Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-18 / 3. szám
VIDÉKÉ " — 3. szám. 4 RÁKOS reform alá kell kerülniük. Ezek a vonalak villamossá alakítva és céltudatosan kiegészítve megvethetik alapját a jövőnek; de kifoltozva és toldva semmiképen. A főváros környékén jó, sőt kitűnő közlekedés létesítése oly fontos és elsőrangú feladat, hogy ebben az állam legmesszebb menő beavatkozása csak hasznos lehet. Az az autonóm széttöredezés. lomposság és kisvárosiasság, a mi a fejlődést ma inkább gátolja, mint előmozdítja, egyáltalán tűrhetetlen. Kevés remény van arra, hogy ebből a főváros és környéke autonómikus úton ki tudjon mászni. Az állam s kivált Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter akcziója felé most reménynyel tekint az ország- szivének közönsége mindenfelől. Innen várja a megváltást, a mikor már hiába tekintgettek szét a szemhatáron az autonóm hatalmasságok felé. Ha Budapest helyi közlekedésének bajain állami beavatkozás, szükség esetén parancs vagy állami vállalkozás nem segít, Budapest nem fog kiszabadulni régi kigyóbőréből és olyan marad, a milyen most. Megmarad nagynevű kisvárosnak“. Ez a „Magyar Nemzet“ cikke. Sok, kemény igazság van benne, sok a tanulságos része és szinte kihívja a bírálatot, a mit jövő számunkban találnak meg olvasóink. úA c>t eV? e>? cN? eV? eV? eV? SZÍNHÁZ. Nemzeti színház. Az „Annuska“ szép sikere mellett osztályos részt kér magának a „Monna Vanna“ is, a mely nagy közönséget vonz állandóan — elővétel mellett is. A klasszikus estékre bezzeg le kellett szállítani a belépés díját, mert fájdalom ilyenkor a mi első színházunkban a közönség is — leszállított igények mellett élvezhet csak igazán. A Moliére-este elhalasztását is sajnáljuk. Hiszen olyan ritkán van alkalmunk Moliére-. darabot látni. Tested, lelked az ördögé maholnap, ha így folytatod! Hát már semmi tekintettel se vagy a famíliádra, egészen kiveszett belőled a családi becsület érzése? Imre. (Szégyenkezve feltápászkodik.) Ne bántson, édesapám, megyek már! Kopja István. (Nekitüzesedve balra mutat.) Eredj haza, csókold meg a kezét s a lábát az édesanyádnak s térden- állva kérj tőle bocsánatot, a mért az éjjel megint meg- ríkattad ! Álmatlanul hánykolódott a szegény az ágyában és bitangnak készülő fiáért imádkozott. Ha gavallér volnál, mint a milyennek a famíliádnak lenni illik, szégyelnél e leányzó előtt nyafogni! Imre. (Megsértődve, fojtott hangon.) Csak adja ki a mérgét, édesapám! Nem tehetek ellene, hiszen édesapám! (Vad szemmel Linka felé.) Hanem ez a leány megmondhatója annak, hogy nyafogtam-e ? (Felegyenesedik s a mellényét igazgatja. — A toronyban elsőt harangoznak.) Kopja István. (A fejét vakarja.) Tyű, az áldóját! Elsőt harangoznak és Kopja István most tereli haza a korhely fiát! (A lábával toppant.) Eredj haza, ha mondom, mert valahogy el találom felejteni, hogy a Kopja-család véréből való vagy! Imre. (Szégyenszemmel Linka felé.) Már elfelejtette, édesapám ! Ügy érzem, hogy nem én vagyok a mámoros. Köszönöm, hogy a Dinkáék előtt így csúffá tett. Linka, diOperaház. A dalműszínház új balletje — rossz, hétköz-, napi zenéje folytán aligha fog sok tele házat hozni és csak Guerrának, az egyik szerzőtársnak hozott elösmerést az ügyes összeállításért és a jó betanításért. — A legújabb vendég Wald- mann Ignác basszista nem vált be teljesen, míg Dalnoky Viktor drt. szívesen fogadta a közönség. A hét végére különben két hölgyvendég bemutatkozása fog szerezni a műsornak változatosságot és remélhetőleg a közönségnek művészi élvezetet. Vígszínház. A Lipótvárosi müintézet csütörtökön egy újabb példányát mutatta be azoknak a házasságtörés körül kígyó módjára csavarodó francia vígjátékoknak, a melyekből már annyiszor volt részünk a Vígszínház jóvoltából. A „Kis fészek“ sem jobb, sem nem rosszabb ezeknek a raffináltan megszerkesztett daraboknak az átlagánál. Az előadás mint rendesen, jó volt, a közönség azonban nem nagyon lelkesedett a darabért. — A múlt héten a Vígszínház Varsányi Irént próbálta pótolni B. Kertész Ellával, mert az előbbi a Nemzeti színházhoz szerződött. A próbálkozás olyan zajos sikerrel járt, hogy utána állítólag azonnal visszaszerzödtették — Varsányi Irént. Népszínház. A Népszínházban immár nemcsak „Bob her- czeg“ uralkodik, meg Fedák Sári, hanem — legalább délutá- nonkint — Blaha Lujza is újra szerepel régi színházában. Csak Küry Klára nem játszott tíz napja egyszer sem a — Népszínházban. Magyar színház. A Weselényi-utcai színház mégis kényszerül visszatérni őszi programmjához. Drámákat ad. Az „Aranylakodalom“ három estét töltött be és Zola drámája van kitűzve péntekre Maróthy Margittal. Hiába, énekes színházhoz énekesnő kell, nem elég egy primadonna még ha olyan kitűnő művésznő is mint Pálmay Ilka. csekedjél el vele annak a kutyaházinak! Mérgesen becsapja az ablakot, kirohan a mészárszék ajtóján, azt is becsapja, azután elrohan balra. Futtában visszaszól.) Édesapám, ez nagyobb hiba volt, mint az én egész heti korhelységem ! 3. szín. Linka. (Mosolyogva, titkon.) Szegény bolond, ez ugyan megkapta a magáét! Hiába, kuruc ember az öreg Kopja! Kopja István. (Zavarban.) Mit kotyogsz, mit mondtál, hékás ? Linka. (Ijedten.) Semmit . . . semmit! . . . Gondolom csak azt, hogy sajnálom az Imrét . . . már hogy a nem- zetes ifiurat! Kopja István. (Fenyegetődzik.) Ugy-úgy szógám ! Jó lesz, ha megbecsülöd magad, mert másként majd oda ütök, a hol legjobban megérzed! (Köhécsel.) Amúgy helyre egy leány vagy te, Linka! Sokra becsülöm benned azt a jóságot, hogy nem akarsz a fiam szeretője lenni! (Köhécsel.) De erről a reggeli tréfáról szó se essék ám semerre sem, mert teremtuccse apástul kiverlek a korcsmámból! Érted ? Linka (Szepegve.) Értem, értem, tekintetes uram! (Serényen dolgozik.) (Folytatjuk.)
