Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-08-20 / 34. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 34. szám. Az első esztendőben csakis a polgári leányiskola szegény és szorgalmas tanulóit segélyezzük tandíjjal. Annál nagyobb munkásságot fogunk kifejteni más irányban. Igyekezni fogunk a polgári leányiskolának, czéljainak megfelelő, otthont szerezni. E végből azt a telket, melyet annak idején a József- főherczeg-telep egyesülete a kultuszminisztériumnak felajánlott, a polgári leányiskola épülete részére kérjük s kérésünk meddő nem leend, mert oly erkölcsi testület, mint az iskolaegyesület, képviselni fogja Rákosszentmihály egész társadalmát. Azon leszünk továbbá, hogy lehetőleg egy esztendő leforgása alatt internátussal egybekötött algimnázium létesüljön, hogy ilyenformán serdülő fiainkat se kelljen többé utaztatni a viczinálison. S ezzel mily gyönyörű távlati képe nyilik Rákosszentmihály jövendő fejlődésének. Mindazok, kik eddig is szívesen letelepedtek volna Szentmihá- lyon, de nem tették, mert gyermekeiket utaztatni, 7—8 óra hosszat kóborolni hagyni nem akarták, mindazok eljönnek, hogy távol a főváros zajától, ennek tűrhetetlen lakásviszonyaitól menekülve maguknak nyugalmas, édes otthont teremtsenek. Rákosszentmihály népessége az eddiginél is nagyobb arányban fog szaporodni s beteljesedik majdan mindaz, a mit egyelőre csak egy-egy pium desiderium gyanánt emlegetünk : a közlekedés javulása, közvilágítás stb. stb. S iskoláink is virágozni fognak, nívójuk folyton emelkedni fog s mi végzett munkánkra büszkeséggel tekinthetünk majdan vissza. Rpró ötietek, A következő levelet kaptuk: Tekintetes Szerkesztő Ur! A «Rákos Vidéké»-ben bevezetett újítás valóban ügyes és hasznos módja annak, hogy a közönség praktikus gondolatok, tervek, eszmék és ötletek felvetésével sokszor oly kérdések megoldására nyújtson segítő kezet, a melyek nem ritkán és nagyobbára közhasznú szolgálatot teljesithetnek, vagy nehezen vajúdó vállalkozásokhoz is erkölcsi impulzust, hogy úgy mondjam, lökést adhatnak. Kérem, tek. Szerkesztő ur, e soroknak az «Apró ötletek» czimü rovatban való közlését, bár úgy érzem, hogy a kérdés komolyságánál fogva nem e rovat keretébe tartozik. Egyúttal a czél érdekében kérem nevem elhallgatását is. Van a «Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesü- leté»-nek egy vállalata, a mely jelenleg jövedelmezőség tekintetében alig van kiaknázva. Pedig ez a vállalat idővel valóságos kincses bányává fejleszthető, csak jóakarat és csekély vállalkozási kedv, vagy ha úgy tetszik bátorság szükséges hozzá. Hogy a jóakarat meg van a jelenlegi vezetőségben — arra nézve nincs okunk kételkedni, — de, hogy a vállalkozási kedv vagy bátorság hiányzik benne, azt állíthatom. A múlt évben, vagy — ha jól emlékszem — az idén dr. Dem- janovich Emil ur, ki a mátyásföldi gyógyfürdőnek és uszodának, dr. Friedländer Manó úrral társulva bérlője, egy egészséges eszmét pendített meg a választmányban, a mely talán azon alakban, a melyben előterjesztetett, nem felelt meg a czélszerüségnek, mégis e kérdést a választmány, a helyett, hogy behatóbban foglalkozott volna az ideával s a bérlőkkel a megoldás egyéb módozatairól tárgyalt volna — a napirendről egyszerűen letette. A választmányt ezért csak hibáztatni lehet. Mert miről van szó? Dr. Demjanovich ur a vendéglő-épületet a gyógyfürdő czéljaira át akarta alakíttatni, kibővittetni és a fürdővendégek szálló- és szórakozó helyévé akarta berendeztetni. Mitől ijedtek meg az urak, hogy e terv megvalósításától annyira idegenkedtek? Tán attól tartanak, hogy az egészséges nyaralótelep levegőjét az üdülő betegek megfertőztetik leheletükkel, vagy, hogy a vendégközönséget, mely évről- évre szaporodik, elriasztják? Nevetséges dolog. Gyógyfürdőnk úgy sem alkalmas fertőző, vagy ragályos betegek részére, hanem csupán ideg-, gyomor- és bél-, rheumaticus, csuzos, hurutos, szív- és egyéb hasonló bántalmakban szenvedők részére. Éppen ezért a látogató vendégközönség megindult kiözönlése csak gya- rapodhatik s nem fogyhat. Természetes, hogy a vendéglő azután sem szolgálná kizárólag a fürdőközönséget, hanem ugyanoly mértékben a látogató vendégeket is. Hogy zajos mulatozásoktól a gyógyulást kereső publikum megkímélendő, az is természetes; azt a jelenlegi vendéglőbeli lakók is megkívánják. Másrészt a zajos mulatságokat kedvelő elemek .Mátyásföld^ nek hasznot úgy sem hajtottak soha, kárt azonban okoztak annál többet. Tapasztaltuk eleget, hogy a legkülönfélébb elemekből álló társas kirándulások, majálisok alkalmával mennyire szenvedett fejlődésben lévő erdőnk és parkunk növényzete, hol a vandál kezek évekre szóló nyomokat hagytak hátra. Ha már most ily mulatságoktól megszabadulna telepünk, az összes tulajdonosok csak hálával fogadnák. Igen, uraim! Pensiót kell létesíteni vendéglőnkből. Pensiót, mely élelmes vállalkozók kezében, mint mint a milyeneknek a jelenlegi bérlők is mutatkoznak, óriási jövővel biztatja a vállalatot is, de telepünket még gyorsabb fejlődésre teszi alkalmassá s az egyesület hasznának gyarapodására vezet. A haszon annál nagyobb, minél jobban kamatozik valamely anyagi tőke, de óriási, ha erkölcsi tőkekamatozás is van vele egybekötve. A kivitelre nézve ezúttal még nem óhajtanék a dolgok elé vágni. Czélszerü volna mindenek előtt a választmány álláspontját ismerni, a melylyel a vállalkozó orvosok ajánlata felett napirendre tért és főként arról értesülni, hogy van-e a választmányban érzék az ily vállalkozások iránt, vagy csupán a meglévőben bízik, a mely kipróbált ugyan, de haszon nélkül való, miért is rászolgált arra, hogy megváltoztattassák. Kiváló tisztelettel „Egy mátyásföldi telektulajdonos*. Rz egyhuzamos tanítás kérdése. Irta: Tomcsányí János. (Folytatás.) Nem haladhatunk azonban odáig, hogy a módszer tökéletesedésével az idő leszállítását követeljük, bármennyire kedvezne is e követelés könnyelmű teljesítése egyéni érdekeinknek, mert ez esetben vétenénk a közoktatás érdeke ellen. A módszer tökéletesítése terén elért minden siker, — a milyen pl. a fono- mimika is — csak azt teszi lehetővé, hogy a gyermek valóban elérje a célt, a mi eléje van tűzve, hogy megértse az egyes tantárgyakban azt, a miről a helytelen módszer mellett csak halvány sejtelmeket szerzett, vagy a mit csak gépiesen tudott elsajátítani. Egyszóval a módszer haladása csak a szellemi túlterhelést enyészt- heti el, de nem képesíti a gyermeket arra, hogy kevesebb idő alatt sajátítson el bizonyos ismereteket. Azért foglalkoztam e látszólag ide nem tartozó ügyekkel ily hosszasan, hogy beigazoljam, miként a cél érdekében a tanítási idő és óraszám le nem szállítható, s ha ezt elértem a gödöllői tanítói járás-kör azon nézete, hogy a tanítás délelőtt és délután megosztva történjék, önmagából következik. A tantervben megállapított és a fentiekből következőleg feltétlenül szükséges heti óraszám az egyes osztályokban hetenkint 20—30 között váltakozik. Ebből
