Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-24 / 21. szám
21. szám RÁKOS VIDÉKE 5 különb dolgokat lehet még látni. Én bizony szívesen lemondok róluk. Kellemes benyomást tett azonban rám az utca népének könnyed mozgása, a fesztelen viselet, mely általános. Mindig dúdolnak, csevegnek, integetnek, sürögnek-forognak. Azt hiszem, Nápoly lakosai életük kilenctizedrészét az utcán töltik. Nápolyban,''mely a lakosok számára nézve körülbelül egyenlő Budapesttel, olyan mozgalmas élet uralkodik, hogy azt hiszi az ember, valami ünnep vagy nagy vásár vagyon. De ez nemcsak a főutcáról p. o. a via Romáról szól (olyan mint a mi váci-utcánk), hanem a külváros bármely utcájáról. Itt van p. o. a szatócs, nyerges, rövidárús trafikos vagy bármely fajta üzlet, abban a helyiségben lakik egyúttal az egész (elég gyakran 8—10 gyermekkel megáldott) család is; egy óriási ágy és tükör a íő belső bútor. Az üzlet előtt az utcán fésülködnek, a toilettet az ajtóban, tehát fél lábbal a szobában illetve bolthelyiségben, fél lábbal az utcán végzik sans-géne. Mi budapestiek most már bátran henceghetünk és üthetjük a mellünket, mert Bánffy Dezső báró volt miniszterelnöknek köszönhetjük a város különböző helyén felállított toilette-helyiségek gyors és célszerű berendezését, újabb időben ott is állítottak fel egy pár ilyen nagyobb accomo- dátort, de annyira elbújtatva, hogy csodálkozásomat hívta ki e túlságos diskrét elhelyezés, a mihez Olaszországban szokva nem vagyunk. Ámde a hiányos közfalakat nem tekintve a női kiszolgálás teljesen hiányzik. Idegennek természetesen e hiány szembetűnő; azok után azonban, a mit a bennszülötteknél láttam, egyáltalán fölöslegesnek hinné az ember. Orrunk mindenkor bizonyos facsarásnak van kiszolgáltatva. Képzelje el csak magának a t. olvasó, ha a Kerepesi-uton vagy Andrássiy-uton reggeltől napestig kisebb-nagyobb kecskenyájakat hajtanának keresztül, közbe-közbe megállva, a hol a járókelő kívánságára tejet szolgáltatva ki, megfejik őket (a tejpancsolás tekintetében nem is oly rossz szokás); amott változatosság kedvéért jön a tehénke, leg- többnyire kisérve a hozzá rövid pórázon kötött gibicelő hornyával. Az igaz, még más előnye is lehet e dolognak, a kerthez szükséges trágyáért nem kell méreg drága pénzt fizetni, mert quasi orra előtt fekszik az embernek, csak fel kell emelni, kivéve a mit cipőivel a publikum még el nem hurcolt magával. Az elmaradhatatlan csengetést, tilin- kolást és kongatást már csak ráadás számba kell venni. Kárpótlásul annál kedvesebben és felvidítólag hat az emberre a mindenhol található virág. Még a legszegényebb ház ablakába, üzletbe, kirakatba, kávéházba, korcsmába, szállodába, szóval mindenhová virágot tesznek. Oly szép, nagy és tömör szegfűket sehol sem láttam, mint itt. Az utcán potom áron (ha kellő óvatossággal lealkudtunk a kívánt összegből) árulnak virágcsokrokat, olyan nagyságban, mint a legutóbbi időben a Népszínházban volt alkalmunk látni a felejthetetlen Zsazsa-estéken. Mindenhol nagy tömegben citromfák tele gyümölcsösei és egyúttal virággal; narancsfák görnyedezve a szép gömbölyű, élénk színű és az embert kisértésbe hozva invitáló gyümölcsével, a sok szép zöld fa, mindenféle kaktu- ’ szók egész erdeje és óriási nagyságú példánya és sok száz másfajta színes és illatos virág ; a természet megsokszorozott pazar áldása található itt és mintegy varázsütésre elfelejteti velünk a sok egyéb kellemetlen és bosszantó tapasztalatot. Csodálkozásra ragadott engem Nápolyban a fehérnemű patyolat-tisztasága; különösen a saját gallérom és kézelőm kifogástalan fehérsége. Nem a mosást érteni, hanem azt a meglepő jelenséget, hogy egész napi használat után épp oly kifogástalan fehérek és korommentesek voltak, mint mikor felöltöttem. Tekintetbe véve Nápoly óriási terjedelmét nekem budapesti embernek irigyelnem kellett boldog lakosai tüdejét, ők talán egy év alatt sem kénytelenek olyan sok port és kormot beszivni, mint mi itthon egy nap alatt! A közlekedés a városban és környékén jó és talán sok tekintetben jobb mint a mienk s ha óvatosak vagyunk, még olcsóbb is mint itthon Budapesten. A kétlovas bérkocsik — fiakkerek — rendesen négyüléses bárkák, melyek inkább a városi parkban való sétakocsizásra alkalmasak, mint a gyors közlekedésre vagy kirándulásra. Az egylovas kocsik carrozzellák, kétüléses nyitott bas- quet-fajta magas kocsik. A lovak legtöbbje kis fajta ponni lovacska s meglátszik rajtuk a gazda gondossága, mert szépen keféltek, gondozottak, jól tápláltak; szénán kívül korpával és Szt. János kenyérrel etetik őket. Zabbal abra- koltatni nem láttam. A szerszám rajtuk majd kivétel nélkül, sárga rézzel vagy ezüstözött fémmel van csinosan kiverve és fényesre vikszelve, ez igen kellemes látvány az idegennek. A ló szájában nincs zabla, hanem azt az orrlyukai felett levő gödröcskeibe behatoló és kétoldalt kiálló vas- rudak helyettesítik, melyek félhold alakú s az állat orrára illő részszel állanak összeköttetésben, azzal egy darabból kovácsolva. Olyan az egész, mint egy pápaszemnek harán- tos metszetű elülső felerésze. A homlokszijra élénk színű pántlikákat szeretnek biggyeszteni. Az egész készség igen jól fest és szívesen ülünk a legtöbbnyire jól gondozott kis kocsiba. Már most gondolja meg a t. olvasó, a kocsis egy rövidebb nyelű, de hosszú ostorral a kezében, melynek végére csattogó zsinór van erősítve, a mint azt gyors hajtás közben hol jobbra, hol balra pattogtatja, a lovacskáját pedig á-áá-ááá buzdítással gyorsabb iramra nógatja. Hajtás közben a járó-kelőket már előre figyelmezteti ez az ostor- pattogtatás a kitérésre, a kocsis a nálunk szokásos haó kiáltást ritkán használja. A vele szembe kerülő kollegájának, vagy az előtte esetleg lassúbb tempóban hajtónak szintén pattogtatással adja tudtára, hogy merre kívánja, hogy kitérjen, vagy hogy előre haladni helyet adjon, persze azért a jó ember nem bírná megállni, hogy menés közben egyik vagy másik kollegájának oda ne szóljon s különös szeretettel teszik ezt, ha a városon kívül hajtanak s ott találkoznak, vagy ha korcsma előtt haladnak el. De ha már nem szólal meg, legalább kettős csattogtatás nélkül mellette nem tudna elhajtani. A nagy forgalom mellett is igen gyorsan hajtanak; különösen csodáltam azt a szűk utczákban. Soha szerencsétlenségnek nem voltam tanúja és nem is hallottam ilyenről- A villámos-vasuti közlekedés elég terjedelmes, gyors, jó és olcsó. Legtöbbnyire két kocsi van összecsatolva a nagy forgalom lebonyolítására. Az első csukott, a második nyitott. A csukott kocsinak két, illetve három osztálya van. Az I. osztály drágább a íl-nál. Állóhely a kocsi belsejében nincs, kívül pedig csak korlátolt számban van, hátul a kalauznál. Elől a kocsivezetőnél tilos állni és hozzá beszélni sem a kocsiból,
