Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-04-02 / 14. szám
14. szám. RÁKOS VIDÉKE 3 Legányi Lajos, 323 dr. Läufer Lajos, 624 Schwarczl József, 970 Radocza János, 1191 Farkas Elek, 92 Ottlik Károlyné, 120 Horváth Gyula, 930 Benke János, 299 Pick Ede, 1200 Farkas Géza dr., 70 Dörschuck Antalné, 772 Esztergomi takarékpénztár, 1188 Farkas Elek, 1085 Farkas Géza dr., 542 Schwarczl Józsefné, 959 Tálos Lajos, 428 Schwarczl József, 199 Minker Nándor, 271 Müller Antal, 17 Ballon András, 1145 Farkas Elek, 961 Kollátor Fe- rencz, 1173 Farkas Géza dr. és 485 Kiszer Nándor. „Hangya.“ Múlt vasárnap délután szépésnagyszámuközönség gyűlt egybe Rákosszentmihályon, a hol a „Hangya“ fogyasztási és értékesítő szövetkezet egyik főhivatalnoka Paczolay Zoltán tartott e szövetkezetről igen i tanulságos és érdekes előadást, ismertette a szövetkezeti eszmét és élénken körvonolazta azokat a tételeket, melyek ismerete a szövetkezet megalakulásához szükséges. Az előadás oly mély benyomást tett és oly nagy lelkesedést keltett, hogy nemcsak érdemes, de szükséges is vele bővebben foglalkozni. Azok a rossz gazdasági viszonyok, melyeket részint a természeti erők beavatkozása, részint áldatlan tettek okoztak, sújtják most az egész országot, annak mondhatni minden egyes lakosát. Sokaknak, a kik azelőtt a vagyonos osztályhoz tartoztak most alig van betevő falatjuk, mert a gazdasági viszonyok ziláltságával megdrágultak a portékák árai és nehezebb lett az életfentartáshoz szükséges kellékek beszerzése. Mind olyan bajok, melyeket sürgősen orvosolni kell a kéznél levő eszközökkel — fejtette ki az előadó — épp egy ilyen áldásos eszköz a szövetkezés is. Szólt továbbá az uzsoráról, a társadalomnak arról a rákfenéjéről, melyet éppen a szövetkezés távolithat el a társadalom testéről. Az uzsora-kamat már sokakat tett tönkre, számtalan erre a példa és sok, egykor jómódú gazdának vitte már el a feje alól a vánkost. Ha már valakit a karmai közé kerített is az uzsora, a szövetkezés által örökre megszabadul tőle, mert nem lesz arra többé szüksége, hogy ily keserves módon segítsen magán. Áttért ezután az előadó azokra a szomorú állapotokra, melyekről legjobban meggyőződhetünk, ha a kivándorlási statisztikát, szemmel tartjuk. Hazánk egyes vidékein csak itt-ott található munkabíró ember, mert a föld munkásait kikergette a szent haza földjéről a nyomor, hogy idegen világrészben keressen boldogulást. És mi volt mindennek az előzménye? Az, hogy ez a szegény ember önmagára utalva, egyedül, támogatás nélkül, nem bírta mindazt biztosítani, a mivel az élet folytán önmagának és családjának tartozott. Ha egy közös czélért többen összeállnak, szövetkeznek, nem lesz az a munka oly sziszifusi munka, mert az egyesült erők nem ismerhetnek akadályt. A tett pedig szép és nemes, mert nemcsak önmagáért cselekszik az, a ki a szövetkezés érdekében áldozatot hoz, fáradozik, hanem barátjáért is. Nagy emberek felismerték már régen a szövetkezés mély értelmét, jelentőségét. Egy kedves kis parabolával ismertette ezután az előadó azt, hogy mi a szövetkezés; az a vesszőcsomó, melynek egyes szálait el tudja törni a kis gyermek is, de egybekötvén e szálakat, nem győzedelmeskedhetik rajtuk a külső erőszak. Mint minden fejlődő, vagy már hivatása magaslatán álló intézménynek, úgy a szövetkezésnek is meg van a maga fejlődési története. Röviden bepillantást engedett az előadó a szövetkezés hajnalkorszakába, abba az időbe, a mikor — s ez volt az első — a rochadelli takácsok szövetkeztek. A szövetkezés történetével együtt adatokat tárt fel a külföld szövetkezeteiről, ismertette a nagyvilág szövetkezeti életét. Elsősorban a szövetkezés ős hazájáét Angliáét, a hol 1,600.000 tag oszlik meg 1150 szövetkezet között. Szólt Belgiumról, Olaszországról, Milánóról, a hol szálló, menedékház létesült már szövetkezeti alapon; Németországról, a bécsi „Consum Veremről“. Érdekesek azok az adatok, melyeket az aránylag kicsi Dániáról hallottunk. Ennek évi forgalma 22 millió korona, 1 millió a tiszta nyereség, 130.000 tag 920 szövetkezet között oszlik meg. Világosan kimutatta ezután az antiszemita vád teljes alaptalanságát és ugyancsak azt a helytelen nézetet, hogy a szövetkezés tönkre teszi a kereskedelmet. Magyarországon gróf Károlyi Sándor vette kezébe a szövetkezeti eszme művelését, fejlesztését, — egy olyan ragyogó név, mely annak csak fényes jövőt biztosíthat. Midőn az ellenségei azt hirdették, hogy minálunk a szövetkezeti eszme már is halott, gróf Károlyi Sándor és társai egy szövetkezeti központra gondoltak és megalakították a „Hangya fogyasztási és értékesítő szövetkezethet. A Hangya működéséről elég volt azt hallani, hogy 1905 elején már 500 szövetkezet tartozott a kebelébe s mig 1898-ban 49 ezer korona volt az évi forgalma, addig 1904-ben már 6,721.000 koronát mutatott ki s 1903-ban csak 23 szövetkezet mérlege zárult veszteséggel s öt év alatt csak kettő számolt fel végleg. A felszámolásnak és a veszteségnek is csak az volt az oka, hogy nem volt meg a kellő lelkesedés, kitartás és a pontos ellenőrzés. Tárgyilagosan ismertette ezután még a kolozsvári munkásszövetkezetet, irányt jelölt az okszerű vezetésre, sürgette a jegyzett alaptőke minél gyorsabb befizetését, hogy mielőbb megnyitható legyen a bolt, a mi a tagok érdeke s további kitartásra buzdítva a jelenlévőket fejezte be lelkesedéssel fogadott előadását. A mag tehát el van vetve s csak a további buzgalmon múlik, hogy a szövetkezeti eszme busásan fizesse vissza a beléje helyezett bizalmat. Kallina Ernő. Néked. A virágot mit leejtesz, én Felveszem és keblembe rejtem. Az édes szót, mit néha mondasz, Szivem mélyén eltemetem.
