Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-02 / 40. szám
40. szám RÁKOS VIDÉKE 5 ebben a pillanatban hatalmas ugrással a túlsó oldalon termett és tele torokkal kiabálni kezdte: — Tolvaj! Fogják meg! — és azzal keresztül futott a pályaudvaron. A detektív mindenütt nyomában. így futott ki két nagy csoport ember a pályaudvarból, ezek közül az egyik Róth Vinczével, a másik pedig a detektivvel üldözte a betörőt. A mint kiértek az úttestre, éppen akkor robogott a viczinális Czinkota felől. Róth Vincze egy merész halálugrással átvetette magát közvetlenül a mozdony előtt, de a többiek hátramaradtak, inig a jó öreg viczinális be nem robogott az állomásra. Ekkor már a második csapat is odaért a detektivvel az élén s csak akkor tudódott ki a tolvaj csalafintasága, mikor az már árkon-bokron túljárt. Művészet. Furcsa baromfikiállitás. Az E—s egyik e heti számában a „Közgazdaság“ rovatban olvassuk a következő hirt: Az országos baromfikiállitás megnyitása. Ma nyitotta meg — mint Szolnokról táviratozzák — Berzeviczy Albert kultuszminiszter a szolnoki miivész- telepen a kolónia művészgárdájának tárlatát. A miniszter háromnegyed tizenkettőkor érkezett meg a pályaudvarra K. Lippich Elek miniszteri osztálytanácsos kíséretében. Az állomáson Szolnok városa hivatalosan fogadta a minisztert s nagy közönség jelent meg fogadtatására. Kludik Gyula polgármester üdvözölte a város nevében a közoktatásügyi minisztert, a ki az üdvözlő beszédre szives szavakkal válaszolt. A pályaudvarról a művész- telepre hajtatott ki a miniszter és kísérete a kiállítás megnyitására. A müvésztelepen dr. Kohner Adolf, a szolnoki művészi egyesület elnöke üdvözölte Berzeviczy közoktatásügyi minisztert és felkérte a kiállítás megnyitására. A miniszter erre megnyitotta a kiállítást s azután végignézte a tárlat termeit s megtekintette a telep művész- házait is. Egy óra hosszat időzött a miniszter a kiállításon, a honnan a megyeházához tért vissza kíséretével. A megyeházán ünnepi bankettet adtak Berzeviczy miniszter tiszteletére s a diszebéden sok felköszöntőben ünnepelték. Gratulálunk a szolnoki művésztelepnek sokoldalú képességéért. Baromfitenyésztőink pedig büszkék lehetnek a legújabb baromfikiállitásra. Pályázat. A Petőfi-társaság a gróf Vigyázó-alap- ból pályázatot hirdet lírai hölteményre. A pályaművek, idegen kézzel tisztázva, összefűzve s a szerző nevét rejtő jeligés levéllel ellátva ez évi deczember hó utolsó napjáig a Társaság titkári hivatalába (Budapest, Bástya- utcza 11.) küldendők. A háromszáz koronás pályadijat csak abszolút becsű műnek adja ki a társaság. A Nemzeti Szalon tárlatai. Az agilis Nemzeti Szalon, mely most fejezte be kitünően sikerült Madarász Viktor kiállítását, időközben sem szűnt meg programm- jához híven tevékenykedni. Munkácsy Mihály szülővárosában rótta le kegyeletét, megkoszorúzva a halhatatlan mester szülőházát. Ez ünnepséggel kapcsolatban mü- kiállitást is rendezett a szalon. A kiállítás becses anyagát élvezettel szemlélte Firczák Gyula, munkácsi gör. kath. püspök is, ki gyönyörű beszéddel emelte az ünnepély fényét. A Munkácsy-ház emléktáblájának megkoszorúzása alkalmával a püspökön kívül dr. Beöthy Pál főispán, Cseh Lajos polgármester és a Szalon képviseletében Déry Béla titkár, a ki a kiállítás sikere érdekében legtöbbet fáradozott, mondott pompás alkalmi beszédet. Déry Béla pénteken érkezett haza Munkácsról Rákosszentmihályra s másnap már ismét elutazott Kecskemétre, hogy az ott tervezett tárlatot előkészítse. Színház. Igazi, javából való művészi esemény színhelye volt a Nemzeti Színház e héten. A Cyrano de Bergerac bemutatásával olyan művészi feladatot vállalt, mely méltó volt, sőt díszére vált legelső magyar müintéze- tünknek. Ezt a művészi produkeziót, egyszerűen látni kell minden müveit embernek. Rostand remeke méltó fordításban, illusztris előadásban és ragyogó keretben került a magyar közönség elitje elé, mely nem tudott betelni a poétikus munka élvezetével. Ezzel röviden megmondottuk, hogy minden amit láttunk és hallottunk kiváló volt. A Cyrano hihetetlenül nehéz és példátlanul óriási szerepe Pethes Imrének volt, fényesen megérdemelt diadala. Minden gáncs, amit ellene kevésbbé jóakaratu bírálói felhoztak — tárgytalan. Aki ugyanis tökéletesebb Cyranot kíván, az csodára vágyik, a minő nem születik egy évszázadban sem. Pethes, kinek ez a szerep nyitott utat a Nemzeti színpadára, emberileg nagy, főképen pedig nagy az őszinte keresetlenségében — ágálás és pózmentes játékában. Az utolsó felvonás apró göröngyeit a kiforrás fogja elsimítani. Mellette sorompóba lépett az egész Nemzeti Színház. A nagy, a régi Nemzeti, hol tiz szavas szerepeket nagy művészek játszanak meg, önmagukhoz méltóan. Egyik piczi szerepében feltűnt Boross Endre, akit remekbe menő igazsággal megrajzolt gyáva polgáráért nem méltányoltak eléggé. — Ivánfi azonban antipatikus szerepét nem hozta közelebb hozzánk, Beregi pedig modoros pózaival kirítt a nagy együttesből. — A hölgyek pompásak. Meglepett Bosnyákné Lenkei Hedvig, ki négy felvonáson keresztül kifogástalan Roxánt adott, egy őszinte sikolyával pedig megrázott. Az ötödik felvonást azonban elejtette. Itt letér az igazság útjáról s csaknem minden hangja hamis. A rendezés ritka tökéletes. A negyedik felvonás csatajelenete még alig látott megrázó produkezió. A gyönyörű uj díszletek a mi Spannraft Ágostonunk művészetét dicsérik. Spannraftot a különben fukar fővárosi sajtó valóságos óváczióban résesitette szép sikeréért, miről örömmel adunk számot. A Vigszinház-ban szintén nagy sikerrel nyílt meg az uj évad. Fehér esték járják, a „Kis pajtás“, a kitűnő Pierre Veber pompás és magas színvonalon járó vigjátéka, mely a Nemzeti Színház Párisijának pendantja. Élvezetes estét szerez, a ki familiástól megnézi. Adományok, a rákosszentmihályi ev. ref. templom alapja javára. 101. sz. gyüjtőiv. Meltsok Benő gyűjtése: Dr. Moody Andor 5.—, Bauer Ottó 2.—. Ösz- szesen 7.—. 107. sz. gyüjtőiv. Koncsek István gyűjtése: Koncsek István 5.—, Huber Ignáczné 2.—\ Összesen 7.— kor. 114. sz. gyüjtőiv. Weisz Ilona gyűjtése: Knipping Vilma 5.—, Müller Matild 5.—, Weisz Ilona 2.—. Összesen 12.— kor.
