Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-10-11 / 41. szám
41. szám. RÁKOS VIDÉKE 3 nyom a latban az a papiros vagy kutyabőr, a mit a hóna alatt szorongat és a melynek lelógó nagy pecsétje sokszor hirdeti azt, hogy birtokosa ő érette sokat áldozott, talán mindent. Akárhányszor csalni vagy vesztegetni sem átallott, csakhogy hozzájuthasson. Mert ez fontosabb, mint a szép tehetség, a tiszta lelkiösmeret, fontosabb mindennél, mert ez nyitja meg előtte a kaput, a mely a boldogulás útját addig elzárta előle. Azt hisszük, hogy aligha tévedünk akkor, a mikor a magyar tanítóság küzdelmének fél-sikerét, sőt akárhányszor teljesen eredménytelen voltát ennek az elhibázott csak tanító és nem egyúttal nevelő-rendszernek tulajdonítjuk. Mert mások voltak az eredmények akkor, a mikor a gyermek egy tanítónak a keze alá került és az nevelte, oktatta őt éveken keresztül, az alsó osztálytól a felsőig. És az évek folyamán megösmerte a tanító az ő növendékeit mind; nem csak név szerint, hanem hajlandóságuk szerint is. Az a gyermek pedig nevelőjét, vezetőjét látta a tanítóban, a kit közelebbről ösmerve meg, szeretett, a kire hallgatott, a mikor olyasmire tanította, a mi a könyvekben nincsen meg, a mit ott hiába keres. Több szivet, tanító uraim, nagyobb, belsőbb megfigyelését a növendékeknek: ezt várják önöktől azok, a kik, látván a dolgok rosszra fordulását, reményük horgonyát oda vetik ki, a hol szilárd partot vélnek találni. Ez a szilárd part pedig az önök jóakarata, a melylyel többet tehetnek a nemzet jövője érdekében minden szövetségnél, minden társadalmi mozgalomnál. hírek. A „Rákos Vidéke“ kiadóhivatala és szerkesztősége Rákosszentmihályon, Batthyány-utca 164. szám alatt a közönség rendelkezésére áll. A rákosszentmihályi búcsú. A múlt vasárnap volt a rákosszentmihályi búcsú, a melynek ünnepsége a római katolikus templomban d. e. V2IO órakor tartott istentisztelettel kezdődött. — Dr. Aczél Lajos hatásos prédikációját a fényes segédlettel végzett istentisztelet követte, a mely alatta „Polgári Dalkör“ Beethoven „Isten dicsősége“ című férfikarát adta elő, majd Szervey Celeszta főv. tanítónő, Szervey Adolf m. kir. központi posta és táv. számtanácsos leánya egy Erzsébet dalt és Gounod „Ave Máriá“-ját énekelte, szép és iskolázott hangjával, valamint érzésteljes előadásával nagy áhítatra gerjesztette a templomot zsúfolásig megtöltött hívők seregét. A délután folyamán az utcák élénkek voltak a búcsúra jött vendégek sétáló tömegétől s az utcasarkokon és szabad tereken felállított mézeskalácsos sátrak, körhinták, hajóhinták személyzete alig tudott a tóduló közönség kívánságainak megfelelni. Adakozás. A római katolikus templom harangalapja javára Steinhübel Istvánné úrnő 20 koronát adományozott. A harangalap ezen a szép adományon kívül a templomban ismételten rendezett gyűjtések révén is folyton gyarapodik. A rákosszentmihályi sporttelep f. hó 6-án (kedden) este a „Hausvater“ vendéglő külön helyiséEz a határozat egy kicsit megvigasztalta a jó fiúkat s újult erővel, vidámabban zendült fel a nóta. De az apró ablakok egyre jobban kezdtek világosodni, sőt az egyiken már a nap pirosló sugara is bekacsintott. Válni kellett. Megint keservesebben kezdett zengeni a búcsúnóta s a diákok lassan kihúzódtak a korcsmából. Egy pár pajtást ott várta már az állás alatt a szekér is, a mely a jövendő otthonba elszállítja. Az egyik üres meszes szekér volt; ez Darvas Miskát, a hires bikahangú basszistát viszi valahova a hegyek közé kántornak; a másik szekér búzát hozott tegnap a piacra s most egyúttal hazaszállítja az új rektort, Tyukodi Pistát. Elbúcsúzott a két diák, a kocsisok nagy nehezen neki indítottak, a többi diák pedig mielőtt szétoszlott volna, bucsúzáskép még egyszer rázendítette: Rajta, ürüljön a pohár ... Az új rektor csak a kulacsával integetett vissza az ülésből, Darvas Miska pedig, mintha most is a kántus közt énekelne, a meszes szekér nyikorgó zörgése közben, hátrafordulva fújta a basszust: . . . ta, . . . rüljön a po . . . háár . . . Közben kövér könycseppek peregtek végig becsületes ábrázatán. Azután a por és távolság apránként mindenestől elnyelte. * Hanem hát igazsága volt a nótának, mert „az évek csakugyan gyorsan elsuhantak“ s egyszer csak azon vették észre a jó pajtások, hogy az első tíz esztendő eltelt. No, be is gyülekeztek mind hűségesen a régi kis korcsmába, éppen csak a szegény Dézsi koma hiányzott, a ki harmadéve belefulladt a Kőrösbe. Legelébb megérkezett valamennyi között Darvas Miska, pedig csak amúgy gyalogszerrel jött be a jámbor. Meszes szekérnek éppen nem volt járója a városba, egyéb alkalmatosságra meg nem telt. Híjába, szörnyű gyenge az eklézsia. Főfizetés a szilva volna, a mi minden fáról egy-egy rázintásra, meg egy-egy toppintásra lehull, de hát az idén a köd elcsapta a virágát. (Vége következik).
