospalotán Wagner Manóné, Újvidéken Pinkovich Ferenczné, Léván Báthy László prépost, Frommer J. főorvos és dr. Halassy Kálmánná, Kolozsvárott Szvac-ina Gézáné, Győrött gróf Laszberg Rezsőné, Baján Hegedűs Aladárné alakították meg a József kir. herczeg szanatórium egyesület hölgybizottságát. Úgy értesülünk, hogy a József kir. herczeg Szanatórium Egyesület taggyüjtése megyénkben folyamatban van. A szegénysorsu tüdőbetegek ügye a gyöngédlelkü női kezekben van és bizonynyal nincs rossz kézben az az ügy, melyért a magyar úrasszonyok buzgólkodnak. Nem tudjuk elég melegséggel kérni községünk egész társadalmát, hogy az országos akczióból ne maradjon ki és segítsünk re! is egy-egy téglát azon intézmények összehordására, a hol emberek életének megmentéséről van szó.

Csütörtöki társaság. A csütörtöki társaság e heti vacsorája Mátyásföldön szép látogatottságnak örvendett s a megelégedett társaság a sikerült estét a jövő héten ugyanitt megismétli.

Műkedvelői előadás. A Rákosvidéki Ifjúsági Kör, s X. kér. rákosi iskola tornacsarnokában, 1905. október 1-én (vasárnap), műkedvelői előadást tart. Jegyek árai: ülőhely I II—III. sorban 60 fillér, IV—X. sorban 40 fillér. Állóhely 20 fillér. Az előadás kezdete

lenes vezetésével megbízott magyar miniszterelnököm előterjesztésére Csapody István dr. budapesti tudományegyetemi czimzetes rendkívüli tanárnak és törvényes utódainak, az orvos-tudományok művelése körül szerzett érdemei elismeréséül, a magyar nemességet fejéregyházi előnévvel díjmentesen adományozom. Kelt Bécs-ben, 1905. évi sszeptember hónap 19-én. Ferencz József, s. k., Fejérváry Géza báró, s. k.

A kitüntetésről a «Budapesti Hírlap» a következő megjegyzések kíséretében ad hirt.

A kitüntetés ezúttal olyan férfiút ért, aki már régen rászolgált a nemesi czimre szivének nemessége révén. Ritka jó ember, kiváló tudós. Mint szemorvosnak nagy tekintélye van a szakkörökben s pedig nemcsak mint gyakorló orvosnak, hanem mint szakírónak és oktatónak is. 1856-ban született a sopron- megyei Horpácson; orvosi tanulmányát a budapesti egyetemen végezte, ahol 1880-ban avatták doktorrá. 1881-től 1889-ig az egyetemi szemkórházban működött, mint gyakornok, majd mint tanársegéd. 1887- ben iskolaorvosi és egészségtanári oklevelet kapott; 1890-ben a szemészet docense lett. 1891 óta az egyetemen tanít. Számos kitűnő szakkönyvet irt, a többi közt a következőket: Látáspróbák (1886.); Egészségtan polgári és felső leányiskolák számára; Útmutató a szemészetben. Tömérdek orvosi czikke képpen sem jelenhetik meg a közgyűlésen, szíveskedjék megbízottja utján a testületbe való belépését bejelenteni, a mi szintén nagyon fontos körülmény, mert a testület csak a megfelelő számú tagok jelentkezése esetén alakítható meg a közgyűlésen.

Zsolnay Károly siremieke. Zsolnay Károly közadakozásból megrendelt síremléke már csaknem teljesen elkészült Fibel Jakab kőfaragómester műhelyébe .. A fiatal mester igen nagy ambiczióval látott hozz. --ép feladatához s igy a síremlék rendkívül díszes lesz. Fehér sóskúti kőből készül, nagy szegély és fedőlappal s piramis alakú. A leleplezését november 4-én tartják meg, amikur szegény Zsolnaynak nevenapja lenne. Á gyűjtő jóbarátok kérik, hogy az esetleges adományokat szíveskedjenek Pálfy Jánoshoz, mint a gyűjtés főrendezőjéhez mielőbb eljuttatni, hogy a síremlék teljes ára fedezetet nyerhessen.

Üres lakások. A fővárosban hatalmasan szaporodnak az üres lakások, még pedig leginkább a 2—3 szobából állók. A fővárosi statisztikai hivatal igen érdekes kimutatással készült el az üres lakásokról. E kimutatás adatai éppenséggel nem örvendetesek reánk nézve s igen alkalmasak arra, hogy környékünkön az éves lakások bérének apasztását idézzék elő. Valóban jogos is a kívánság, hogy ház- tulajdonosaink éves lakásaikat mérsékeltebb áron adják bérbe, mert a mai laká.bérek a főváros üres lakásainak szaporodását tekintve tarthatatlanok, különösen akkor, ha figyelembe veszszük, hogy a mi lakásbéreink összegéhez a közlekedési és más egyéb kiadások nagy súlya is járul. Fontos közérdek vidékünk fejlődése szempontjából is, hogy az állandó lakosság száma gyarapodjék s a telekeladások, építkezések szaporításának czélzata is megköveteli, hogy minél nagyobb számban kössünk magunkhoz évi bérlőket, a kik ha egyszer a zord idővel járó kellemetlenségek elviselését magukra vállalták, bizonyára kiváló módon alkalmasak arra, hogy állandó letelepedésre. ingatlan szerzésre legyenek rábirhatók. Az éves lakosok számát pedig kétségtelenül csak kedvező házbérajánlatokkal szaporíthatjuk akkor, a mikor a főváros üres lakásaival kell felvennünk a versenyt.

A statisztikai hivatal érdekes adatainak tanulságosabb részei a következők :

Az üres lakások száma 1898-ban kezdett emelkedni, amikor a pénzintézetek korlátlanul adtak pénzt i spekulánsoknak házépítésre. 1900-ban már 5248 ires lakás volt a fővárosban. Az építőiparnak híreién bekövetkezett válsága megakadályozta a tovább- ipitést. Alig építettek egy-két házat s a fővárosba jzönlő vidékiek hamarosan megtöltötték az üres lakásokat. Tavaly az utolsó bérnegyedben mindössze csak 678 üres lakás volt. Ezzel, úgy látszik, elérte a minimumot, mert az idei év első negyedében 683, a második negyedben pedig már 777 üres lakás volt. Az általános kimutatásnál jobban bizonyítja az üres akások számának emelkedését, ha figyelembe vész- izük, hogy O-budán 66-ról 28-ra, a Ferenczvárosban 147-ről 57-re és Kőbányán 163-ról 134-re csökkent az üres lakások száma. Ellenben az I. kerületben 43 ról 61-re, a IV. kerületben 30-ról 69-re, az V. kerületben 28-ról 50-re, a VI. kerületben 83-ról 173-ra, a VII. kerületben 38-ról 73-ra és a VIII. kerületben 50-ről 97-re, emelkedett. Érdekes adata még a kimutatásnak, hogy az egyszobás üres lakások száma je- mtékenyen, 464-ről 322-re csökkent s csak a nagyobb, 2—4 szobás lakások állanak üresen. Kétszobás trés lakás 96-ról 208-ra, háromszobás lakás 37-ről 08-ra és négyszobás lakás 25-ről 68-ra emelkedett. Ezek a számok kétségtelenül a főváros közönségének szegényedését bizonyítják.

Parafrázis. Zimankós, ködös, őszinapok. Az út porában sárgult falevelek. A száradó ágakat tördösi a csípős őszi czél. Didergő, csúf világ. A szivekben aggodalom és marczangoló kétség. A ködön keres tül azonban át-át tetszik valami piczike reménységz- halvány csillogása. Füstbe ment remény. Elporladt, összedőlt bizodalom. Keserű kiábrándulás. Köröskörül beborul a látóhatár, menydörgés és czikázó villám a barátunk. A hit, a bizodalom képmutatássá válik, a reménység szédelgéssé és csalássá. A megdöbbenést a tomboló harag, a düht a feneketlen keserűség váltja fel. S mig „felzokog a honfibú, a jobbak ajkain“, addig az ország szivében magyarul beszélő s magyarnak született páriák lerángatják és sárba tiporják a nemzetiszinü lobogót, felszentelt jelvényünket. A nyomorult horda verekszik és késel s megmarja, tépi a magyarok virágát, a nemzet ifjú