Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-01-15 / 3. szám
6 RÁKOS VIDÉKE 3. szám. a lámpaláznak tulajdonítható, mint a tantárgy nemtudásának. Az bizonyos, hogy bár csak az első félév kis vizsgája volt a mai napon, a haladás a múltkor tartott vizsgához hasonlítva: megnövekedett, a miért Gaál tanárt teljes dicséret illeti. A programm ügyesen volt összeállítva, a tanítványok fellépésének rendje, hogy úgy mondjam, stil- szerü volt, a mi változatossá tette az előadást s a jelenvoltak érdeklődését teljesen lebilincselte. Szerepeltek kezdők, előrehaladottabbak s már olyan is, a ki, ha szorgalommal és kitartással folytatja tanulását, erősen evez az akadémia felé. A véletlen úgy hozta, hogy a legapróbbak és a legnagyobbak kapták a legtöbb tapsot; de nagyon óvakodjanak attól, hogy már a gyermekeket arra szoktassák, hogy bukótokkal kedveskedjenek nekik. Nem való a többiek irigységét felkelteni s ha ez a szokás lábra kap, még megérhetjük legközelebb, hogy a buketták s talán babérkoszorúk özönével fogják a konczertet elárasztani. Gaál tanár hálás tapsokat kapott. —ö. Jótékonyság. Csattogányi Ada rákosszentmihályi háztulajdonos követésre méltó jelét adta nemes szivének. Értesülvén arról, hogy a helybeli iskolákat több szegénysorsu gyermek látogatja, kik a déli szünet alatt távolabbi lakásukra nem is távozhatnak haza, bejelentette Wayand Károly igazgatónak, hogy egy szegény iskolásgyermeket kész naponként ellátni ebéddel. A jótékonyságra érdemes gyermeket az igazgatóság jelöli ki. Egy régi dal... Egy régi dal jut az eszembe, Hogy ki énekelte ? Nem tudom. Szavaira nem nagyon emlékezem, Csak a dallamát Azt dúdolhatom. Szólt egy verőfényes tavaszi napról, Lombos, virágos zöld Erdőről. Csattogott benne a kicsiny fülmile, S szólt az ének A szerelemről. Zengett a pacsirta bűbájos dala, A fehér orgona Is virult. A ki e kicsinyke dalt énekelte Mindent feledett, Kedélye felvidult. A második verse, rövidebb volt, S szólt egy ködös Őszi napról, Hervadt virágról, Bágyadt napsugárról, S bobó szétfoszlott ábrándokról. Egy régi dal jut néha eszembe, Ki énekelte? Most már tudom. Az első versét Együtt énekeltük, Az utolsót magamba dúdolom. M. B—a. JCozzá. Gondolatom néha Elkalandoz messze, Nem is olyan messze, Csak hol házad tája. Képzeletben látlak Ablakodnál ülni, Elmerengve nézni Ki a nagv világba. — Vájjon hová gondolsz ? Talán elszáll néha A tiéd is messze, Egy fasoros utcza, Fehér kis házába. Talán látsz valakit, Te is ott benn ülni, S kicsiny ablakából Ki a nagy világba Elmerengve nézni. Megkérdeznéd tőle, Miről ábrándozhat, Szeretnéd tán tudni, Hogy hová gondolhat. Vagy talán megérzed, Valami megsúgja, Hogy néki is te vagy Ezen a világon Egyedüli álma ? Irodalom. Szinyei Merse-kiállitás. A Nemzeti Szalon termeiben Szinyei Merse Pál müveinek gyűjteményes kiállítása nyílt meg. A kiállítást csaknem művészet- történelmi eseménynek tekinthetjük, ha méltányoljuk azt a körülményt, hogy ritka értékű sikere egyik legnagyobb, a külföldön is elismert modern festőművészünk méltó diadala. Szinyei Merse Pált a rosszakaratú bírálatok elkeserítvén, az 1880-as évek elején odahagyta a művészpályát és visszavonult sárosmegyei birtokára, gazdálkodni meg politizálni. Csak legújabban sikerült a daliás mestert a művészet napfényére kicsalogatni. A húsz évig pihent ecset most se hagyta cserben gazdáját s legújabb munkái is remekművek. Csak az a kár, hogy a hosszú szünet megfosztotta nemzetünket egy egész sereg műalkotástól, a melyek pótlására fokozott erővel kellene törekednie a művésznek, hogy a közönség hallatlan keresletét kielégíthesse. Képeinek gyűjteménye valósággal elragadta a közönséget, mely a megnyitáson Berzeviczy Albert vallás és közoktatásügyi miniszter vezérlete alatt zsúfolásig megtöltötte a Szalon tágas helyiségeit. A fővárosi társaság előkelő hölgyeinek sorában ott láttuk Szentmihály hölgyközönségének méltó képviseletét is. A nagyérdekü kiállítás fényűző műjegyzékét Ernst Lajos, a Nemzeti Szalon kiváló igazgatója állította össze s látta el a kitünően megirt bevezetéssel. A kiállítás rendezésének főérdeme is az övé, kinek munkájában hű titkárja, Déry Béla festőművész osz- ozott. M. B—a.
