Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1905-01-01 / 1. szám

i. szám. ________ ___________ kákos me rt az uj kocsi pompásan bevált, csak a külső aj­tajai nem megfelelőek. így lesz fából vaskarika, villamosból vasúti kocsi. Panák működik. Ezt a nevet sokan keservesen ismerik a Rákos vidékén. Panák István olyan fúr­ta nggal és ügyességgel megáldott fia az anyaföld- nek, hogy ezzel a tehetséggel hires prókátor is lehetne, de mert hogy a munka iránt leküzdhetetlen utálat lakozik benne, ennélfogva a bíróságot csak a vádlottak padjáról ismeri. Csak nemrég szabadult ki Panák a fogházból, a hol legutóbb egy félesz- tendeig törhette ravasz fejét újabb csinyvetése- ken, már is beszéltet magáról. A minap ugyanis beállított Panák egy budapesti fuvarosemberhez, s a vele üzleti összeköttetésben levő derék szentmihályi építő és ácsmester: Marton Gábor feleségének alá­írásával ellátott czédulát mutat fel, melyből a fuva­ros azt olvassa, hogy Mártonná vásárolni jár a fővárosban, de idő előtt elfogyott a pénze s ezért tőle kér kölcsön 12 koronát. A fuvaros természete­sen a legnagyobb készséggel adta a pénzt a kocsis­ként jelentkező alaknak, a ki nagy nyugalommal jegyezte meg távozóban, hogy gazdája, a szent­mihályi épületéhez másnap reggel 5000 darab téglát is kér kiszállítani. Márton Gábornak jelentik másnap délelőtt, hogy ugyancsak hordja a fuvaros a téglát a szentmihályi házhoz, a hol pedig már egy fiára sincsen szükség. Dél felé előkerülvén a fuvaros, neki áll Márton s kérdőre vonja, hogy ugyan kinek hordja azt a rengeteg sok téglát, ide a nyakára? Lön erre csudálkozás. „Hát magának Márton uram, hiszen maga izente a kocsisával tegnap, hogy sietve hordjam.“ „Izente a’ . . . dehogy is izentem!“ — Ej na, hát hogyne izente volna, mikor még a felesége czédulája is itt van la, a nagybugyellári- somban ! — Azt ugyan kötve hiszem, mert az én jó anyjukom már hogy minek levelezne magával, mikor neki egész nap idehaza van a dolga. A szóbeszéd vége az lett, hogy kiderült min­den turpisság, a czédula hamis, a legény, a ki vitte — zsivány. Szentmihályi embereknek nem volt nehéz kitalálni, hogy a ravasz Panák keze járt a dologban, a ki még a csömöri parasztok szénaboglyáját is el­adta a nyáron a czinkotai parasztoknak. Akkor csak­nem nagy verekedés lett a dologból, mert a széna- szállitásra neki gyürkőzött emberek sehogy se akar­ták engedni a jussukat s alig tudtákfmegérteni, hogy becsapta őket a gonosz Panák. A csendőrök most alapos házkutatást tartottak nála s megtalálták azt a sokféle halat, csemegét és élelmiszert, a mivel magát a kicsalí pénzen a karácsonyi ünnepre ellátta. Nem tellett benne sok öröme: mindent lefoglaltak és el­koboztak tőle. — Úgy tudjuk, a ravasz Panák, a kit mint rendes szentmihályi lakost le se lehetett ezút­tal tartóztatni, — csömöri illetőségű — csupa okos dolog lenne tehát, ha közigazgatási hatóságunk oda tolonczoltatná s kitiltaná Szentmihályról. Itt már ele­get bajoskodtak vele évről-évre. Huszonöt év. A Kecskeméten megjelenő „Szőlő- szeti és Borászati Lap“ 1904. év végén huszonötéves pályáját futotta be. Ezen idő alatt szakczikkei és ok­szerű tanácsai által hozzájárult Magyarország jelen szőlőművelésének felépítéséhez. Alapot Maurer János, szerkesztő-kiadója alapitotla, kinek nevéhez a szőlő­művelés terén sok újítás és javítás fűződik. Ki e hasznos, önzetlen és független szaklapot, mely egye­dül előfizetőinek érdekében működik, mégnem ismeri, az kérjen mutatványt belőle, hogy megismerhesse. A czim: „Szőlőszeti és Borászati Lap“ Kecskemét. »' *y. * $ VIDÉKE 5 Értesítés. A tiszai ág. hitv. evang. egyházkerület eperjesi Collegiumának jogakadémiáján az 1904—1905. tanév II. felére a beiratások 1905. évi január 8-tól 19- éig eszközöltetnek; az előadások pedig január 23-án veszik kezdetüket. Utólagos felvételnek január 20— 22. napjain dékáni-, azután pedig tanári-kari en­gedéllyel lehet helye. A más akadémiákról vagy az egyetemekről átlépő joghallgatók eddigi leczkeköny- vükkel jelentkezhetnek. A jogakadémiai hallgatók vallásfelekezeti külömbség nélkül részesülhetnek a Collegium kebelében fennálló tápintézet kedvezmé­nyeiben (az erre nézve megállapított dijak a követ­kezők: ebéd és vacsoráért január 1. — junius vé­géig — 90 korona; csak ebédért a II. félévben 60 korona.) A mikor még ... A mikor még gyermek voltál Valamikor régen, Megcsodáltad a felhőket A ragyogó égen. El-el nézted, mint vérzik el A nap koronája: S mint gyullad ki alkonyaikor Ezer csillag rája . . . A mikor még gyermek voltál Valamikor régen, Koszorúkat fonogattál A virágos réten. Te voltál a vadvirágok Legszebb királynéja : A vén nap is rád mosolygott, Trónusáról néha . . . Lepke-üzve versenyeztél Az enyelgő széllel; Arany hajad lenge szellő Lebegtette széjjel: Úgy kaczagtál, úgy örültél Valamikor régen . . . Hej ! azóta be‘ máskép lett, Pedig most is virág nyílik A mezőn, a réten . . . Ifj. Platthy Imre. Különfélék. Füstmentes kőszén a japán-orosz háborúban. A távoli keleten folyó rettenetes harczban mindkét had­viselő fél füstmentes kőszenet használ hadihajóin, a mi ugyan roppant mértékben megszaporitja a költ­ségeket, de rendkívüli szolgálatot is tesz azzal, hogy a füst nem válik árulójává az ellenségnek. A füst­mentes kőszén igen mérsékelt mennyiségben bányász­ható s Európában csak Angliában, a déli Wales tar­tomány kőszén mezein található. Úgy az orosz, mint a japán kormány legutóbb óriási mennyiségű füst­mentes kőszén szállítására kötött szerződéseket, a mi az angol nemzetet bizonyos féltékeny aggodalom­mal tölti el. Elösmert tudósok féltik a füstmentes tes kőszenet a végső pusztulástól s a hires angol professzor: Boyd Dawkins már azt állítja, hogy igen közel az az idő, a mikor a füstmentes kőszenet csakis a földtani múzeumokban lehet majd megeső-

Next

/
Oldalképek
Tartalom