Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-09-03 / 36. szám
36. szám. RÁKOS VIDÉKE 5 Szüreti ünnep. Rákosszentmihálvon, Hausvatter Sebestyén vendeglő-helyiségében, f. é. szeptember 10-én (vasárnap), világposta és egyeb mulattató szórakozásokkal és játékokkal egybekötött nagy szüretelő ünnepély lesz. Belépő dij személyenkint 50 fül., család-jegy 1 korona. Kezdete délután pont 4 órakor. Jó czigányzenéről, kitűnő magyar ételekről és italokról gondoskodás történt. Kedvezőtlen időjárás esetén az ünnepélyt fedett helyiségekben tartják meg. Alagi versenyek. A kedves, intimus alagi verseny- pálya vasárnap megnyitja sorompóit, hogy a sport- élvezet nélkül meg nem élhető fővárosi közönséget keblére fogadhassa. Az alagi urlovas pályán a mai nappal négynapos meeting nyílik meg, melynek keretében tizenegy sík-, hat gát- és hat akadályverseny kerül eldöntésre. Az érdekesnek Ígérkező meetingre nagy csapatokban rándulnak át a rákosszentmihályi érdeklődők. Mükedvelö-elöadás. Rákosszentmihályon, a Röhl- féle házban (Rákosi-ut) folyó hó d-án vasárnap délután 4 órakor műkedvelők szinielőadást rendeznek az uj orgona javára. Belépti dij felnőtteknek 30 fillér, gyermekeknek 20 fillér. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak. Az előadást kedvezőtlen idő esetén másnapra halasztják. Műsor. A lengyel anya. Tóth Kálmántól, előadja : Wenninger Irma. I. A kis zseni. Nagy Endrétől. Személyek : Gusztáv, Wenninger Janka. Ilonka, Bilcsik Ilona. Vilma, Röhl Ilona. Anna szobaleány, Ballon Margit. A honleány. (Rudnyánszky). Előadja Mühlbacher Anna. II. A szobaleány. Vígjáték 1 felvonásban. Barta Iréntől. Személyek : özv. Harasz- tiné Wenninger Irma. Katicza, ieánya Bilcsik Ilona. Terka, szobaleány Ballon Margit. Dárdai, földbirtokos Wenninger Janka. Emil, fia Röhl Iiona. A nővér. Inczédy Lászlótól. Előadja Wenninger Janka. III. A csodabábok. Személyek: Varrónő, Bilcsik Ilona. Varróleányok, Mühlbacher Anna, Bilcsik Mariska. Iza gróf kisasszony, Ballon Margit. Nevelőnő, Wenninger Janka. Pista, Hausvater Irma. Béla, Röhl Ilona. Baleset. Csendes István rákosszentmihályi lakost, a Sporttelep pénztárosát súlyos baleset érte. Forgópisztolya tisztogatásközben kezében elsült s jobb mutatóujját a golyó ellőtte. A zúzott seb szerencsére nem túlságosan veszedelmes. ' A megbövült „Otthon“. A rákosszentmihályi „Otthon“-kávéházat életrevaló tulajdonosa pompásan megnagyobbította. Menártovits Lajos kávés ugyanis a billiárdos nagyteremhez hozzácsatoltatta a baloldali mellékszobát s a belső helyiségekből egy külön tágas vendégszobát alakíttatott, a volt konyha helyett pedig újat épített. Az „Otthon“-kávéház ez átalakítások után rendkívül tágas és kényelmes helyiséggé válik s jó és olcsó ételei-italai révén már is jóhirü és fényesen világított nagyvárosi termei bizonyára csak megnövelik a közönség pártfogásában. A «Bor.» A rákosszentmihályi műkedvelők szombat esti előadásának általános erkölcsi sikerével mai számunk vezető czikkelyében foglalkozunk. E helyütt rövidesen be akarunk számolni a külső hatásról s az előadás részletes képéről. A Gárdonyi ismert és népszerű darabja roppant feladatokat Yó az előadókra s valóban a csudával határos, hogy műkedvelők ilyen kerekded, összevágó s minden részletében kidolgozott előadásban tudhassák bemutatni, a mi első sorban feltétlenül a roppant lelkiismeretű és vasszorgalmu főrendező, Lukács István érdeme, a ki mint előadó művész is nagy sikert aratott jellegzetes, az analizálásig pontos és lelkiismeretes játékával. Az együttesből — az igazság nem udvariatlanság — messze kimagaslott a Baracs Imre személyesitője, Krenedits Sándor, a ki alakításának tökéletességével előbb szinte megdöbbentette, majd pedig magával ragadta az egyébként kényes és hagyományosan tartózkodó közönséget. Játéka csupa szív s mélyen átérzett dolgát tökéletes színészi rutinnal látja el; a szerep, mintha reá lenne öntve, minden szava, mozdulata igaz és őszinte. A paraszti nyelv természetesen hangzik ajkáról, semmi csináltság, semmi látható szinészkedés, ráadásul kitünően kezelhető hang s roppant drámai erő segíti a kellő pillanatokban. Ezzel az alakításával bárhová elszerződhetnék hivatásos színésznek. Méltó partnerei voltak: Koriger Ágostné és Spannraft Elza. Ko- rigerné alakítása szintén egyszerűen tökéletes. Minden pillanatban ura a hangulatnak, kristálytisztán éreztet meg minden legkisebb nüánszot, végtelenül természetes, kaczkiás, kedves, ötletes. Teljesen zavartalan művészi élvezetet nyújtott alakítása a Spannraft Elzáéval együtt, a kiről már tavaly túlzás nélkül megállapítottuk, hogy a színpadra termett, kész művésznő, az igaz művészet legnemesebb fegyvereivel felvértezve. Munkája annál becsesebb, mert mindkét alkalommal egyéniségétől teljesen eltérő szerepben nyújtott vérbeli művészi alakítást. Tavalyi pompás humorú, kissé karri- kirozott komikája után ez évben a Baraesné igen nehéz, drámai szerepében hatotta meg a közönséget, mely megindultan hallgatta őszinte kitöréseit s gyönyörködött nemes egyszerűséggel és természetes ízléssel megrajzolt alakításában. A tapsok oroszlánrésze e pompás triásnak szólt, a melyhez a Lukács István már méltatott alakításával csatlakozott. Nagyon szépen játszotta öreg Szunyognét Babits Sándorné, valóban megnyerő, jellegzetes alak volt, szépen, egyszerűen beszélt. Dely Sári ifjúságának bájával és közvetlenségével aranyozta meg a naiva kedves szerepét. Mondókáját kitűnő hangsúlyozással és melegséggel mondta el s ügyesen, fürgén mozgott. A többi hölgynek kisebb szerep jutott, S feladatát valamennyi pompásan oldta meg. Meltsok Annuska remekül pergő nyelve, eleven temperamentuma, mely azonban az ízlés határain túl nem ragadta pillanatra sem. Gaál Pálné kedves, élénk paraszt asszonya, Meltsok Blanka és Kirsch Boriska jeles segédletével, Otte Miczi derék, magyaros, jól megrajzolt szolgálója, valamennyien megérdemlik a megfelelő részt a siker dicsőségéből. Visszatérve a férfiakra Gaál Pálról kell nagy dicsérettel megemlékeznünk. Jóízű, fortélyos és bőven humoros Kátsa czigánya zajos, élénk derültséget keltett. Művészember, a ki otthon van a színpadon s mindent teljes lélekjelenléttel, tudatosan végez s durvává nem válik sohasem. Igen jól játszott Lehel Pista nehéz siheder szerepében. Aprólékos gonddal és lelkiismeretes lélektani következetességgel végezte dolgát s ha talán a külső hatás nem felelt meg minden részletében érdemének — ezt csak annak lehet tulajdonítani, hogy a szerep és millieu nem egészen megfelelő a képessége terének s a deklamácziónak az a hangfogós neme, melyet különösen a harmadik felvonásban alkalmazott a parasztházak kiskertjéből a szalon padlatára kívánkozott vissza. Babits Sándor nagyon jó alak volt, egyszerűen és magyaros Ízzel játszotta el a hires bírót. Egy kis humor elkelt volna még; károsan befolyásolta makacs rekedtsége. Weiland József, Baka Mátyás és ifj. Otte Albert megtettek szintén minden tőlük telhetőt. A két első kissé mérsékelten aknázta ki szerepének komikus oldalát, Durbints sógornál pedig elkelt volna egy kis groteszkebb maszk is. A két gyermekszereplő Képessy Etus és Janovszky Laczika méltán versenyre kelhetett a nagyokkal, igen kedvesen és korrekten végezték dolgukat s különösen a kis Etus temperamentumos fiuskodása és őszinte beszéde elragadó volt. Nem sajnáljuk a festéket ez aprólékos méltatás részleteitől, a vállalkozás értéke méltó érdemet szerzett rá. Valakiről azonban meg kell még külön emlékez-
