Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-01 / 9. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 9. szám. benne, hogy az ő példája nem fog egyedül maradni, hanem utánzókra talál. Erre a reménységre nekünk munkálkodásunkban szükségünk van, mert ennek a szétfoszlása minket nagyon meggyöngítene működésünkben. Most pedig megköszönjük neki azt a szeretetet, a melyet velünk eddig éreztetett. Megköszönjük a reménységet, a melyet bennünk keltett, a melyet családjának magyarrá nevelésével megerősített. Kívánjuk neki igaz szeretettel, hogy ez a mostani esztendő csak egy állomása legyen üdvös életének, a melyet még sok kövessen. A jövendő éveket pedig tegye kellemessé a mi meg nem szűnő szeretetünk, a mire ő élete folyásával olyan igazán rászolgált. SZÍNHÁZ. Nemzeti színház. Evek óta hallottuk a panaszkodást arról, hogy szerzőink nem merítenek a magyar történelem- i bői anyagot darabjaikhoz. Az idén van részünk az ilyen tárgyú darabokban és látjuk, milyen kevés a történelmi érzék, a nemzeti érzék szerzőinkben. Bérezik Árpád csaknem nevetségeseknek mutatta be a kurucait, Fényes Samu Bacsányija a demokratizmus divatos szólamait dörögte, Brody Sándor Nagy Lajost és Mátyás királyt mutatta be igen szerencsétlen világításban és most Martos Ferenc mutatja be Simonyi óbestert mint szoknyahőst. Máshol a történelmi darabokban idealizálják a hősöket, nálunk a mi íróink kiábrándítanak minket belőlük. Szóval bevált az „Adtál Uram esőt ..." mondás helyessége. A kiállítása a darabnak szép volt, az előadás jó. A közönség azonban meglehetős hűvösen viselkedett az este folyamán. Operaház. Hubay Jenőnek, kitűnő hegedűművészünknek Moharózsa című dalművét rendkívül kedvezően fogadta a bemutató fényes közönsége. Romantikus szövege és szép, lírikus zenéje egyaránt tetszett. Az előadás, a rendezés és a darab kiállítása nagyon szép. A szereplők csaknem kivétel nélkül a dalszínház személyzetének fiatalabb]ai közül kerültek ki. Bohnicsek, Szoyer Ilonka voltak az előadás főerősségei ; különösen Szoyer Ilonka a Bébé neki való szerepében aratott igazi sikert. Vígszínház. A lipótvárosi színház nagyot nyert azzal, hogy Herczeg Ferencet házi szerzői közé sorozhatta. Legnagyobb sikere, az Ocskay brigadéros az ő nevéhez fűződik és sok tele házra van kilátása a legújabb Herczeg- darabbal, a mely „Kéz kezet mos“ címen került színre a múlt hét végén. Mert a legkedveltebb magyar író új diadalt aratott. A darabban különben egyéni szeretetreméltó- ságának és szellemességének kipróbált fegyvereivel küzd legcsúnyább társadalmi betegségeink egyike — a protekció — ellen. A jól gördülő előadás, mindenekfölött pedig Csillag Teréz játéka nagy segítője volt a kitűnő szerző darabjának. Az egész héten a „Kéz kezet mos“ volt műsoron. Népszínház. A felhők elvonultak, a vihar elmúlt és újra kisütött a nap a Népszínház egén. A Bob herceg kedvese most más lett, Harmat Ilona, szebb is, kedvesebb is a réginél, de megmaradt Bob hercegnek Fedák Sári és hű maradt hozzá a közönség. Magyar színház. A Bajusz nagy sikere lehetővé teszi, hogy a legújabb darabját a „Grant kapitány gyermekeit“ TÁRCA. JÁVOR BENCE. Színmű dalokkal három szakaszban. A magyar legényegyesületeknek irta: ACZÉL LAJOS. (Folytatás.) Imre. (Hadonázva.) Mindegy, nem kell! Csúffá tett, eltiport! Fájdalomdíjat nem fogadok el! Jolán. (Örvendezve.) Az szép tőled, azt jól teszed! Add, vagy küldd vissza szép szerrel, de ne csinálj ily szörnyű botrányt, mert borzasztó dologtól tartok! Várj itt egy kicsit, majd az egyszer kisegítlek még én, mindjárt hozom a pénzt! (Beteszi az ablakot s — el.) Imre. (A homlokára üt.) Hé, te vén boszorka, küldd csak ki a csapiárost! (Megtántorodik.) Szatyor. (Ijedten fölugrik.) Futok, tekintetes ifiuram, futok! (Futtában.) Jaj, csak itt ne volnánk! (Összecsapja a két kezét.) Mi Isten csudája történik majd még itt? (Be a korcsmába.) 22. szín. Imre. (Tántorogva fölemeli a tárcát.) Megvan! Most majd én csűfollak föl, nagytiszteletű uram 1 Majd meglátjuk, ki jár rosszabbul! A jóelébb az apám, most mdg a nagybátyám tett pocsékká, mégis azt akarják, hogy megbecsüljem a familiámat! Hát majd megbecsülöm! Hanem úgy, hogy inkább elszegődöm a csutaki mészároshoz székállónak s ha akarják, a nevemet is leteszem, de nem szenvedem tovább, hogy ily pogányul bánjanak velem! (Tenyetögzik.) 23. szín. Dinka. (Mély hajlongással jő.) Parancsoljon tekintetes iűuram ! Imre. (A tárcát lóbálja.) Ne, itt ez a tárca! A főúr küldi a leányodnak. Az ördög tudja, hogy mit akar vele! Ötszáz forint van benne. Tedd el és — hallgassatok! (Az ujját a szájára szorítja.) Érted, — hallgassatok! Dinka. (Zavarban.) Dehogy értem ! (Izgatottan izeg-mozog.) Imre. (Dühösen.) Hát nem érted ? (Ütésre emeli a kezét.) Dinka. (Ijedten.) Érteni, értem már! (Hirtelen elteszi a tárcát.) Imre. (Kacag.) Azért mondom! A többit majd meghallod máskor! Most csak annyit mondok, sokan szeretjük a lányodat, de majd meglátjuk, hogy ki lesz az erősebb! Hozhatsz egy meszely törkölyt, de a legjavából! (Megtántorodik.) Dinka. (Mély hajlongással.) A legjavából, tekintetes ifiuram! (Be.)
