Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-14 / 7. szám
2 RÁKOS VIDÉKÉ 7. szám. általános emberi és speciálisan nemzeti, hazafias feladat, mely legalább is közvetve az egész nemzetet, s a közönség minden tagját élénken érinti. A mi vidékünkön számra és intelligenciára nézve kétségen kívül Rákosszentmihály a legnagyobb hely. Az itteni és szükebb környékbeli iparosok és kereskedők száma rendkívül tekintélyes. E nagy és minden alkalmas tulajdonsággal bőven rendelkező tömeg azonban hosszú évek óta olyan szervezetbe nem tömörült, a mely a jelzett általános szempontok alkalmas szolgálatával a helyi ipari viszonyok megfelelő rendezésére képes lett volna, akár valami számottevő közszellemet teremtett volna meg, vagy akár az iparosok egymásközötti viszonyainak kellő rendezésével mutatott volna fel valami dicséretes eredményt, akár pedig a tudás, művelődés, nemes versengéssel elért palléro- zódás, végre akár a közös érdekek védelmében kifejtett tevékenység utján tett volna becses szolgálatokat. A közszükséget már sok évvel ezelőtt megérezték. E forrásból fakadt a dicséretesen induló ipartársulat megalapítása. Helyes utón indultak el az ambiciózus és jóakaratu kezdők, ám a munkakedv azonban nemsokára lankadni kezdett, a lelkesedés heve kihűlt és a buzgalom lassanként közömbösségre vált s a felkavart hullámok szépen elsimulván, befödték magát a hirtelen összetöpörödött társulatot is. Az ipartársulat eddig hivatásából vajmi keveset töltött be, céljai megközelítését alig kísérelte is meg. Kétségtelenül az iparosszervezetek legkezdetlegesebb alakja az ipariársulat, hogy azonban ennek keretén belül is mit és mennyit lehet eredményül felmutatni, hogy — messze ne menjünk — világos és tündöklő példája a budapesti vendéglős ipartársulat munkássága. De ha már csak a helyi viszonyoknál és szűk kereteknél fogva is a mi ipartársulatunk nem gondolhat ilyen ábrándokig nyúló jövőre, kétségtelenül hivatott arra, hogy előkészítő, tömörítő és szervező munkásságával megvesse az alapját az ipartestületnek, mely belőle — ha az akaratnak és készségnek csak legkisebb megfelelő mértéke rendelkezésre áll — okvetlenül kisarjadzik és kifejlődik. Hogy pedig az ipartestületnek micsoda fontossága és működési köre lesz majd, ezt ezúttal nem kell részletezni; az érvényben levő törvény maga széles, autonomikus alapon szabja meg és azonfelül átruházott hatáskörrel öregbiti. Ajelszó tehát: teremtsük meg a rákosszent- mihályi ipartestületet, a mely mint iparhatóság minden más — általánosságban elmondott — célján és előnyén kívül, haza koncentrálja az iparoskörök érdekeinek gondozását és kielégítését, megkönnyíti és értékesíti munkálkodásának eredményét. Az ipartestület közelebbi céljáról és helyi jelentőségéről alkalomadtán részletesen beszélünk, nem hisszük azonban, hogy erre szükség lenne. Megértik és átlátják iparosaink és közönségünk egyaránt annak szüksé- ! gességét s a cél most némileg kissé még távolabb esik. A jelen munkásságának feladata, hogy az ipartestület alapját: az ipartársulatot vezesse egyelőre a nyilt pályára s tárja fel előtte a szabad haladás akadálytalan útját. Azután pedig TÁRCA. —— A felszínen. Arczunk derült, szavunk enyelgő, vidám, S szemünkben pajgos csillogó sugár! Ki hinné azt, hogy lelkünk mélyén gyakran, A pusztulás sorvasztó szele jár ? Hányszor van dúló vész a tenger mélyén, S fent napsugárral enyeleg a hab, S enyészetet borító sir felett is Mosolygó élet: lomb, virág fakad. Jörgné Draskóczy Ilma. A megvalósult álom. Gyerek-lány koromban arról álmodoztam: Királyfi jön értem aranyos hintóbán, Apródok emelik nehéz, drága sleppem, Czifra, fényes násznép hajbókol köröttem. Alabárdos őrök tisztelegve állnak, Kristályból lesz tornya márvány palotámnak, Ezer szobám is lesz végtibe — egy sorba: Bíborral bevonva, kincsesei teleszórva. Hogy fölcseperedtem, betelt ez az álmom: Eljött értem az én délezeg, szép királyom! Nem ültetett holmi hintóba, batárba, Úgy vitt el magának: ölelő karjába. Czifra násznép helyett, amerre csak jöttünk: Illatos virágok bókoltak köröttünk. S ákáczos kis házunk két kicsi szobája, Szebb, mint meseország minden palotája! förgné Draskóczy Ilma.
