Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-08 / 19. szám
19. szám. RÁKOS VIDÉKE 3 Egyesületi életünk fejlesztése, az ügyek megbeszélése, s a további teendők előkészítése céljából kivánatos a tagoknak gyakoribb érintkezése, miért is felkérjük t. tagtársainkat, bogy minden szerdán jöjjünk Össze barátságos beszélgetésre, s tisztázzuk nézeteinket, vessünk fel uj s üdvös eszméket, melyek egyletünk ügyét előbbre viszik. Az összejövetelünk tervét több tagtársunknak említettük, kik azt mind helyeselték, mint például: K á v a y Sándor, Fischer Miksa, Nagy József, F á b i á n Sándor, Tóth Gyula, Lefkovits Adolf, E 1 e s József, Szabó Gergely, B e n k e s Ferenc stb. Felhívjuk tehát t. tagtársainkat sőt a szomszédos telepek tagjait is, hogy a közös cél, — a telep felvirágoztatása — érdekében e baráti összejövetelekre megjelenni szíveskedjenek. A másik összejövetel szerdán tar tátik este 8 órakor az 0 rd e n t szállóban. A további barátságos összejövetelekre majd külön meghivót fogunk küldeni. Befizetések eszközöl hetőkrCsü- törtök 11—2-ig. V a s á r n a p 12-től fél 2-ig. VIII. Vig u. 27. Fehér Józsefnél. A körlevelet Fehér József elnök és Kiss Károly titkár írták alá. Méltassák figyelemre azok, a kiknek szól, meg azok is, akik csak mint kívül álió érdeklődők hallgatják meg és segítsenek a felhalmozott derék tervek megvalósításán. Vasúti dolgok. (Villamos elnevezés.) Nem nagy dolog az egész : mégis évek teltek bele, hogy panaszkodott mindenki, de segíteni nem tudott, vagy nem akart senki. Annál jobban esik most, hogy egy kissé a mindenkor örömmel köteles szerénység rovására, a Rákos Vidéke bizonyos önelégültséggel tekint reá, mint a maga vívmányára. A cinkotai helyiérdekű vasúthoz közlekedő villamos vasúti kocsik jelzőtáblájáról szólunk. Néhány évvel ezelőtt — ki a megmondhatója, hogy miért — eltávolították a megfelelő jelzéseket, s a kocsik feliratául a .Keleti pályaudvart“ alkalmazták. Közönségünk pedig éveken át bosszankodott és szenvedett. hogy a felirat félrevezette a közönségnek azt a részét, a melyik a keleti pályaudvarra igyekszik, cók-rnókostól tele ülte a vicinális utasainak közúti kocsiját, hogy ezek elől a helyet elfoglalva, maga is jó sort káromkodjék, midőn gyanútlanul a hatalmas pályaudvar ellenkező oldalán vetik ki a szárazföldre. Bosszankodtak, zsörtölődtek és panaszkodtak váltig a nélkül, hogy ezen a kis dolgon bárki is segített volna. Egy pár hete, hogy a R á k o s V i d é k e is elmondta ezen a módon a maga megjegyzését a kocsijelzőtáblák dolgában — s ime — vettétek-e észre t. emberek, napok óta nincs már keleti p á 1 y a u d- v a r i villamos kocsi, hanem igenis van Muzeum- kőrut kitérő — keleti pályaudvar érkezési oldal — és cinkotai helyiérdekű vasút feliratú kocsi. — A mely cim most már valóban mindeneknek örvendetes, mert alkalmas és teljesen megfelelő. Nem akarjuk ezt a végtére sem főbenjáró dolgot komikusán felfújni, de mindenesetre jól esik ez az eredmény, mert először is közönségünket szolgálja, kellemetlenségektől kíméli, látogatóinknak lényegesen kedvez és közlekedésünket tökéletesíti, — másrészt bizonyítéka annak, hogy a vasúttársaság igazgatósága a jóindulatú és méltányos alapon megtett közérdekű felszólalást méltányolja. Ez a megnyugtató tapasztalat egymaga kiváló értékű eredmény. Köszönettel és elismeréssel nyugtázzuk a nyilvánosság fórumán s e pillanat örömét azzal az apró panaszszal nem keserítjük, hogy az uj felirat némi gonddal elkerülhetett volna egy csúnya magyartalanságot. Az érkezési oldal ugyanis éppen olyan alakzat, mint az evési kanál, ivási pohár és hálási szoba. Már pedig a magyar ember a hálószobát az érkező oldalon keresi; ivópohárból pedig evőkanállal szedegeti a krampampulit. — Na de nem az első, se nem az utolsó ez a kis pennacsuszamlás. A fő a lényeg és az dicséretesen rendben van. * (Szentmihály állomás.) Most pedig, hogy igy önmagunkkal kezetszo- ritva fejet hajtottunk a vicinális direkciónak, rátérünk szakértők jelenlétében bemutattam, mit gondoltok, mit mondtak rá ? A mérnök. ? ? 2 A laikus. ? ? ? A feltaláló. Bizony azt mondták az urak, hogy nagyszerű, értitek nagyszerű ! A laikus. Igazán? Csodálkozom. A feltaláló. Persze, hogy igazán ! Mi van ezen csodálkozni való és ha még hozzáteszem, hogy úgy a katonaságnál a conservek melegítésénél és főzésénél valamint a háztartásban és kórházakban az ételek gyors elkészítésénél az én találmányom kiváló sikerrel alkalmazható, hát akkor még nem mondtam el mindent. A mérnök (bámészkodva). Ugyan ne mondd ! A feltaláló. Pedig mondom, sőt azt is mondom, hogy maholnap nem lesz szükség se szakácsnéra, se fűtőre, mert az én nagyszerű találmányom használata által néhány pillanat alatt mindenki és minden fáradság nélkül elkészítheti az ételeit és befütheti a lakását, mert nem kell más hozzá mint az én „citó coquináriumom“ és a „pulvis fulminatorius“. A laikus. Ugyan kérlek ne ánzágolj ilyen nagyokat, hanem mondd el inkább, hogy miféle ördöngős masinéria a te citó coquináriumod és aztán azt is meséld el, hogy miből áll az a nagyhírű „pulvis fulminatori usod ? A feltaláló (kissé sértődve a laikushoz). Először is jegyezd meg kedves barátocskám, hogy én sohasem szoktam ánzágolni. Másodszor pedig azt, hogy az én találmányom nem masinéria, hanem egy közönséges pléh-lábas, amilyen minden háznál található. Harmadszor pedig a ..pulvis fulminatorius“ egy közönséges szürkés-zöldes sárgásbarna kissé hamvas ibolya színbe hajló fehéres por, a mely vegyi szétbomlás utján meleget vagyis hőt fejleszt, a mely sokkal intenzivebb, mint akár a légszesz, akár a villamosság által előidézett hő és amellett mindenki egy tubusban a zsebében hordhatja és akkor használhatja, amikor akarja; érted ? A laikus. Értem hát! Hogyne érteném '? A mérnök. És a te pulvis fulminatoriusod nem veszedelmes, nem robban'? A feltaláló. A legkevésbbé sem veszedelmes, hanem csak hőt fejleszt és ezt is csak akkor, ha rászusszantunk egyet. Kiöntünk a tubusból egy keveset, aláteszszük a kis serpenyőbe a főző-edény alá vagy is a citó coquinárium alá, aztán egyszer ráfujunk és rögtön előáll a melegség, a hő.
