Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-02-15 / 7. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 7. szám. guk van nemzetségükkel büszkélkedni. De ugyan nem mutatta-e már meg többször a magyar is, hogy tud nagy lenni és nem ugyanakkor volt-e nagy, a mikor a végletekig nemzeti érzésű volt ? Bizony csakis akkor. Azután nézzük meg balkáni szomszédainkat, különösen az olahokat. Az ő országuk még kisebb, történetük (eltekintve a dákó-román képzelődésektől) nem ezer esztendős. Nézzük az ő viselkedésüket. Crajovában történt, Romániának Bukuresti után legnagyobb városában, hogy a város leggazdagabb, legtekintélyesebb polgárainak egyike a nála vendégségben lévő magyar ösmerőse kedvéért a mulatóhelyen játszó cigánynyal magyar dalt akart hozatni, s a cigány nem merte megtenni, mert félt, hogy bandáját a tekintélyes román úrral és magyar vendégével együtt félholtra verik. Sőt még a Cigánybárót sem merte játszani, mert magyaros részek vannak benne. íme, ilyen soviniszta — ostoba módon soviniszta — tud lenni a kis oláh nép. A vélt hazafiságnak ilyetén túlhajtását mi is ostobaságnak tartjuk, de szükségesnek véljük, hogy ráeszméljünk a magyar hazafiságnak okos cselekedetekben nyilvánuló érzésére. Végre is be kell látnunk, hogy akkor, a mikor Európa nagy nemzetei a sovinizmus zászlója alá szegődve vívják nagy nemzeti és gazdasági harcaikat, hiába veszsziik föl mi,, kicsiny magyarok a komolyság fontoskodó arcát és húzódozunk, ők nekünk el nem hiszik, hogy nekünk van igazunk. A társadalomnak kell nemzetivé lennie, ezen kell dolgoznunk minden erővel, ha nem akarunk a nemzetek nagy versenyében vesztesek lenni. És ezt az irányt látjuk megnyilatkozni a rákosBandi. (Komoran.) Igaz biz a! . . . Hát az a Lépes Gyuri lelketlen egy bestya volt! Szatyor. (Lelkendezve.) Ugy-e lelkem, édes szentem'?! Csula. (Melegséggel és megindulással.) Jaj de megölelném ezért a szép mondásáért, édes öcsém, ha úgy bírnék magammal! (Föl akar kelni, de nem bir. A papházból a lelkész hangja: Bandi.) Bandi. (Meglepődve.) A főár ... a főúr . . . Isten áldja meg kigyelmeteket! (Be a papházba. A templomban elnémul az orgona.) 12: szín. Szatyor. (Kiváncsi örömmel.) No hát remél-e már kend ? Csata. (Kitörő örömmel.) Mondtam én azt mindig, hogy Jó az Isten, jót ád ! (Örömében sirdogál.) 13. szín. Linlca. (A korcsmaablakon kihajolva. Titkolózva.) Zsuzsa néni! . . . Zsuzsa néni! . . . Szatyor. (Szelesen forgatja fejét. Végre észreveszi Linkát.) Maga az? . . . Mit akar, édes? Linlca. (Titkolózva.) Kerüljön, kérem, a füzes alá! Az ér mellett a sűrűben üljön le s várjon meg: a tanácsát szeretném hallani! Nemsokára magam is ott leszek ! (Befordul.) TÁRCA. JÁVOR BENCE. Színmű dalokkal három szakaszban. A magyar legényegyestileteknek írta : ACZÉL LAJOS. (Folytatás.) Bandi. (A história hallatára mind nagyobb s nagyobb megdöbbenés látszik rajta. Magába mélyedve.) Ha velem esnék meg ez a dolog? Szatyor. (Izgatottan.) Mit mondott, édes lelkem ? Bandi. (Maga elé.) Én lennék a világ legboldogabb fia! Szatyor. (Közelebb húzódva.) Mint töri a fejét édes lelkem ? Bandi. (Az ég felé ) Vájjon meghagyod-e ezt érnem, jóságos Istenem ? Szatyor. (Megrázza a Bandi karját.) Mit hagyjon a jóságos Isten megérni, édes lelkem? Bandi. (Fölrezzen.) Hogy mit ? (Zavarban.) Most már magam se tudom, hogy mire gondoltam! (Tréfásan.) Azt hiszem, a lakodalmamra! Szatyor. (Nehezteléssel.) Ó maga Bóhó Misi! Hiszen a tócsái szomorú históriáról beszéltünk! falvai vezető férfiaknak működésében. Megerősítenek bennünket ebben a hitünkben a múlt nyáron rendezett Kossuth-emlékiinnepek, a hirdetett hazafias irányú pályázatok, a karácsonyi gyermekünnepeken elhangzott, hazafias, nyilatkozatok. Nem fukarkodhatunk ilyen ritka alkalommal a dicsérettel. Nem említünk neveket, a miket mindenki ösmer, csak meghajtjuk előttük zászlónkat: ez a mi elösmerésünk. Es gratulálunk a rákosfalvaiaknak az ő vezetőikhez, a kik igaz magyar irányban, vezérelik őket. Es nem feledkeznek meg ez alatt emberi feladatukról sem és fáradoznak a szegények, a védtelenek, a gyermekek érdekében, hogy az ő terheiken könnyítsenek. F. SZÍNHÁZ. Nemzeti színház. A külön megemlítésre érdemes eseményekben annyira szegény héten a Nemzeti színház estéi közül is csak a hétfői Kisfaludy-est nyújtott valami különösebbet. A „Hűség próbája“ és a „Pártütők“ került színre ezzel az alkalommal egy kissé hevenyészett, de jó előadásban. Azt hiszszük, hogy most, a mikor a Himfy szerelmei, az Annuska, a Nőemancipáció és a Bajusz témái kedvesek a közönségnek, érdemes volna kísérletet tenni Kisfaludy egy-két darabjának gondos, színszerü előadásával. — Nagy várakozással nézünk a Téli rege szombati előadása elé, a melyről jövő számunkban leszünk híradással. Operaház. A dalmüszínház vendége, Cucini Adél nagyobb sikerrel lépett fel a Prófétában vasárnap, de igaz illúziót kelteni most sem tudott. Vígszínház. A Lipótváros színházában a Fényes Samu darabja, Bacsányi mégis csak mesterkélt sikert ért el. Előadásaira a színház nem telik meg. Most Herczeg Ferenc új darab jától várnak sikert.
