Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-09-20 / 38. szám
6 RÁKOS VIDÉKE 38. szám. viselőtestületi gyűlés jegyzőkönyvének hiteles kivonatát, amelyben megbízzák Békésit, hogy igy aztán teljesen megállapítható legyen a tényállás. De az ügyvéd kérvényének mi foganatja sem volt, így tehát e hó 17-én dr Eranos vezetésével küldöttség jelent meg az alispánnál, gyors vizsgálatot kérve ez ügyben. Főképen pedig azt kérve, hogy a kérdéses jegyzőkönyv kiadassák, hogy így az esetleges fennforgó rosszhiszeműség esetén a kellő lépéseket megtehessék. Az alispán a küldöttséget nagyon szívélyesen fogadta és a legerélyesebb vizsgálatot ígérte, annál is inkább, mert neki az a nézete, hogy az elöljáróság Békésivel szerződést nem köthetett és az eladásra ő jogosan nem bízatott meg. Egyébként ajánlja, hogy Békési ellen törvényes utón tegyenek megtorló lépéseket. Ezek után a küldöttség tagjaitól szívélyesen elbúcsúzott. Orvosi körökben már rég ismert tény, hogy a Ferenc József keserüvíz valamennyi hasonló vizet, tartós hashajtó hatása és említésre méltó kellemes ízénél fogva már kis adagban is tetemesen felülmúlja. Kérjünk határozottan Ferenc József keserűvizet. TÁRSASÁGBÓL. Önzés. A legemberibb tulajdonság, mert még állatkorunkból öröklődött belénk, hogy megmaradjon bennünk, úgy látszik kiirthatatlanul, véglegesen, sokszor nyomva el bennünk egyéb, nemesebb tulajdonságokat. Hogy milyen nehéz tőle szabadulnunk, semmi sem mutatja inkább, mint hogy a krisztusi erények legnagyobbika a mi általános tudatunkban a felebaráti szeretet, az a szeretet, melyet olyan ember iránt érzünk, a kit hozzánk semmi egyéb nem köt, mint az, hogy a mi embertársunk, s a mely minket áldozatra késztet az ösmeretlen érdekében. Van azután az önzésnek több válfaja, a mely az évszázadok folyamán a mi szemünkben nemesebbé, szebbé finomodott, szinte szentté lett előttünk, de a miknek alapja végső eredményében szintén semmi más, mint az ember leghatalmasabb, leggyakrabban jelentkező tulajdonsága, az önzés. Ilyen megnemesedett, szép változata az önzésnek például a haza szeretete, és a szerelem. Mert hiszen, mi tagadás benne, a hazáért azért küzdünk alapjában véve, mert az éppen a mi hazánk, a hol felnőttünk, a hol hozzátartozóink vannak, a hol létet, boldogulást találtunk mi és családunk tagjai, a mit féltenünk végső eredményében legfőbb, legnagyobb érdekünk. Az idők folyamán azonban ez az érdek (a mi az önzésnek a legbiztosabb ösmertető jele) ennél az érzésnél egészen háttérbe szorult, feledésbe ment és a népek millióiban a hazaszeretet nagy és nemes érzése ott él, olyan formában, hogy azád — éppen ellenkezőleg az érzés eredetével — sokat, sőt mindent képes föláldozni, odaadni. Ha azután ez az érzés egyesekben még tovább fejlődik és túlzó sovinizmus alakjában lép föl, a mely lenéz, gyaláz mindent, a mi nem az ő hazájából való, gyűlöl mindenkit, a ki nem az ő honabeli, úgy nemességét újból elveszíti és azzá válik, a mi az emberek magadicsőítése, szóval azzá, a miből eredeti: önzéssé És a szerelem Nem irigyeli-e a szerelmes ember kedvese minden pillantását, a mely nem ő reá esik, nem kivánja-e, hogy a szeretett lénynek minden gondolata, minden érzése, mind az övé legyen egészen, egyedül ? Nem gyullad-e haragra, ha megtudja, hogy az ő szeretetéből másnak is juttat, megsértve ezzel az ő szerelmesének „kétségbevonhatatlan“ jogát? Bizony, a ki valaha szerelmes volt, be fogja vallani, hogy ezek az indulatok viharzottak kebelében és ha talán esze nem is engedte, hogy cselekedeteiben teljességgel érvényre jussanak, de hogy ez meg ne történhessék, azért mindenesetre küzdenie kellett saját magával, a benne teljes mértékben meglévő önzéssel. Ha azután esze nem elégséges hozzá, hogy az önzés diktálta cselekedeteknek gátat vethessen, kitör a szegény szerelmes emberből a maga egész erejével az önzés egyik legcsúnyább fajtája, a féltékenység. Nem akarok hivatkozni azokra, a kiken az önzés annyira erőt vett, hogy pénzen szerezhető kényelem kedvéért sikkasztanak, rabolnak, gyilkolnak, bár különben nem mutatkoztak olyannak, mint a ki erre képes volna. Nem említjük azokat, a kiknek az önzése másként nyilatkozik meg és rang, hatalom, dicsőség után való küzdelmük közepette ráviszi őket a legcsúnyább áskálódásokra, intrikákra, sőt az apagyilkosság után talán legnagyobb bűnre: a hazaárulásra, mert ezeken az önzés annyira erőt vett már, hogy kivetköződve emberi mivoltukból, ismét a ragadozó állatok sorába | léptek. De hivatkozunk az emberi életben megnyilatkozó apróbb visszásságokra, gyöngeségekre, a melyeknek eredete szintén az önzés különböző formája a könnyebb anyagi boldogulás kérdése, a hiúság, a dicsőséget haj- hászó vágy. Nem követjük és nem valljuk egyes pesszimistáknak azt a nézetét sem, hogy a legszebb cselekedetek, az adakozás, a jótettek, a másoknak örömet okozó meglepetések is csak önzésünk következményei, a mely- lyel a mások örömén, boldogságán való megelégedettségünk érzését akarjuk megvásárolni Kétségbe kell azonban vonnunk azt, mintha az önzés megölője fajunk növekvő intelligenciája, mindig tágasabb látóköre lehetne. Hiszen ezen a héten láttuk azt, hogy egy törekvő fiatal ember kiállott a nyilvánosság elé, hogy bemutassa hosszú kutatása nehezen elért eredményét és ez az ember magyar volt, a mi szintén feléje irányítja jóindulatunkat, hallgatósága intelligens emberekből állott és ime: az a magát intelligensnek gondoló hallgatóság megakadályozza a fiatal embert abban, hogy — talán korszakalkotó, közérdekű — találmányát bemutassa, mert megborzong tőle, ha eszébe jut, hogy ez a találmány, a mely esetleg milliókra áldásos lehet, neki kárt okozhatna. (Ci ou-» jtAt cu^%/) Bizony, állat marad az ember, akármennyire finomodik, bármennyire igyekszik is művelődni; ragadozó állat, a mely kikapja a falatot annak is a szájából, a ki talán éhező családját táplálná vele. És legfőbb, mindent legyőző ősi tulajdonsága marad az embernek nevezett állatnak művelődésének Isten tudja hányadik ezredévében is az ősi küzdelmekben szerzett, belérögzött tulajdonsága, az önzés —s —k. NYILTTÉR. *) Nyilatkozat. Alulírottak kijelentjük, hogy a Bugyi Ferencz József és Füredi Károly urak között fennforgóit becsület-ügy a mai napon a lovagiasság szabályai szerint befejezést nyert. Budapest, 1903. szeptember 14. Déry Béla s. k. Dr. Bentsik József s. k. Farkas Elek s. k. Protzer Béla s. k. mint mint Füredi Károly úr Bugyi Ferencz József úr megbízottai. megbízottai. *) Ebben a rovatban közlöttekért nem vállal felelősseget a szerk.
