Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-29 / 22. szám
22. szám. RÁKOS VIDÉKE 3 Az artézi kut naponként bő vizet szolgáltat, melyet mély emésztő gödrökbe csapolnak le minden este, hogy friss, tiszta anyaggal cseréljék fel. Tessék ilyet produkálni ott, a hol nincs folyó, nincs fürdő-forrás. A hol egyébként minden megvolt, csak épen ez hiányzott. Mátyásföld jövőjére döntő hatással lesz a fürdő és vizgyógyintézetnek a napokban megtörténő megnyitása. Az egész vállalatot nagy költséggel átalakították s újonnan berendezték. Demjáno- v i c h Emil dr. igazgató tulajdonosa mellé társtulajdonosul dr. F r i e d 1 ü n d e r Manó, az előnyösen ismert, kiváló rákosfalvi orvos szegődött. 0 a rendelő és kezelő orvos, övé a vizgyógyintézet s ezentúl mint a Mátyásföldi nyaraló tulajdonosok egyesületének újonnan megválasztott egyesületi orvosa is, ideje nagy részét a mátyásföldi intézetnek szenteli. Azon munkál, hogy az intézet betöltse hivatását az emberiség javára és Mátyásföld fellendülésének uj korszakát nyissa meg. Nincs okunk kételkedni benne, hogy e reménye csalni nem fog. A Rákos vidéke pedig, mely a s z e n t- m i h á 1 y i. Újvár y-féle kitűnő hírnevű forrásfürdőben az egyik oldalon már párját ritkító vonzóerőt bir, — gazdagodott ismét egy vállalkozással, mely a közegészség ügyét, a fővárosi lakosság nyaralásának nehéz kérdését és a mi vidékünk fejlődésének komoly feladatát hivatottal! szolgálja. Választmányi ülés Mátyásföldön. A Mátyásföldi uyaraló-tulajdono-ok egyesületének választmánya az egy Ízben már kitűzött, de az elnök betegsége következtében elhalasztott ülését f. hó 20-án tartotta meg, a melyen a teljes számú elnökségen kívül a következő választmányi tagok, póttagok és számvizsgáló-bizottsági tagok jelentek meg: Verő György, Miksó Imre, Kertscher István, Mihályfy József, dr. Demjanovich Emil, Bodendorfer Mihály, Fehérváry József, Zenthbauer Gyula, dr. Läufer Lajos, Diósy Lajos, Kramaszta Béla, dr. Neiszer Antal és Vajdafy Lehel. Az ülésen első sorban a múlt választm. ülés jegyzőkönyvét hitelesítették, mely után az elnök bejelentette, hogy két választm. tag, nevezetesen: Lingel Károly es Takács Gyula tisztségéről lemondott, utóbbi indokolásul főként az egyesülettel szerződéses viszonyban álló helyzetére hivatkozott, a melynél fogva sokak nála inkompatibilitást láttak fennforogni. Takács a békének útjában nem akarván állani, tisztségéről inkább lemondott. A közszeretetben álló T a k á c s ez elhatározását és okait méltányolván, a választmány tudomásul vette lemondását és 10 évi nagybuzgalmu működéséért jegyzőkönyvi köszönetét szavazott neki. Egyúttal Lingel Károly helyére Kramaszta Béla, Takács Gyula helyére pedig 8 z t a h u 1- j á k Iván vál. póttagok hivattak be. Azután megalakították a különféle bizottságokat, melyek közül a kertészetit megszüntették s helyette a gazdaságit alakították, a melynek tagjaivá P a u 1 h e i m József elnökletével B a r t o 1 f y János, S z e n d y János, M i h á 1 y f y József, Zent h- b a u e r Gyula, Polesznák János és V a j d a f y Lehel lettek. Az elnök bejelentette, hogy a postahivatalnak eddig ingyen átengedett helyiségeiért sok utánjárással sikerült 200 korona bért az igazgatóságtól Kieszközölnie, a mely ténykedésére a választmány utólagos jóváhagyását kéri. A választmány nem csak jóváhagyását, hanem az elnök fáradozásáért leghá- lásabb köszönetét is nyilvánítja. Majd a titkár felolvassa dr. F r i e d 1 á n d e r Manó rákosfalvi orvos Egy egész esztendőt éltek már át a sanyarú helyzetben. A szükség egészen beköszöntött. Igazán kétségbeejtő lett a szegény anya helyzete. Egyszer egy hivatalos levelet kapott. Az első pillanatra megijedt. Feltörte, aztán elolvasta. Nagyon megörült; az égre tekintett és szivéhez szoritá a papirost. Valami 7—800 korona örökségről szólt az irás. Nem is késett sokat — fölvette. Rendbe hozott mindent és szót fogadott. A megmaradt pénzből nyitott egy kis „mindenes“ boltocskát s meg is Ígérte mindenki, hogy onnan vásárolnak. Eleinte csak megkeresték a „szép Özvegyet“, hanem később a másikhoz pártoltak, mert az hitelben is tudott adni. A szegény özvegy anyának megint siralmas lett a helyzete. Egymásután jöttek a hitelezők. A „fináncok“ is zaklatták. Már foglaltak is az adó elmaradásért. Hiába könyörgött, hiába rimánkodott, hogy nem képes annyit fizetni, hisz öt gyermek édes anyja, miből adjon, mit esznek. De hát a törvény: törvény, végre kell hajtani, amint a paragrafus megszabja. Majd megőrült a sok anyagi gondtól. Egy fináncbiztos ment a nyakára megint, jó képű ősz becsavarodott kövér alak volt. Nagyon udvariasan és nyájasan viselkedett. Mikor az anyjukat körül állták a gyermekek és az szivet facsaró hangon elkezdte beszólni hányatott életét: az az ember is úgy sirt mint egy kis gyermek. Olyan nagy könnyek gördültek le napbarnított arcára. Jó szive volt. At- érezte az árván maradt család minden keservét. Azt mondta, ő mást nem tehet csak jó tanácsot adhat. Adott is. Azt mondta, folyamodni kell az adóügyi igazgatósághoz, hogy annyiféle adót és annyit nem tud, nem képes fizetni. Úgy is lett. Az özvegy elhatározta, hogy folyamo dik. Nem volt tudatlan asszony, hisz felsőbb iskolákat is végzett, csupán szerelemből ment boldogult férjéhez. Mikor a gyermekek mind elaludtak, oda ült az asztalhoz és irt. Egy ideig ugyan rágta a tollszárat, de aztán egyre-másra szaporodtak a sorok : „ . . . Mert kétszeresen nehéz ott, ahol két kenyérkereső terhe egyre nehezedik. Hogy milyen nehéz, hogy mily ólomsulyként nehezedik rám is, azt csak én tudom, én érzem, aki évek óta hordom az özvegység sötét fátyolát s öt kiskorú gyermekemmel vagyok kénytelen küzdeni az életet, örökös
