Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-10 / 15. szám
o RÁKOS VIDÉKE 15 szám. Lóvasúti ügyek. A ráhosszentmihályi hözuti vasút részvénytársaság mozgalmas időket élt az utóbbi napokban. Alig múlt el a közgyűlés, az igazgatóság gyűlt április 4-én ülésbe s életbevágó fontosságú kérdéseket döntött el. Legelsőbbrangu volt ezek között a személyi ügyek szerencsés rendezése. Az igazgatóság elnöknek Pálfi Jánost választotta meg, ki a forgalmi és személyi ügyeknek is közvetlen intézője lesz ezentúl. Mondanunk sem kell, hogy e választás a legnagyobb örömmel s mondhatnánk elégtétellel tölt el, mert hiszen épen mi voltunk azok, kik alig néhány hete — midőn a lóvasut ügyeivel behatóbban foglalkoztunk — e megoldást tartottuk egyedül a közérdeknek megfelelőnek, s igy a társaság és közönség javára egyedül kívánatosnak. Örömmel tölt el, hogy szózatunk nem hangzott el eredménytelenül s Pálfi János meghajolva a közóhajtás előtt — a saját érdekének feláldozásával a nehéz feladat betöltésére vállalkozott. Működésétől s ezt hangsúlyoznunk kell, csodákat várni, vagy követelni nem lehet, — mert erre eszköz rendelkezésre nem áll, ámde erős a reményünk, hogy az adott helyzet korlátain belül megteremti a kivánatos nagyobb mértékű rendet és üde, uj szellemet, melyet utóbb sajnálatosan nélkülöznünk kellett, de a melynek a társaság jövendő virágzására döntő hatásúnak kell lennie. A gazdasági ügyek gondozása továbbra is a Schwarczl József tapasztalt és lelkiismeretes kezében marad, mig az igazgatóság irodai teendői tömegének ellátására Farhas Eleket sikerült megnyerni. Pálfil János lelkes beszédben köszönte meg a beléhelyezett bizalmat s midőn az előtt meghajol, Ígéretet tesz, hogy feledhetetlen érdemű eiődje, Farhas Ignácz nyomdokain fog haladni, az ő önzetlenségtől áthatott szellemét követi s tiszta kezű vezetését tekinti mintának. Az ülés további folyamán az igazgatóság a forgalom helyes, gyors és pontos lebonyolítása érdekében a mostani ellenőr mellé kalauzt alkalmazott, a ki az ellenőrt támogatva látja el szolgálatát. Ezentúl tehát mindkét végső állomástól kalauz, illetve ellenőr jár a kocsikkal s igy a kocsisokat nem vonják el valódi hivatásuktól. Az uj kalauz husvét másodnapján megkezdette szolgálatát. Az uj intézkedés minden tekintetben helyeselhető. Az igazgatóság humánus gondolkozását bizonyltja az a határozat, hogy a vasút forgalmi személyzetét ezentúl nem csak a betegsegitő pénztárba íratják be, hanem külön baleset ellen is biztosítják. A második sínpár kérdése sajnálatos mederbe került, bár a komoly és alapos okok előtt meg kell hajlani. Megállapították ugyanis, hogy a tervezett sínpár megépítése 17000 koronába kerülne, a mely horribilis költségre egyáltalán nincs fedezet s igy megvalósítása ez évben egyáltalán nem remélhető s nem is kivánatos, hogy olyan mérsékelt eredmények reményében a társaság ekkora, erejét meghaladó áldozatot hozzon. Az engedélyezési eljárást tehát lefolytatják ugyan, a forgalom tökéletésitése és gyorsítása érdekében azonban egyelőre két-három újabb kitérő létesítését tűzik ki legsürgősebb célul maguk elé. Szerepet játszott itt az a szempont is, hogy az igazgatóság erősen óvakodik attól, hogy az üzemre adósság csinálással hozzon áldozatot akkor, a mikor a puhatolások során kiderült, hogy a főváros a tárTÁRCA. Fatime. Irta : Szétsi Mihály. Fatime volt a neve. Valamikor Erzsébetnek ne- í vezték. Még tiz éves korában került egy görög kereskedőhöz, kinek a nyomorult szülők nehány aranyért adták el. Keleti szokás ez. A görög sorra járja a kurdok, cserkeszek falvait s ha egy csinosabb leányt lát, addig nem nyugszik, mig szép szóval, de ha kell erőszakkal meg nem szerzi azt magának. — Haza viszi a zsákmányát, otthon gondosan neveli. Megtanítja hízelgő szavakra, melyeket lágyan, suttogva kell kiejteni a szerencsétlennek, megtanítja énekelni, táncolni; s mikor már kellőleg kikészítette a leányt, vásárra viszi, hol rendesen nehány száz, de sokszor ezer arany is üti érte a markát. S a leány ? Mi lesz vele ? A leány rendesen egy előkelő, de meglehetősen öreg török háremébe kerül, itt morzsolja le napjait, mig meg nem vénül, vagy mint az elhasznált bútordarabot odébb nem adják. Fatime lön a neve. Valamikor Erzsébetnek hívták .... Csak 16 éves volt, mikor Feruzin nagyvezér háremébe került. 16 éves, mily fiatal és mily szerencsétlen. A szív, ez a parányi zsarnok, még nem kezdette meg uralmát. Nem mondotta még, csitt .... most én parancsolok. Feslő bimbó. Alakja magas és sugár. Szemei mint az éj sötétje és a karbunkulus villogása. Haja lágy és selymes, mint az árvalányhaj. Ajka . . . . az ajka, ha csókja érne, örökké csak azt szomjuhoz- nád. Elveszné], elkárhoznál, megtagadnád hitedet, meg Istenedet, hogy azt csókolhasd. S ha mosolyra nyílik, ha szól .... Mennyei zengzetet vélsz hallani. Ilyen volt Fatime, Feruzin nagyvezér legkedvesebb odaliszkja. Még játszi gyermek, kire az a szomorú sors várt, hogy élete legszebb részét, a szerelem hajnalát egy 60 éves, megnyúlt ábrázatu, élv- sóvár férfi, oldalon élje le; ki a gyönyörök poharát reszkető kezéből minden percben kiejtheti, de azért még az utolsó csöppet is ki akarja szívni belőle fonnyadt ajkaival. Azt mondják a tudósok, hogy fiatal nő ifjúsága átszáll az öreg férfiba s az megifjodik. Nem tudom, igaz-e? De igaznak kell lennie, mert Feruzin napról- napra ifjabb lön. Karjai acélosak, járása ruganyos,
