Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-07-30 / 31. szám
V. évfolyam. Rákosszentmihály,_1905. vasárnap július 30. 31. szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI és KÖZGAZDASÁGI HETILAP RflKOSSZENTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: Remény-utcza 4. BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre . . . 8 korona Fél évre .......................4 . Ne gyed évro...................8 . Eg yes szám ára 20 fillér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor Ara 10 fillér. KLIMKÓ ISTVÁNf | A kérlelhetetlen halál fekete angyala megint leszállóit közénk és gyilkos suhintása megint kidöntött sorainkból egy lelket, a kinek a helye üres marad közöttünk mindörökké s példás, fényes emlékezete fájó kincsünk lesz, melyet a késő unokák is megilletődött tisztelettel emlegetnek. Keserű végzet teljesül be rajtunk, hogy mindig és mindig az elsők, a kiválók, a nálunk különbek és nagyobbak rendjében üt rést a sors csapása s olyat kell elvesztenünk, a kinek a bírása kincs: tisztesség és öröm volt nekünk. A fájdalom áthasogatja érező, hálás szivünket; a keserűség, mely még a megköny- nyitő zokogástól is megfoszt, hatalmába keríti egész lelkünket, a hü krónikás feladatát százszorosán súlyossá teszi; ha pedig az a feladatunk, hogy drága, nagy halottunkról adjunk, habár halvány jellemképet, korlátolt erőnk hamar ellankad s azt az emléket, melyet közönségünk lelke mélyén tisztelettel őriz, nem foglalhatjuk méltó keretbe az Írás kínálkozó eszközével. Klimkó István egyénisége, társadalmi állása, a tér, melyben működése érvényesült: mind meghaladja a mi körünket. Első volt közöttünk rangra, érdemekre, élethivatásra és jellemre nézve egyaránt, s mint ilyent tisztelték mindenütt. Büszkeségünk volt ő; mint Rákosszentmihály, helyesebben a szentmihályi puszta egyik legelső birtokosa kezdettől fogva látta maga körül kialakulni a telepeket, majd kifejlődni a virágzó községet: kedvelt tuskulánumában híven kitartott és szeretettel nézte a rohanó idők váratlan gyümölcseit. Mély értelmű, világos elméjű jogász volt Klimkó István, ki a legalsó lépcsőfokáról a bírói pályának emelte fel magát a magyar bírói méltóság legfelső polczára. A hol csak megfordult, tiszteletet szerzett: komolyságával, becsületességével és jó szivével. Mert végtelen jó szive volt. Olyan jó, hogy néha el is titkolta — puszta jóságból és szerénységből. A szentmihályi méltóságos ur szerény ember volt, ki rangját soha, senkivel sem éreztette s kedves, lebilincselő modorával szinte meghódította az embereket. A vi- czinális vasúton jókedvűen elbeszélgetett bárkivel, idegennel s mindenki olyan meleg rokonérzéssel viseltetett iránta, a minőbe a tiszteletnek az a mértéke vegyült, a mely az embernél nagyobb, tartalmasabb lelkeket megilleti. Nem szerette a közpályán szereplést; ő maga teljesen visszavonult életet élt a forrón szeretett családjának és hivatásának. De ha bármi közérdekről volt szó, minden áldozatra és fáradtságra készen állott. Ha igazságtalanságot tapasztalt, a vadidegen és legjelentéktelenebb egyén érdekében is képes volt egyéniségének teljes súlyát közbevetni, csakhogy segítségére lehessen. Vallásos érzületét, mint jó fia a római katholikus egyháznak és a helyi közérdekek iránt táplált jóindulatát legfényesebben bebizonyította, midőn mint családfő, a templomtelek ingyenes adományozását keresztül vitte s ezzel a szentmihályi templom felépítését lehetővé tette, a közadakozásnak alapját fényesen megvetette s példájával lendületbe hozta. Ez a szép kis templom tulajdonképen neki köszönheti létezését s ezt tudja jól közönségünk minden egyes tagja. Mint családapa mintakepe volt a férfiúnak. Soha semmit sem önmagáért, mindent a családjáért. Páratlan boldogság jutalmazta meg ezért családi életében. Mai számunk 12 oldal.
