Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-25 / 52. szám
RÁKOS VIDÉKE 52. szám. 2 szállítani. A költségelőirányzat alapján 709 koronát kellett volna utóbb ilyen módon letétbe helyezni, minthogy azonban az 5°/o iskolai pótadó czimén előirányzott összeg nem folyt be teljesen, csak 577 kor. 69 fillért fizethettek be az adópénztárba, a mi még mindig igen szép eredmény, bár ez összeg feleslegnek egyáltalán nem tekinthető, a mennyiben fontos szükségletek fedezésére kell. Hitoktató fizetése. A róm. kath. hitoktatóval igen mostohán bánt közoktatási főhatóságunk. Valamennyi hitoktató osztályonként 80 kor. díjazásban részesül a vallástani órák tartásáért, mig Fehér János tiszteletdiját olyan általányösszegben állapították meg, mely csak 60 kor. egységszámitásnak felel meg. Fehér János lelkész most azzal a kérelemmel fordul a miniszterhez, hogy a többi hitoktatóval egyenlő díjazásban részesítse, vagyis a hét osztály után 560 koronát utalványozzon. A gondnokság e mindenképen jogos és méltányos kérelmet a legmelegebben pártfogolja s külön felterjesztésben kéri a vármegyei kir. tanfelügyelőt a kedvező elintézés kieszközlésére. Tanitói lakáspénzek. Ugyancsak meleg pártolásban részesítette a gondnokság a rákosszentmihályi tanítók lakáspénz felemelése iránti kérelmét is. A szentmihályi tanítók ugyanis 300 korona lakáspénzt élveznek, a mi, különösen családos embernél, egyáltalán nem elégséges a kívánt czélra. Szentmihály nyaralótelep s mint ilyen lakásviszonyok dolgában rendkívül kedvezőtlen helyzetben van ; a 300 koronából lakást tartani itt A Kamarilla. (Történelmi reminiszczencziák.) Irta: Aczél Lajos. I. A bécsi császári palota aranytól, ezüsttől ragyogó, bíborral, bársonynyal borított termeiben fázós didergéssel gunnyaszt a Kamarilla. Osztrák főherczegek és államférfiak remegő szövetkezete ez, a melyet erősen meglegyintett a Talpra Magyar forradalmi szele. Ütött a népek szabadságának az órája s az oldózó bilincsek csörgésétől riadtan szisszen föl mindenütt a kényuralom. A magyart szorongatta legjobban a zsarnokság béklyója ; a korlátlan osztrák uralom igája sok százéven keresztül a nyakunkon lógott. A Básta és Karaffa hóhérkeze által kiirtott nemzeti hősök vérét mohó anyai szerelemmel itta be az édes magyar föld és mesgyéin ezer átok burjánzott föl azok ellen, a kik az emberbőrbe bujt hiénákat az országra szabadították. Férjet sirató hitvesek, fiaikért kesergő édesanyák, kenyérkereső apáikért zokogó gyermekek átkozódásait hordta a haragosan zugó magyar szél Bécs felé ; de az eszeveszett kényuralom, a mely a nemezissei, az Isten büntető kezével is kikötött vakmerő^ elbizakodottságában, nem iszonyodott meg tőle. Ám erősen meghökkent és megdöbbent, a mint 1848-ban a függetlenségre törő nép- szabadság első morajlását meghallotta. Mert mi volt neki annak az Istennek a haragja, a kinek a kegyelméből uralkodott országokon s nemzeteken, ahhoz lehetetlen. A főváros környékének tanítósága legutóbb eleven mozgalmat indított helyzetének javítása érdekében s csaknem mindenütt sikerült elérni a lakáspénzek felemelését. Szentmihály, a hol a lakások talán a legdrágábbak, legrosszabb lakbér-dija- zásban részesül. A gondnokság a tanítók kérelmét tehát szintén külön felterjesztéssel támogatja, valamint pártolja Wayand Károlynénak ama kérelmét is, hogy az eddig természetben élvezett, de immár meg nem felelő lakás helyett ezentúl ő is lakásbér illetményben részesittessék. Félnapos oktatás. Sok bajt okoz az iskola igazgatóságnak a távol fekvő anna- és árpádtelepi gyermekek oktatásának ügye is. Ez idő szerint kilencz kicsike, 6—7 éves gyerek jár egy—másfél óra távolságról az iskolába. Ezek a gyerekek a déli szünet alatt nem tudnak hova lenni és sötét este, midőn a délutáni órák végeztével hazabotorkálhatnak. E minden tekintetben tűrhetetlen áll apót orvoslására Wayand Károly igazgató előterjesztése alapján elrendelte a gondnokság a félnapos oktatást. Egyelőre csak az I. és II. osztályban, az I. számú iskolában léptetik életbe, hol a - kötelező heti 18 órát csak délelőttönként tartják meg s ezzel a távoli telepek tanulóinak nagy érdekét mozdítják elő. A határozatot a kir. tanfelügyelőnek kell még jóváhagyni, a mely tekintetben azonban — értesülésünk szerint — nem merül fel nehézség. A gondnokság ez ülése, mint az előadottakból látható, sok üdvös és figyelemreméltó eredménya haraghoz képest, a mi arra a hírre lobbant föl zsarnoki lelkében, hogy a foglyul ejtett magyar a bilincseit meri rázni s el van szánva az osztrák össz- monarchiát kikezdeni s kiemelkedni a tartományokká sülyesztett országok dísztelen sorából. A Kamarillá- nak ez a gyilkos dühe csak akkor vérlázitó istenigazában, ha meggondoljuk, hogy a nemzet mily jóságos hűséggel volt akkor is az agg-gyermek-király, V. Ferdinánd iránt s mily kíméletes gyöngédséggel iparkodott szivéhez közelíteni s a nemzeti jogok összességének megadására hajlékonnyá tenni. Soha nemzet oly igaz tisztelettel s szeretettel nem instált uralkodója előtt, mint akkor a magyar V. Ferdinánd előtt és soha nemzet annyit nem Ígért volna neki az alkotmányért, mint a mennyit az önzetlen, nagylelkű magyar Ígért neki: kész volt feledni Bástának erdélyi és Karaffának eperjesi mészárlásait ; a kurucz és labanczháboruk ármányait, vesztegetéseit és kegyetlenkedéseit ; a legnagyobb magyarnak, Rákóczinak számkivettetését ; még azt az irtóztató kegyeletlen- séget is: Rákóczinak az édes anyaföld temetőiből való kirekesztését ; mindent feledni s e mellett megtenni azt, hogy a fölszabadult magyar egy önérzetes független nemzet tomboló lelkesedésével, halálra kész elszántságával védje Szent István koronájának apostoli királyát, ha kell, a félvilág vérzivatatos förgetege ellen is ! Mert még élénk emlékezetében volt a nemzetnek Mária Terézia idejéből a nagy ősöknek az az országra s világra kiható ragyogó példája, a mely- lyel az ellenségeitől szorongatott királyasszonynak a pozsonyi országgyűlésen élet- s halál-hűséget esküdvén, amaz örökemlékezetü szavakat nyomatták be Kiiá könyvébe, hogy életünket, vérünket a királyért! De a Kamarillának siket füle volt a magyar törté-
