Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-20 / 12. szám
4 RÁKOS VIDÉKÉ 12. szám megindította az egyetem előtt már több száz főnyi lánggal égő sereg volt, a Hatvani-utcában, az orvos- egyetemen már egypár ezer főnyi tömeg zúgta vissza szakadó esőben Petőfi Sándor refreinjét: A magyarok Istenére esküszünk . . Hozzájuk csatlakoztak a vásárosok, az utca-népe, tengernyi tömeg hömpölygött végig a szűk utcákon. Megrohanták a nyomdát, lenyomtatták a Nemzeti dalt és a 12 pontot, — cenzúra nélkül — megszületett ezzel a szabad magyar sajtó. Osztogatták ezrivel s a láz, a szabadság lehellete szállt tovább, futásra kergette a bénát, a gyávából hőst alkotott, elragadta az öreget, a fiatalt, a nőket és leányokat, a budai hegyek visszaverték a fenséges nép eget ostromló zengését, — kavargód, hullámzott az ár, a felszabadult elfojtott érzés és a feltört lelkesedés; — majd lángba borította az egész országot, lenyűgözte az erősebb ellenséget, csudákat müveit és nekünk megvetette a szabadságunk és függetlenségünk édes nyugvóhelyét — s mindez néhány ifjú lelkének tüzéből, Március Idusán, a mikor a szegény vándor-poéta lázas szemmel, remegő ajakkal szórta országgá a bűvös jelszót: Talpra magyar, hí a haza! HÍREK. Személyi hírek. Miksó Imre és Zehntbauer Gyula, a mátyásföldi társaság két kiváló tagja, olasz- országi utazásából hazaérkezett — Krenedits Sándor, Rákosszentmihály hamar megszeretett, népszerű jegyzője, — mint részvéttel értesülünk — napok óta ágyban fekvő beteg. Kezelőorvosa, dr. Ujváry Ignác nyilatkozata szerint azonban a leggyorsabb felépülése remélhető. A beteg jegyzőt hivatalában Piblinger Rezső segédjegyző helyettesíti. — Vedrődy Viktor, a jeles gazdász, elköltözött Rákosszentmihályról s Debreczen- ben atyja birtokának vezetését vette át. Vedrődyt úgy a Baromfitenyésztő Egyesületben tartott felolvasása, mint lapunkban közölt magvas cikkei révén ismeri közönségünk s igy távozása általános sajnálatot kelt. A szellemi összeköttetés azonban lapunk révén megmarad közöttünk továbbra is s hisszük, hogy gyakran fogjuk ezentúl is közönségünket érdekes és hasznos cikkeivel megörvendeztetni. Március 15. Példátlan sikerű március 15-iki ünnepélyt rendezett ezidén a Rákosszentmihályt ipartársulat. Az Engelbrecht vendéglő helyiségeit teljesen ellepte az ünnepi hangulatú, lelkes közönség. Az ügyesen rendezett vacsorán körülbelül száz főnyi közönség vett részt, melynek soraiban ott láttuk a rákosszentmihályi társaság minden rétegét. Az intelligencia és iparososztály karöltve gyűlt a nemzet ünnepére s testvéri érzéssel lelkesedett együtt a nagy napok ragyogó emlékén. Az ünnepi programmot Ottlik Árpád nyitotta meg, ki Tóth Kálmán „Előre“ című hazafias költeményét adta elő igen szépen, gondos készültséggel. Utána valósággal elragadta a közönséget ifj. Weinwurm János pompás szavalata. Ábrányi Emil szép költeményét, a Vándormadarat adta elő, behízelgő, meleg, csengő hangon, igaz érzéssel. Balázsovich Zoltán, az ipartársulat elnöke olvasta fel ezután alkalmi munkálatát, melyet — a lapunk keretét meghaladó részletek elhagyásával — mai számunk élén közlünk. A kis Lauter szavalata rekesztette be a tetszéssel fogadott ünnepély sorrendjét. Petőfi nemzeti dalát, a „Talpra magyar-t“ adta elő tűzzel, lendületesen. Az egész közönség felemelkedett helyéről s uniszónó elénekelte a Szózatot Lelkesedéstől ragyogó arcok, kigyúlt szemek mindenfelé . . . Gyönyörű, felejthetetlen jelenet volt. A Rákosvidékén csaknem mindenütt tartottak jól sikerült márciusi ünnepséget. így Mátyásföldön a nagyvendéglőben Tomcsányi István igazgató-tanár tartott lelkes alkalmi beszédet a nagyszámú hallgatóságnak, Rákosfalván pedig a polgári körben Stelley Géza és Veress Alajos méltatták a nap jelentőségét. Az utolsó percig iskolai ünnepélyre készültek itt, mely azonban elmaradt s ezért a polgári kör vette kezébe az ünnepség rendezését, mit a közönség tömeges részvételével honorált. Csütörtöki társaság. Fényes estéje volt a csütörtöki társaságnak e héten Mátyásföldön. Többszörös családi ünnep tette színessé és meleggé az összejövetelt, mely a társaság rendkívüli fejlődéséről és megerősödéséről tett tanúbizonyságot. A jelenvoltak száma már a negyvenet ostromolta s közöttük számos olyan régi, kedvelt, oszlopos tagja a társaságnak, kit utóbb nélkülözni kellett Eljött a télidőben ritka vendég — két elnök Paulheim József és dr. Meixner Emil, hazaérkezett külföldi utazásából Zehntbauer Gyula és Miksó Imre, felépült gyengélkedéséből Bartolfy János, Stelly Géza és Veress Alajos s friss erőben léptek újra a „tettek mezejére". Zehntbauer Gyula meggyarapodott vig kedélye elárasztotta a társaságot, melynek galvanizált hangulatát még az ugyancsak meggyarapodott szakállával keltett kinos feltűnés sem ronthatta meg. De sokszoros családi ünnepet ült a társasága 19-iki Józsefnap címén. Négy illusztris tagja volt az őszinte ünneplés tárgya: Paulheim József, Fehérváry József, Kratochwill József plébános és dr. Góbéi József Az első szónok dr. Kasselik Gyula volt s úgy ő, mint követőinek hosszú sorozata, a négy férfiú igaz érdemeit méltatta. Paulheimét, a ki Mátyásföld tulajdonképeni megteremtője s bőkezű Maecenása volt, Fehérváryét a ki az önfeláldozó munkában fáradhatatlan évek hosszú sora óta s Paulheimmal együtt Mátyásföld fellendítésén páratlan ambícióval fáradozott s roppant agilitásával és leleményességével az elért sikerek alapját vetette meg. Ez az erő egyideig — mint Pálfi János később kifejtette, Rákosszentmihályé volt, a József főherceg-teleptől azonban elvonzotta Mátyásföld s csupán a lelki kapocs maradt fenn változatlanul. Kratochwill József a legnépszerűbb és legkedvesebb lelkipásztorok elsőrangú osztályába tartozik s a személyének szerzett rokonérzést az a tisztelet öregbiti, melyet az idegen ajkú Csömör községben végzett ritka nagy eredményű magyarositó munkálkodásával érdemel ki mindenfelől. Dr. Göbel József, az aranyos doktor, lelke minden társaságnak, az igaz jóbarát mintaképe, ki mindig szellemes, mindig gavallér, mindig jókedvű s igy mindig megbecsülhetetlen. A Józsefek e ritka gárdájára számos pohár ürült az emlékezetes estén. Kratochwill plébános külön fel- köszöntötte Fehérváry Józsefet, ki protestáns létére a mátyásföldi róm. kath. istentisztelet rendszeresítése érdekében rendkívül buzgó és áldásos működést fejtett ki. Fehérváry József érdeme első sorban a csütörtöki társaság megalapítása is, mely az igaz barátság kötélé-
