Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1904-06-05 / 23. szám

RÁKOS VIDÉKE

o

vetekedhetnék amannak közvetlenségével, melegségével. Ilyenforma lehet a lélektani magyarázata annak, hogy valahányszor a kezembe veszem a tollat, hogy a Rákosszentmihályi Sporttelep egy évi működéséről beszámoljak, a meghatottság egy neme vesz rajtam erőt s akárhogy is akarnám máskép, eltitkolhatatlanul csak a gyöngéd becézés hangja tör felszinre s bevonja sugaras fénynyel látóhatáram egész körét s nem látok egyebet, csak szépet és jót; nem hallok egyebet, csak a lelkes összetartás, egyetértő vonzalom fenséges zenéjét, égi harmóniába összeolvadva.

A halhatatlan Madách Pl átója azt mondja lázban égő szemmel, a színtelen szociálista állam lélekölő, fojtó levegőjében : „Még a borsókon is szépet álmodom!“ Az álmodozót ott borsón terde- peltetik.

A R á k o s s z e n t m i h á I y i Sporttelep ötödik, mint egyesület harmadik életéve meghozta a borsókat minekünk is. Nem akarok kelletlen reflexiókba bocsájtkozni, de midőn kötelességem, hogy egyesületi életünk működéséről hűen beszámoljak, semmit az igazságból el nem hallgathatok. Hiszen e beszámolónak a legfőbb feladata épen az, hogy a külső eseményekből a belső tartalmat vonja ki, tanulságokat állapítson meg s lélektani kutatás segítségével igyekezzék a becses eredményekre következtetni s a megjárt ut értékét, vagy esetleg téves voltát mérlegelni s tisztázni.

Nos tehát a Sporttelep életében még eddig sohasem tapasztaltunk annyi idegességet, annyi félreértést és céltalan vitát, mint épen az elmúlt esztendőben. Mintha némely részről az idegességnek, a türelmetlenségnek túlságos mértéke nyilvánulna meg, hogy az idők lassú forgása mesterségesen fokozva, tulajdonképen meg nem állapítható és konkrét módon körül nem rajzolható cél felé űzzön, sarkaljon, a nélkül, hogy az eredmény felől bárki is előre tisztában lehetne.

Nem kutathatom e hangulatok s mozgolódások belső okait. Legyen az bármi jó szándék, vagy gyarló indulat, nincs rá feleletünk más, mint a mely a mi tisztelt Elnök Urunk hivatott ajkáról épen csak az imént olyan impozánsan hangzott el : „minden segítő kezet és támogató kart szívesen fogadunk, ha az a béke és összetartás megbontására, az évek óta ápolt közszellem megrontására nem tör.“

Most tehát tisztelt közgyűlés, e nevezetes pillanatban, elfojtom minden apró izgalom visszhangját. Egy célt szolgálunk mindnyájan. Egy utunk lehet csak mindannyiunknak. Mert egyek lehetünk csak valamennyien. Egyek: mind-mind mi, egyes egyének, kiket ez alakulatunkben e gyűjtő név illet meg: Rákosszentmihályi Sporttelep. Társadalmi egyesület, mely a helyi összeíartozandóság révén egybekapcsolt intelligens közönség s tisztességes családok között társadalmi összeköttetést tart fenn, a társas együttélés kellemessé és fokozottan melegebbé tételén munkál s közvetett utón előmozdítja R á k o s z e n t m i h á 1 y község fejlődésének s bizonyos mértékig kulturális eiete némi irány fásának nemes és mindenki előtt tiszteletreméltó célját.

23. szám.

Minden formaság, minden külsőség és velejáró alakszerű kellék — teljesen alárendelt jelentőségű e fontos és komoly hivatás mellett. — Nem arra való tehát, hogy figyelmet és időt pazarolgassunk reá. Ha tettünk valamit céljaink érdekében, ha értünk el valami számbavehető eredményt, becsülettel sáfárkodtunk s emelt fővel számolunk be munkásságunkról, arról a munkásságról, a melynek egyenlően j részese az egyesület összességének minden tagja, a ki idejéhez, erejéhez és hajlandóságához mérten a munkálkodásban bármily alakban és módon résztvett

Vessen magával számot ki-ki, igen tisztelt közgyűlés, s én azt hiszem, ha bár csak futólagosán I is visszapillantunk az elmúlt időszakra — nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk el, hogy a mit a körülmények és viszonyok megengedtek, most is teljes lelkesedéssel, sőt helyenként kápráztató áldozatkészséggel megtettük ezúttal is.

A Sporttelep körében immár hagyományossá vált közvetlen, baráti, őszinte hang és közérzés a múlt év folyamán eddig még nem tapasztalt arányokat öltött. A szokásos évi főmulatság előkészítése olyan mozgalmas és bensőséges közéletet fejlesztett, a minőre eddig példát nem láttunk. Maga a mulatság fényes sátorával, sok száz főnyi előkelő közönségével s a művészi produkciók egész tömegével — felejthetetlen mindazok előtt, kik látták, vagy a megrendezésének részesei voltak. Mondhatni, lüktető zenei élet fejlődött ennek sodrában, s hatásának nyomai itt-ott talán még máig is érezhetők.

A körülmények kemény versenyre kényszeri- tettek s az alkalmas helyiség munkálkodásunkat százszorosán megnehezítette. Egykoronás belépő dij mellett nyújtottunk rengeteg költséggel járó látványosságot, és teremtettünk a semmiből olyan helyiséget, mely elragadtatásra bírta a százával özönlő fővárosi vendégeinket is. Nem sz?bad elhallgatnunk, hogy ezt a magunk erejéből lehetetlen lett volna. De itt volt a mi örök patronusunk, a ki áldozatképeszség- ben határt nem ismer, lelkesedésben le nem győzhető.

Mielőtt leültem ez asztalhoz, szavamat követelte, hogy nem dicsérem. Könnyű beváltanom Ígéretemet, mert hiszen önök épen úgy tudják, mint én, hogy mit jelent Fischer Győző elnök a Rákosszentmihályi Sporttelepnek. Azt az egyet pedig meg nem tilthatja, hogy ezt az alkalmat meg ne ragadjam a mindnyájunk köszönetének és halás elismerésének kijelentésére, mely megilleti őt mindendenekfelett azért is, hogy azt a nemes, fenkölt szellemet, és rokonérző összetartást, mely a Sporttelep zömét máig is jellemzi, épen ő képviseli legélesebben, ő oltja belénk, ápolja és erősiti mindannyiunkban.

A hálaadás sok babérágát kellene itt szétosztogatnunk az augusztusi mulatság sikerén fáradozók egész tömegének. Nem veszik rossz néven, ha igy egy garmadában szórjuk lábaikhoz. A köztudatban élnek mindannyian, közöttünk és velünk s a mi nagyra becsülésünk nem lankad irántuk.

Ugyancsak a mi közönségünk, főképen pedig hölgytagjaink áldozatkézszége tette ez évben is em- í lékezetcssé a tenniszverseny pompás sikerét, mely az előző évek mögött semmivel sem maradt el.