Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1905-01-01 / 1. szám

1. szám. RÁKOS VIDÉKE 3 A templom is kapott karácsonyi ajándékot: el­készült a Zornné által felajánlt utolsószines ablak; s Lcndvay Hermina gyönyörű, munkás és költséges hímzett oltárteritőt készített. A sok jóért mintegy 50 ártatlan szegény gyermek imája esdi le a minden­ható Isten áldását, mi pedig megindult szívvel hálát mondva, továbbra is ajánljuk a szegényeket jószivü embertársaik munkás szeretetébe. Gyönyörű ajándék érkezett a templom számára Bauer Ottónétól is, ki remek oltárteritőt készített. Gaál Pál zenetanár tavaszi vizsgálati előadásá­nak jövedelméből 10 koronát adott át. Ennek egy részén Wayand igazgató még az iskolai év elején szegény gyermekek számára iskolakönyveket vásá­rolt, a maradék összeget pedig a karácsonyi fel­ruházás czéljára használták fel. Hírek. Szives olvasóinknak s barátainknak bol­dog újévet kívánunk. — E helyütt felkérjük t. előfize­tőinket. ^kiknek elölizetésük az év végén lejárt, hogy annak megújítása iránt mielőbb intézkedni szívesked­jenek. Adakozás. Hausvatter Sebestyén szentmihályi vendéglősnél a következő jótékonyczélu adományok folytak be: Hausvatter Sebestyén 2, Hornyok István 2, Gardovszky Róbert 1, Weinwurm János 1, Schmied József 1, Szabados András 1, Berger Mátyás 1, Merczik Mihály —.40 kor. Összesen 9 kor. 40 fillér. Az összeget Hauser Gyula községi bírónak adták, ki a község amúgy is sovány szegény alapjának gyarapí­tására fordította. Igen, bűnös vagyok, nagyon bűnös. Rosszabb, ezerszer rosszabb, mert én saját boldogságomat gyil­koltam meg. Halálra Ítéltem magam, ez nem volt elég bün­tetés, sem bünhödés. Vájjon mily büntetést, mily boszut tart fenn számomra az, ki az emberek gondo­latát és lelkeit számon kéri. — Az Isten csak irgalmas lehet és nem bosszú­álló, mondja egy hang bensőmben, s ez a hang vég­telen megnyugvással tölti el szivemet . . . Igen, az Isten csak jutalmaz, de nem büntet . . . * Éjfél van. A templom nagy harangja szelíd bu­gással hívja a híveket az Isten házába. A szelíd bugás mindinkább fokozódik, hangja erősebb, hatal­masabb, zengzetesebb lesz, hiszen csak egyszer egy évben zenghet ilyenkor is dicséneket az ég-, föld- s mindenség Urának . . . Glória . . . glória . . . Oh, Uram! én nagy Iste­nem, lesz-e az én vétkemnek is megváltása!? Csendes minden, csendes, csak a lágyan zsongó harangok szelíd harmóniája hallatszik a távolból . . . Elgondolkodom, milyen ........... — Orvos ur! orvos ur! zavar fel álmodozásom­ból egy ismerős, de előttem mégis ismeretlen hang, — jöjjön, siessen; szegény mindjárt meghal. Tanítványok hangversenye. Gaál Pál zenetanár 1905. évi január hó 6-án (pénteken) d. u. 3 órakor tartja meg a szokásos évközi bemutató hangversenyét zenetanitványaival a Bürgermeister-féle nagyteremben. Az érdekesnek Ígérkező hangverseny műsora a kö­vetkező: 1. Gaál Pál-. A faluból (6 kézre). Dely Sarolta —Képessy Lenke—Ballon Margit. 2. Rieszner: Zene­bimbók. Bacskay Ilona. 3. Rieding: 19. sz. Janovszky Laczi. 4. Diabelli-. Rondo. Écsy Ilona. 5. Handrock-. Scherzino. Ballon Margit. 6. a) Löschhorn -. Etude (4); b) Moret-. Idyll. Melczer Irén. 7. Alard: Részlet a „Norma“ operából. Otte Karolina. 8. Gaál F. -. Czi- gánytáncz. Képessy Lenke. 9. Bartalus: Kis művész. Otte Margit. 10. Tornay: Valse Nuptiale. Mihályffy Ilona. 11. a) Dancla: Opera egyveleg; b) Greizinger-. Magyar táncz. Bárány Irma. 12. a) Mendelssohn: Fantasie; b) Löw: Valse, Mihályffy Olga. 13. Gaál F.: Impromtu. Dely Sarolta. 14. Dancla-. Duett. Bárány Irma—Otte Karolin. 15. Tsaikowszky: Chant sans paroles. Ballon Borbála. 16. a) Raff: Valse Impromtu; b) Gaál Pál: Idyll. Otte Miczi. 17. Mozart: Simfonia (1 tétel). Windisch Ilona—Gaál. A hangversenyen belépő dij nincs s bárkit szívesen látnak. János napja. Rákosszentmihályon minden évben hangos a János-napja, lévén községünk több érdemes lakosa János. Az idén is nagyszámban gyülekezett a helybeli intelligenczia Pálfy János üdvözlésére, más­nap pedig Fehér János szeretett lelkészünket ünne­pelték. A vendégek érzelmeit Pálfy János tolmá­csolta méltó szavakban. Ipartársulat. A rákoszentmihályi ipartársulat ja­nuár 8-án este 7 órakor az Engelbrecht-vendéglő Nincs időm a kérdezősködésre, sietve kapom magamra téli kabátomat, kezembe táskámat, melyet ha kell, ha nem, mindig magammal hordok, s a tü­relmetlenkedő nő után sietek. A hold éppen most jött fel, halvány sugarai, mint milliónyi ezüst csikók csillognak a fagyos havon. — Messze megyünk? Kihez megyünk? — for­dulok vezetőmhöz, — de ez mintha űznék, úgy ro­han előre, válasz nélkül hagyva kérdésemet. Már-már erélyesebb hangon akarom kérdésemet ismételni, mi­dőn egy kis ház kapuját előttem felnyitva, igy szól: — Itt vagyunk! Magányos kis ház, bizonyára csak egy ember lakja. Belépünk a szobába. Egyszerű, de Ízléses háló­szoba ez. Alig teszem le kabátom, midőn gyermek- sirás üti meg füleimet. Most már tudom mi lehet a baj okozója. Odalépek az ágyhoz. Az édes anya, a ki még e szenvedéseit is örömmel, boldogan szen­vedi, fekszik előttem. Rátekintek arczára . . . — Isten, hatalmas Isten, segíts! ... a felesé­gem! Vagy talán most akarsz boszuddal sújtani? . .. De nem! Te nem vagy boszuálló, csak ir­galmas! Lázasan vizsgálom meg őt, s lassanként nyu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom