Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-07-30 / 31. szám
3K szám. RÁKOS VIDÉKE 3 séget bízza meg ; egyesületi elnökké Pálfi Jánost, titkárrá Képessy Imrét raegvál sztja. Pálíi János elnök végül megköszönve az érdeklődést, a gyűlést berekeszti. A miniszterhez intézett kérvény szövege a következő : Nagyméltóságu Miniszter Ur! Mély hódolattal azon tiszteletteljes kéréssel fordulunk a nagyméltóságu miniszter úrhoz, hogy a községünkben fönálló s Tröszler Mária úrasszony igazgatása alatt álló magán polg. leányiskolát 3000 korona évi segélyben részesíteni kegyeskedjék. Nevezett polg. leányiskola 3 év óta áll fenn Rákosszentmihályon. E nagyközség Budapest tőszomszédságában a Rákosmezején virágzó nyaralótelepek egyesítéséből keletkezett. S évről-évre szaporodik azoknak a száma, köztük túlnyomó részben hivatalnokok, akik itt állandóan letelepednek részben, hogy gyermekeiknek szabad mozgást s tiszta levegőt, szóval egészséget biztosítsanak, részben, hogy a székesfőváros tűrhetetlen lakásviszonyai s élelmezési drágasága elől meneküljenek. A lakosság páratlan gyors szaporodásával körülbelül lépést tart az elemi oktatás fejlődése, de a középső oktatás tekintetében teljesen a fővárosra szorultunk. Gyermekeink lóvasuton (mert ez vezet be a telepre n kerepesi-uti viczinálistól), azután vi- ezinális vasúton, végre elektromos vasúton, tehát kétszeres átszállással teszik meg az utat a városba s igy jutnak a főváros középső iskoláiba. Hogy ez az utazás különböző mostoha időjárás mellett főleg télviz idején a gyermekek testi épségére nem lehet kedvező befolyással, az természetes; de hogy erkölcsi hátránnyal is jár az utazgatás, mikor akárhány máskép elfoglalt szülőnek a gyermeke reggel fél 7 órától fogva, a mikor ugyanis a lóvonathoz kell sietnie, hogy ahhoz a vonathoz kerüljön, melylyel még idejében Budapestre juthat, hogy 8 órakor részt vehessen az oktatásban, délutáni fél háromig, a mikor lóvonaton ismét hazakerül, tehát csaknem 8 órán keresütül úgyszólván felügyelet nélkül vannak, az bizonyos. Általános öröm s megnyugvás fogta el a kedélyeket, a mikor egy bátorlelkü uriasszony, Tröszter Mária, az angol kisasszonyok tanítónő-képzőjének tanárnője meghívásának engedve, saját csekély vagyonának befektetésével magán polgári leányiskolát alapított Rákosszentmihályon. Az első esztendőben 30, a harmadikhan már 60 tanulója volt az intézetnek. Minthogy azonban a tandíj beiratási díjjal együttvéve 80 koronánál nagyobb alig lehet s a 60 tanuló közül is közel V3 része tandíjmentes, azért az intézet összes jövedelme távolról sem fedezi az intézet költségeit, daczára annak, hogy a kiadásokat az igazgatónő a minimumra redukálta. Az iskola bevételei az utolsó iskolaévben voltak: 1. Tan- és beiratási dijak — kor. 3200 2. Községi segély — — — „ 150 3. Franczia tanításért — — „ 300 Összesen kor. 3650 Kiadások: 1. Fizetések — — — — kor. 2000 2. Hitoktatói dijat — — — „ 360 3. Házbér — — — — — „ 900 4. Fűtés, világítás, tisztogatás „ 600 5. Felszerelés, tanszerek beszerzése — — — — „ 50 6. Szegény tanulók segélyezése „ 650 7. Átalakítás — — — — „ 200 Összesen kor. 4760 Úgy hogy az intézet tulajdonosnője a hiányzó 1110 koronát a saját privát jövedelméből pótolta. Ily módon a polg. leányiskola nem fejlődhetik, sőt komoly válság előtt áll. A tanítónőket kellőleg díjazni nem tudván, ezek folyton változnak s munkájukat sem teljesitik azzal a kedvvel és ambiczióval, melylyel teljesítenék, ha tudják, hogy kellő díjazással állandó alkalmaztatásban vannak. A minthogy az intézet jósága a tanítótestület jóságától függ, nem csoda, ha sem a kir. tanfelügyelő, sem a miniszteri kiküldött az intézetben elért eredményekkel teljesen megelégedve nem voltak. Rákosszentmihály községe, mely sem ingó, sem ingatlan vagyon felett nem rendelkezik, tőle telhe- tőleg igyekezett az intézet szorult helyzetén segíteni; csekély tehetségéhez képest az idén 150 koronával segélyezte az intézetet. Természetes, hogy ez az összeg az iskola ügyén nem lendített. A rákosszentmihályi polgároknak 1905. jul. hó 23-án tartott nagygyűlésén végre elhatározták, hogy tekintettel e kultúrintézménynek a fontosságára, segítségért a magas minisztériumhoz fordulunk. Háromezer koronát kérünk, Kegyelmes Uram, mert nézetünk szerint e segítség elegendő lesz jó iskola megteremtésére, annál is inkább, mert elhatároztuk, hogy Rákosszentmihályon iskola-egyesületet alapi- pitunk s a befolyó tagsági dijakból, rendezendő mulatságok jövedelméből s gyűjtésekből szegény és szorgalmas tanulók tandiját fizetjük, iskolakönyveket veszünk és stipendiumokat alapítunk. Nagyméltóságu minister ur! Kitűnik az előadottakból, hogy komoly akaratunk a követelményeknek megfelelő, jó polgári leányiskolának létesítése; a község s a társadalom minden erejét megfeszítve áldozni fog s reményünk teljes, hogy a magas minisztérium is, minthogy az intézet anyagi haszonnak az elérését nem czélozza, legalázatosabb kérésünknek enged s a kért 3000 korona évi segélyt engedélyezni kegyeskedik. Azon reményben, hogy legalázatosabb kérésünket Nagyméltóságod el nem utasítja, vagyunk a rákosszentmihályi polgárok nagygyűlése nevében Rákosszentmihályon. 1905. jul. hó 23-án. nagy méltóságodnak legalázatosabb szolgái: stb. A tisztelgő küldöttség tagjai Pálfi János vezérlete alatt a következők voltak: Baka József tanító, Benke István ev. ref. lelkész, Cserjési Károly tanár, Deák József tanító, Dénes Árpád iparos, Fehér János róni. kath. lelkész, Gaál Pál zenetanár, Hauser Gyula községi biró, Képessy Imre tanár, Krenedits Sándor községi jegyző, Kubik József iparos, Lehel Pál főv. tanító, Predmerszky János iparos, Schwarzl József magánzó, birtokos, Stern Abrahám izr. hitoktató, Tóbiás Adám iparos, Vörös József igazgató-tanító, Wayand Károly iskola-igazgató és Weisz Ignácz kereskedő, az izr. hitközség elnöke és Balázsovich Zoltán a Rákos Vidéke szerkesztője. Lukács Gzörgy kultuszminiszter elsőnek fogadta a szentmihalyi küldöttséget, melynek szónoka Pálfi János volt, ki egyszerű szavakkal vázolta a helybeli viszonyokat és kérte a kérelem kedvező elintézését. Lukács miniszter igen szívélyesen válaszolt a küldötteknek. A kérelmet méltányosnak ismerte el s megígérte, hogy nagy szeretettel fog az ügygyei behatóan foglalkozni s ha az ország helyzete s a rendes költségvetés hiánya e pillanatban a segélyezést lehetetlenné teszi is, de azt alaposan elő fogja készíteni, hogy az állami segélyezés arra a pillanatra,, amikor a viszonyok rendeződnek, teljes mértékben- biztosítva legyen. Igen meleg volt a miniszter magatartása s látható rokonérzéssel fogadta a szentmihá- lyiak kérelmét, melynek örvendetes súlyt adott — szerinte is — hogy a társadalom minden rétege, felekezeti különbség nélkül résztvévén a küldöttségben, az igazi közóhajtás tolmácsolója lön. Végül a küldöttség tagjait egyenként bemutatta Pálfi a miniszternek, aki mindenkivel kezet fogott.
