Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-09-11 / 37. szám
RÁKOS VIDÉKE 37. szám. 2 dűlőt, melyet Kőbánya, a magyar államvasut- nak a Ferencz József kaszárnya mellett elvonuló czeglédi pályateste, a kerepest országút és a Fehér-ut határol s a melyet be akar a főváros fásittatni és majdan ligetté alakíttatni — a villamos vasúti vonallal megkerülteti — addig a városi vasut-társaság a Köztemető-uti villamos vasúti vonalából a magyar államvasut pályájának átszelése után kívánja a Ligettelki dűlőn tervezett széles nagy átlós utón, egyenes irányban és tetemesen rövidebb pályán, vonalát vezetni. Ez a vonal az utkaparóház város felőli részén metszené a kerepesi országutat és egyenesen beletorkolva a Rákosfalva megett elvonuló Füredi-utba, annak egyenes meghosszabbitásaképen a volt Hebinger- réten át, az úgynevezett Feketehid mellett, a Rákospatakon keresztül egyenesen Rákosszentmihály határáig haladna, a rákosi-ut torkolatának közelébe. Ezt az ajánlatot a főváros mérnöki hivatala tanulmány tárgyává tévén, kifogást emelt ellene azon a czimen, hogy a terv a Ligettelki dűlő átlósutjának felhasználásával nem kerüli meg a tervezett uj ligetet, hanem azon keresztül vág. Elvi kérdés, vájjon megengedhető-e ez az átszelés. A liget létesítését — mondja a mérnöki szakvélemény — ugyan még meg sem kezdették, de a jövő érdekében tisztázandó kérdés, hogy a főváros beleegyezik-e a liget belső részében közúti vasút engedélyezésébe, a mikor ennek a vasútnak a forgalma esetleg a liget közönségének élete biztonságát is veszélyeztetheti. A régi Városligettel szemben a hatóság annak idején ellenkező álláspontra helyezkedett, midőn a liget átszelését meg nem engedte. Mivel pedig alaposan remélhető, hogy a kérdés a tervezett liget megkerülésével is megoldható, a mérnöki hivatal javasolja, hogy ez irányban kezdje meg a főváros a társasággal a tárgyalásokat. A leirt vonalnak nagy előnye, hogy az alapfeltételnek: uj irányú forgalmi vonal létesítése, megfelel. Viszont hiányossága, hogy Kőbányával gyors és közvetlen kapcsolatot nem teremt. Ennek a pótlására a társaság melléktervet is készített, a köztemetői vonalából, a fehéruti alaguton át, a katonai gyakorlótér átszelésével, a rákosfalvi vezér-utczán keresztül a templom-térig, tehát csaknem azonosan a közúti vasút tervezett hasonló vonalával. Erre nézve egyébként a mérnöki hivatali jelentés kiemeli, hogy Rákosfalvának kiváló érdeke, hogy Kőbányával és a középponttal egyenes közúti összeköttetést nyerjen E tekintetben tehát nincs sok habozni való s lényegileg mindegyik terv egyenlő értékű. A zuglói vonalra nézve a mérnöki hivatal azt kéri, hogy a tanács a városi villamos vasut-társaságot is szólítsa fel javaslat tételére s a döntést tartsa fenn azutánra. A szépen hizó ügycsomó most a tanács asztalára kerül. Legelső kérdés, melyet el kell döntenie, a tervezett liget átszelése. Érv akad mindkét oldalra. A villamos vasút a széles átlós utón járna, a mely utat azért készítik, hogy a hatalmas területen gyors és egyenes közlekedést biztosítsanak. Vájjon csakugyan életveszélyes-e az ilyen országúton a fürge villamos, mely életet visz a holt tagokba s virágzó, szép részeket, községeket, telepeket kebelez be egy csapásra a fővárosba? A melynek nyomán a pusztaság benépesedik, a meglévő szegény lakosság pedig egyszerre jobb sorba jut. Másfelől pedig, nem fognak-e átkozni s vakoknak nevezni az unokák, kik a meggondolatlanul, nagy áldozattal megteremtett vonalat nem győzik kiirtani a város szép, uj erdejéből, melynek hivatása teljesítését a hatalmas metropolisban akadályozza és lenyűgözi a szivét keresztül hasogató járómü? Folytathatnók e szertelen játékot. De a meggondolás feladata a fővárosé. Ha válogathat az eszközökben, ám tegye és használja a legjobbikát; csak a czélt ne feledjük pillanatra sem : minél hamarabb, mennél olcsóbb és mennél gyorsabb, modern közlekedést kérünk. Még pedig úgy, hogy most már ne posványosodjék el a tervek özönvize a bizottságok és szakvélemények hináros talajában, hanem jussunk végre dűlőre, Rákosfalva, Kőbánya és Rákosszentmihály egyaránt fontos érdekében. Egyháztanács. Rákosszentmihályon augusztus hó 28-án a róm. kath. hitközség nagybizottsága nevezetes gyűlést tartott, melyen igen fontos és közérdekű ügyek kerültek tárgyalásra. Jelen voltak: Pálfi János h. elnök, Fehér János lelkész, Muszély István, Hauser Gyula, Korbay István, Kodesch József, Zsolnai Károly, Schvarzl József, Zelky Endre, Egerzeiger József, Kovács János, Nyúl Pál, Major János, Kalina István. Radomszky Mihály, Urbányi János, Wayand Károly, Kellner György, Ujváry Ignácz, Engelbrecht József és Kellner Gyula bizottsági tagok. Az ülés megnyitása előtt Pálfi János h. elnök a tanácskozás vezetője, ékes szavakkal kegyeletesen megemlékezett Regele János kir. tanácsos, volt hitközségi elnök elhunytáról és bejelenti, hogy a bizottság a hitközség nevében a halott ravatalára koszorút helyezett és temetésén testületileg részt vett. Ezek után h. elnök valamint Fehér János és Urbányi János bizottsági tagok indítványára kimondja a nagybizottság, hogy szeretett elnökének elhunyta alkalmából érzett őszinte részvételéről a gyászoló családot jegyzőkönyvileg értesíti. Kimondja továbbá
