Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-03 / 14. szám
IV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1904. vasárnap, április 3. 14. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIYATALOS LAPJA. A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP ÉS A POLGÁRI DALKÖR HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákosszentmihály. Sashalom utca 3. sz. Fiók-kiadóhivatal és budapesti szerkesztőségi iroda : Budapest, Vili., Losonci utca 22. szám. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Kiadótulajdonos : FARKAS F.LEKL, Előfizetési ár: Egész évre .....................8.— korona Fé l évre.......................4.— „ Negyed évre .... 2.— „ Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetéseket fölvesz akiadóhivatal Egy egyhasábos petitsor ára 10 fillér. Feltámadás. Alleluja! Feltámadott. A csudás életét leélt Istenember befejezte a Megváltás isteni művét és meghalt a keresztfán. Kiserdült vérének minden cseppje elárasztotta az eltévelyedett, bűnben fetrengő világot a tiszta szeretet, felemelő hit és bizó reménység forró ihletével s elvezette az örök üdvösség útjára. A világot betolíó az Eszme; s az üdvösség bizonyságára feltámadott a földön kivégzett Jézus! Alleluja! E szent nap égnek áradó zsolozsmája a Tied, hármas egy személyü Mindenható. A kereszténység nagy, hatalmas, varázslatos ünnepe, hitünk- ' nek alapköve, világot fentartó erőnknek kútforrása Szűkös agyunk alig tud betolni fenséged magasztosságával, isteni erőddel, bűvös nagyságoddal s óriás voltodban is szeretettől sugárzó egyszerűségeddel. Keresztény világ vagyunk, — a kereszténység ereje birja és tartja fenn a világot, mely tévelygő forgásában is bármint súrolja, érinti a sekély talajt, a Te Erőd felkarolja s vezérli biztos kézzel a Boldogság fényessége felé . . . De minő hányódtatott utón, milyen göröngyös, kinos pályán, mennyi veszély és megpróbáltatás szirtje, zátonya között. A gyenge ember, kit a saját képére teremtett a Mindenható, lelkének nagy kincsei mellett ott hordozza magában a gyengeség, a bűnök és veszélyek végtelen tengerét. Hisz ha ez nem lenne : nem lenne érdem, mely a rögös pálya után a boldogság koszorújára érdemessé tenné, nem lenne méltóvá az ember az Isten dicsőségére. A feltámadás nagy szimbóluma az emberi élet titkának éles vetitőképe. Ilyenkor, midőn az egész világ tanúságot tesz mellette — ilyenkor ragadja magával a tévelygő lelkeket is, kiket csodás ereje megdermeszt s megtérit. Ilyenkor heggednek be az éles sebek, melyeket a kegyetlen sors szaggat sajgó testünkön. Milyen könnyű is bűnösnek lenni. Nincs a sorsnak csapása, keserűsége, fájdalma özönével, melyekre irt az emberi véges agy és erőtlen- lélek, sötét bódorgásában nem talál ? Nincs bánatunk, nem pusziit sujtoló csapás, gyilkos kór, igaztalan szenvedés? Nincs keserűségünk ezernyi kiosinyes és nagy egyaránt? Nem hányódtatunk szeszélyesen, mint korhadt faszái a zajgó tengeren ? A becsületet legyőzi a rongy, a bűnös kincs? A tisztes munkát legyalázza a nyegle dús, a művelt, ember tisztességét meggunyolja a hitvány gőg és paraszti erőszak. Tülekedünk, marakodunk, versengünk és legtöbbször bukik a jó és kárt vall az igazság. Idegen bálványok kerülnek uralomra s idegen, hamis istenek oltárán ég a gonosz áldozat kénköves füstje. A rút önzés és gálád haszonlesés szitja parazsát. Elhullnak jobbjaink . . . Tegnap, ma . . . csupa temetés és könny s az ártatlant, a derekat temetjük : daliást, ifjat, erőset, jutalmat érdemlőt. Ritkulnak soraink s mi nem tudjuk, mivel szolgáltunk reá, — mivel szolgáltak reá ők — a kiket jóknak, igazaknak tudunk és hiszünk . . . Felsajgó fájdalmunk enyhül e napon, zúgolódó bánatunk szégyenkezve elül. Hiszen Ő, a legnagyobb, a legigazabb, az egyetlen még többet szenvedett s mi méltók nem lehetünk Hozzá, ha szükes korlátáink között még annyit vergődünk, szenvedünk. Az Ő életének fénye beragyogja utunkat s a szenvedés boldogsággá, a csapás örömmé válik midőn lázba hoz a ragyogó végcél hófehér fényforrása. Feltámadott Ő, ki mutatja az útat nekünk, érdemeden parányoknak. S mi ittasan rohanunk utána az Utón, melyen Ő haladt s boldogok vagyunk, hogy nyomaiba léphetünk. Alleluja ! Az élet minden vigasztalása, minden reménysége, minden gyönyöre és öröme a Tiéd, ki azt reánk árasztod, Jövel a Te országod. S mi türünk és szenvedünk bizó hittel, becsületes megnyugvással s örülünk az ostornak, melynek metsző csapása egykor kiserkentette felkent Testednek vérét. Nincs csapás, nincs bánat, nincs fájdalom. Örvendezünk az örvendezőkkel. Az egész világ zsongó kar, mely a szent zsolozsmát zengi. Feltámadt Krisztus e napon! Ne sírjatok emberek. Magyarok, örvendezzetek. Felebarátok öleljétek meg egymást. Alleluja. Feltámadunk!
