Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-09-27 / 39. szám
6 RÁKOS VIDÉKE 39. szám. követeli, hogy áldozzon a közlekedési vállalat: vasút és hajó, a Cunardnak Magyarország iránt érzett rokon- szenvére mindig lehetett számítani. Az „Adria“ igazgatósága jóformán minden esztendőben meglátogatta a Cunardot és minden ilyen látogatás eredménye: újabb és újabb kedvezmény volt a magyar termékek számára. A Cunard Line most kilépett a hajózási társaságok trösztjéből, harcol ellene és biztosította magának a teljes cselekvési szabadságot. Függetlenítette magát mindentől és mindenkitől. Ezenközben értesült arról, hogy a magyar kormány áldozatokat akar hozni a Fiúméból kiinduló amerikai járatokért. Gondolt egyet ez a tengerhajózási óriás és a másik pillanatban már el is határozta, hogy a magyar állam minden anyagi hozzájárulása nélkül, megindítja a rendszeres hajózási összeköttetést Fiume és az újvilág között. Fláborúba kezd Hamburggal, Brémával, Havreval, minkenkivel és Fiume lesz az a hely, a honnan támadásait intézni fogja. A Cunard ezen nagy vállalkozásában imponáló az a jelenség, — a mi példaként szolgálhat Magyarországon — hogy mennyire tiszteli a törvényt az angol. A már szentesített, de még végre nem hajtott magyar ki- vándorlási törvény szigorú büntetést mér mindazokra, a kik a népet kivándorlásra csábítják. Az angol társaság a magyar törvény tiszteletében a legvégső határokig megy el. — Magyarországi fiókirodáinak kiadott rendeletében jóformán csak arról szól, hogy a népet kivándorlásra csábítani nem szabad s a ki ez ellen vét, ne számítson a Cunardnak sem oltalmára, sem támogatására. Közgazdasági tekintetben rendkívüli előnyt jelent Magyarországra a Cunardnak ez a vállalkozása. A személyforgalomtól eltekintve, a hazai árúforgalom részére a legközvetlenebbül nyílnak meg az észak-amerikai piacok. — A hajók 16 nap alatt Fiúméból Newyorkba érkeznek, tehát egy-egy ilyen tengeri óriás óránként nem kevesebbet mint 16—17 tengeri mértföldet fut be. Aztán milyen hajók! Valósággal látványosságai lesznek a látványosságokban különben is szűkölködő magyar kikötővárosnak. Az „Aurania“ az első Fiúméba érkező hajó, a mely november 14-én indul el Fiúméból Északamerikába, körülbelül 1600 III. osztályú és 400 II. osztályú utast képes befogadni. A „Carpathia“, a második hajó, mely december közepén lesz Fiúméban, még nagyobb. A harmadik osztályú utasok számára a fülkék 2—4—6 személyre vannak berendezve, vége tehát a hering-módra való utazásoknak. Brémából, Hamburgból az utasok összepréselve utaztak eddig Newyorkba, jóllehet már a behajózási kikötőbe fáradtan, törődötten érkeztek a 4—5 napi vasúti utazás után, a melyeket a külföldi vasutakon kellett megtenniök. Arról talán szólni is felesleges — hiszen angolokról van szó, — hogy a hajók a legmodernebb szerkezetűek, könnyen dacolnak a viharokkal, villamos világításuk, légfűtésük van, külön termei az étkezésre, dohányzásra, nők részére és hogy az élelmezés ezeken a hajókon mindig friss, bőséges és jó. A legfontosabb a magyarság szempontjából az, hogy a Newyorkba utazók — a mit eddig nélkülözniük kellett — Fiúméból indulnak s így a hazai hatóságok oltalma alatt szállanak a hajóra. A nagy angol társaság törvénytisztelete és az, hogy magyarországi képviseletével a magyar Adria tengerhajózási társaságot bízta meg, teljes garancia arra, hogy a hazai érdekeket minden tekintetben ki fogja elégíteni. Pirkadó rózsás hajnal. Pirkadó rózsás hajnal Az égnek peremén. Ragyogó nap feljöttél Oly vágyva lesem én. Édes, szerelmes-halkan Csicsereg a kis madár. Lelkem vágyón megrezdül. . . „Jövel te napsugár /“ Izzó fényben pompázik A táj körülöttem. Ragyogó boldogsággal Csordultig kebelem. Mámoros csókról csattog Csalitban a madár. . . „Ölelj át, ölelj forrón Te édes napsugár 5 már halványabb a napfény Halványabb s hidegebb. Szegény vergődő szivem Titkosan megremeg. Panaszos-sírva, halkan Csicsereg a kis madár . . . „Oh ne hagyj el, még ne hagyj Szerelmes napsugár!“ B. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. S—y H—k, Rákosszentmihály. Nagyon sajnáljuk, de kívánságának ilyen formában nem tehetünk eleget. B—eh Z—né, Budapest. Igazán nagy örömünkre szolgál, hogy vidékünk annyira megtetszett, hogy most, őszszel nap-nap után kijár, sőt — úgy látszik — itt szándékozik letelepedni. Már mások * is jártak így Ön előtt.
