Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-02 / 40. szám
40. szám. RÁKOS VIDÉKE meghallgatásra talált, éppen a méltányosság szempontjából felette kívánatosnak tartjuk, hogy a meglevő régebbi ref. tanerőn és az uj rektoron kívül több protestáns tagja ne legyen a tanítótestületnek s az uj rektor kicserélés utján kerüljön ide. Elvégre az elemi iskolai oktatás alapnevelés s a hol 500 tanulóból körülbelül 30—35 az ev. ref. vallásu, ott bizonyára elegendő lesz a két református tanerő (nyolcz közül kettő), s ezzel a közönségünk túlnyomó többségében élénk vallásos érzület nem sértetnék meg minden különösebb ok és czél nélkül. Ebben nincs és nem lehet semmi nehézség. A Szent György-telep óhajtása. A Szent Oyörgy-telep lakosságának az a komoly óhajtása, hogy a nyolczadik iskolatermet a Szent György-telep területén állítsák fel s ez a kívánság rokonérző fogadtatásra talál a gondnoki testület körében is, hol maga a körültekintő elnök, Pálfi János szószólója a méltányos tervnek. Hivatalos alakban nem került még napirendre a terem elhelyezésének dolga — hiszen még meg sincs a szükséges miniszteri engedély — azonban már most idejekorán szükségesnek tartjuk, hogy a szentgyörgytelepi kívánság méltányos elbírálását az illetékes körök figyelmébe ajánljuk. Nem kell védelmére semmi szónoklat, — egyszerűen a statisztika dönthet. A némileg mostoha gyermek szerepére kárhoztatott telep fejlődésének történetében pedig nevezetes lépés lesz az első iskola felállítása. Paulheim lakoma. Szinte példátlanul díszes és lelkes ünneplés színhelye volt szombaton a mátyásföldi nagyvendéglő díszterme. Paulheim József tiszteletére gyűlt össze körülbelül százötven főnyi válogatott közönség, nemcsak ünnepi köntösben külsőleg, hanem tiszta, lelkes ünnepi hangulattal a szivekben. A ritka megtiszteltetés Paulheim Józsefnek szólt, annak a férfiúnak, kinek dicséretét már számos alkalommal hirdették e hasábok is. — Ez a nemes szivü, egyszerű, szerény, de lelkes polgára a Rákos vidéke társadalmának kitörülhetetlen betűkkel véste emlékezetét Mátyásföld, sőt az egész Rákosmező történetébe. A lelkesedése, krőzusi áldozatkészsége s jámbor jószive révén. Nem egyszer hangoztattuk s ehhez szigorúan ragaszkodunk is, hogy személykultuszt nem ösmerünk, s ha pillanatra sem zárkózunk is el az igaz érdemek értékelése és kellő méltatása elől — ízlésünk és általános elvünk tiltja, hogy személykultuszt Űzzünk, éppen úgy mint tiltja, hogy a vitákban a személyeskedésre ragadtassuk magunkat. A Paulheim József személye egyike ama ritka kivételeknek, kikkel szemben az általános elv és szabály ereje megtörik. S hogy milyen igaz utón jártunk, ragyogó bizonyítékot, impozáns igazolást nyújtott a mátyásföldi ünneplés. Nem csak a közvetlenül érdekelt Mátyásföldnek, csaknem kivétel nélkül teljes közönsége gyűlt össze a Paulheim József megtisztelésére, hanem odazarándokolt az egész Rákos vidéke intelligencziájának tömeges képviselete. Rákosszentmihály, Rákosfalva, Czinkota, Csömör, sőt a 3 főváros sem maradt hátra, hanem egymással vetélkedve igyekezett kimutatni tiszteletét és ragaszkodását az ünnepelt pár iránt. Mert az ünneplésből nem maradt ki Paulheim József lelkének jobbik fele, gyöngéd sugalmazója, jó angyala, hűséges élete párja sem, ki férjével egyenlő részben osztozott a megtisztelő ünnepség örömében. A Paulheim pár bevonulását zajos éljenzéssel fogadta az óriási termet teljesen megtöltő díszes közönség s a Rákóczy indulóval a színpadon elhelyezett szentmihályi czigány-zenekar. — A magyaros lakoma élénk társalgás közben folyt, midőn a pecsenyénél szólásra emelkedett az első hivatalos szónok dr. Kovács Pál országgyűlési képviselő s emelkedett beszédben méltatta Paulheim József érdemeit s a mai ünneplés jelentőségét. A szónoklatok egész árja eredt meg nyomában. — Fényffy Kálmán, a második érdemes főrendező nagy lendülettel s igazi szónoki hévvel ünnepelte Paulheimot, zajos éljenzésre ragadva a figyelmes hallgatóságot. Szép és előkelő tónusu beszédet hallottunk Palágyi Kálmántól, majd Tomcsányi Jánostól. Pozsgay Tivadar ékes rigmusokban köszöntötte fel az ünnepelt párt; a helyenként költői szárnya- lásu vers nagy tetszést aratott. — Paulheim József keresetlen szavakkal, az őszinte meghatottság minden jelével köszönte meg a kitüntető ünneplést, majd Bukovszky János mondott szép beszédet, elismerően emlékezve meg Mátyásföld vendégeiről, kiket a nemes lelkesedés vezérelt oda. Gyönyörű ünnep volt, a melyet a legtisztább érzés aranyozott be a lelkesedés porával. A társaság később tánczra kerekedett s a mulatozás csak akkor ért véget, mikor a bus őszi napsugár versenyre kelt a halványuló lámpák mesterséges fényével. Szerelem. Hárman valánk. S baráti körben Beszédünk oda terelődött: Mit érez az, kinek szivében A szerelem megérlelődött? „Lennék-e boldog nélküle? Mi tartana e földön engem — Mond a vidám, piros fiú — Ha nem boldogit’na szerelmem? A gazdagság: mi? Nem tudom. Hisz nálunk minden oly szegényes . . . Csak egy kincsem van: ő szeret! S az ő szerelme olyan édes. „„Lennék-e ily boldogtalan? Hervadna-e igy életem? — Mond a beteg, sápadt fiú — Ha nem volna a szerelem? Ha nem ismerném két szemét, Mely másnak nyújt csak biztatást . . . Ha nem tudnám, hogy ajaka, Másnak mond csak hű vallomást.
