Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-25 / 4. szám

4. szám. RÁKOS VIDÉKE 5 magába száll s ismét visszatér hozzá. S ez új remény be­hatása alatt lázas örömmel készült az útra. Megérkezvén a kies fekvésű fürdőhelyre, Lilli újra éledt. Reménye, úgy látszott, megvalósul. Béla talán még sohasem volt oly figyelmes iránta, mint ittlétük e rövid ideje alatt. Lilli a zavartalan boldogság érzésének hatása alatt újra visszanyerte régi jókedvét és kacagva járta be a gyönyörű táj árnyékos ösvényeit vőlegénye oldalán, a midőn egyszerre egész rövid boldogsága ragyogó álomként szétfoszlott. Azon a kiránduláson történt, melyet a fürdő vendégei rendeztek azért, hogy egy meredek hegy tetején álló ódon vár romjait tekintsék meg. Gyönyörű nyári reggel volt. Eletet, örömet lehelt minden. A fűszálakon mint megannyi ragyogó gyémánt csillogott a harmat s a kis virágok bólint- gatva köszöntötték a felkelő napot, mely sugaraival az egész nagy mindenséget bearanyozta. A világ mosolygó rózsaszínben fürdött, a mikor a társaság útra kerekedett. Lilli fehér ruhájában, kis, kerek, vadrózsás szalma­kalapjában, mely alól apró, aranyos fürtjei kikandikáltak, elragadóan, kedvesen nézett ki. S hogy dobogott a kis szíve, midőn látta, hogy vőlegénye csodálkozva, a tetszés csendes bámulatával szemléli őt. A kirándulás tehát Lillire nézve örömteljesnek Ígérkezett. Beszélgetve, nevetgélve haladtak, Lilli útközben virágot szedett, melyet vőlegénye kalapja köré tűzdelt, míg annak karimája körül egész kis koszorú képződött. A hegyhez érve pihenőt tartottak. Azután következett a hegymászás. Oh! az nagyon mulatságos volt. Lilli minduntalan megbotlott s ilyenkor a szó szoros értelmében vőlegénye lábai elé borult. Erre mindketten nevettek s Béla felemelvén őt, egy-egy csókkal némította el az ütés fájdalma okozta felkiáltást. Végre cél­hoz értek. A társaság mielőtt a romok megtekintésére indult volna — pihenőt tartott, kivéve Lillit s Bélát. Ők előre indultak csendesen beszélgetve. Egyszerre egy hangos felkiáltás s utána ezüst csengésű kacagás hallatszott, a mely Lilli ereiben a vért megfagyasztá. „Magda van itt! Ez az ő nevetése volt!“ E gondolatok villámsebességgel cikáztak keresztül Lilli fején. Vőlegényére tekintett s látta, mint sápad el annak arca, hogy nyomban vérvörössé vál­jék. S az ő szemeinek tekintetét követve, ott látta Magdát egy sziklán állva, egy csillogó egyenruhás férfiú mellett, a ki élénk taglejtések közt magyarázgatott neki. Lilli szemei előtt a ragyogó, csillogó világ elhomá­lyosult. Agyán keresztül szünet nélkül zsibongtak a gon­dolatok: „Hogyan került ide Magda? Tudta-e, hogy mi itt vagyunk?“ S újra meg újra felmerült előtte vőlegényének alakja, a mint gyönyörben úszó szemekkel, elragadtatva tekint Magdára. „Vége! Vége!“ mormolták ajkai s kábultan, gépiesen követte Bélát. A társasághoz érve, már ott talál­ták Magdát s-azt a csillogó egyenruhájú férfit is, a fürdő­től nem messze fekvő birtok urának, Farkas Pál grófnak a fiát. „Tivadarékhoz jöttünk két hétre" — magyarázá Magda. — „Pali bácsi távoli rokonunk s meghívott magá­hoz. Ezentúl gyakran látjuk egymást“ — mondá Lillinek, — „hiszen alig egy félórányira van ide.“ Lilli Bélát kereste szemeivel. Ott állt egy fához tá­maszkodva. Sötét, tűzben égő szemei vizsgálódva, fenye- nyegetőleg tapadtak a gróf arcára. A kirándulás további része nem szolgált gyönyörű­ségére Lillinek, valamint a fürdőn tartózkodás sem. Látta, mint kedvetlenedik el Béla napról-napra, a miért a fiatal gróf udvarolt Magdának és Magda ezt az udvarlást nem utasította vissza. A nyár vége felé közelgett. Bélát a lelki zavarok okozta rendetlen életmód, az állandó izgalom, a melylyel küzdenie kellett, kedves óhajtván lenni Idillihez, a kit kí­mélni akart és a kényszerű tartózkodás folytán, a melyet Magdával szemben kellett tanúsítania — ágyba döntötte. Beteg lett annyira, hogy az orvosok féltették az életét* Lilli ott térdelt a feszület előtt. Kedves kis arcára alig lehetett ráismerni. A bánat és szenvedés sápadtá tette. Szemeit a feszületre függesztvén, buzgón fohászkodott, kérve a Mindenhatót, hogy adja vissza vőlegénye egészségét. Vőlegénye! — Nem, már nem az. 0 lemondott róla, feláldozta boldogságát az ő boldogságáért. Tudta, hogy Béla csak úgy lehet boldog, ha Magda az övé lesz, ez pedig csak úgy lehetséges, ha ő visszaadja a szavát. En­nek pedig meg kell történnie, mielőtt még késő lenne. Fohászát az ég meghallgatta, s midőn Béla egészsége helyreállt, Magdát tette menyasszonyává. Hogy milyen áron, azt senki sem sejtette. Senki sem látta, mennyit szenvedett Lilli, míg azt a levelet megírta. Azt a levelet, melyben Bélának szabadságát visszaadta, kérve őt, hogy ne vesse meg szószegéséért, de ő nem tudna a felesége lenni, mert már nem szereti. E levél elküldése után ereje megtört. Kisértetként járt csak az előbb víg leányka otthon szerettei között. De végre mégis csak győzedelmeskedett ifjú ereje. Ehhez járult erős akarata. Egészséges akart lenni minden áron, hogy jelen lehessen az — esküvőn. És ott állt rózsaszín ruhájában, almavirág-koszorúval arany hajában, a láztól kipirult arccal, égő szemekkel s - vergődő szívvel. De midőn látta őket lejönni az oltár lépcsőjén, bol­dogságtól ragyogó arccal, szó nélkül összerogyott. Szegény, összekínzott szivecskéje ezt még sem bírta el — megrepedt. Szép, nagyon szép volt aranyhajával, szelíd búza- virágszin szemeivel, mosolygó piciny szájával a „martyr“, a kis Lilli. Melt Zena. ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ «Sg* ^ <3^ «Sg; HÍREK. Tolvaj építész? Kínos szenzáció képezi most köz­beszéd tárgyát Rákosszentmihályon. Az esetnek utána jár­tunk és a történteket a következőkben ismertetjük. Sch. F. építész, a kinek társas vállalata van, az utolsó időben különös vádak alatt áll. I. M. nevű alkalmazottja ugyanis visszavonta a törvényszék előtt eskü alatt tett egy vallo­mását és főnökének egy levelével igazolta ezt a vissza­vonást. A levélben főnöke őt pénzigéretekkel hamis tanu- zásra szólította föl. Sch. F. ellen ennek nyomán egy sereg vádat is emelt I. M. Bemondta a New-York kávéház tulaj­donosainak, hogy Sch. F. és társa, a kik a kávéházban átalakító munkákat végeztek, székeket vittek el a kávé­házból, sőt vádolta Sch. F.-et azzal, hogy ezüst evőeszkö­zöket, kávéházi felszerelési tárgyakat és billiád-dákót is lopott a kávéházból. A székek egy részét, egy szobrot stb. a vádolt irodájában meg is találta a rendőrség. A Máday vendéglő fizető pincére evőeszközök eltulajdonításával vá­

Next

/
Oldalképek
Tartalom