Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-10 / 19. szám
4 RÁKOS VIDÉKE 18. szám. ben az igaz szeretet megnyilatkozása látszik . . . Majd felnyílik a nagy keményfa ajtó s egymásután sorba ájtatos léptekkel jönnek be a feketeruhás apácák, apró, finom ujjaik között hosszú olvasót forgatva, arcukon ünnepélyes kifejezéssel. Elfoglalták helyüket, azután összekulcsolt kezekkel, szemeiket égfelé emelve buzgón imádkoztak. Elnémult a kis harang ezüstös hangja is. Felhangzott az orgona túlvilágra emlékeztető szomorú, búbaejtő akkordja, kisérve melodikus énektől. A legelső padban a fal mellett egy fiatal apáca nyugtalanul, félve tekint körül, hogy nem látta-e valaki, nagy, tengerzöldjéhez hasonló szemeiből halavány, de mégis bájos arcán leomló könyeit, korai ajkain keserű mosolylyal, mely mosoly láttatta a gyöngysor fogakat. Kezeit összekulcsolva leborult s bánatos, elkomorult arccal bámult maga elé . . . Borzalmas izgatottság fogta el, a mi a zsolozsma végének közeledtével mindinkább fokozódott. Valami erős kábulat lepte meg; feltekintett s szemei előtt összefolyt minden. Kétszeresen hallotta az orgonazúgást, a harmonikus éneket. Egy titkos pillantással a fejedelemasszony felé tekintett, aztán arcát kezeibe rejtve leborult a padra s egy mély sóhajtás után halkan zokogott . . . Véget ért az ima. Elnémult az ének utolsó akkordja is simán, mint mikor a szellő végig suhan a sima tó tükrén, elhangzott a kar lágyan hangzó éneke. Az apácák párosán indulnak kifelé; csupán egy marad némán, mozdulatlanul, ki a fejedelemasszony kérdésére, hogy „nem jön-e ki?“ — egy rövid „nem“-mel válaszolva ott maradt mély áhítatban. Csak akkor ébredt álomszerű merengéséből, csak akkor tisztultak kuszáit gondolatai, midőn a tölgyfa-ajtó becsapódott. Szemeit, melyekben sajátszerű fény lobogott, csodásán körül jártatá, mintha keresne valakit. Puha kezeit homlokához emelé — lázas forróság égeté azt. Szive hevesen dobogott, keble gyorsan emelkedett, zihált. Örült gondolatok gyötörték agyát, rémes játékot űzve képzeletével. Könyes szemeit letörlé és figyelt. Majd csendes léptekkel oda ment és letérdepelt a szent Szűz szivének oltára előtt s alig hallhatóan imádkozott. Kezeiben reszketett az olvasó. Míg kitárta szenvedő, fájó szivét, lelkét, maga volt a megtestesült szenvedés. így tartott ez pár percig. Azután megcsókolta a szobrot, letörülte szemeinek utolsó könyeit s körül tekintett fájón, keservesen . . . Semmi nesz. Kebléből hirtelen egy kis üveget vont elő, mialatt testén soha nem érzett hidegség futott végig. A másik pillanatban fenékig iirité ki az üvegcse tartalmát s mielőtt megfehéredtek azok az édes ajkak az utolsó sóhajban is egy „név“ szállt el valahova, messze ... ki tudja hová?! . . . Azután lehanyatlott. Szép szemei lecsukódtak, ajkai elnémultak örökre ! Lelke felszállt, sudár teteme — melyet még karcsúbbá tett a neki oly jól illő fekete ruha — ott feküdt a hideg, tarka márványkövön mozdulatlanul A gyertyák, — melyek még előbb pislogva lobogtak — kialudtak s ködös homály derengett a kápolnában. Csak a sápadt, fogyott holdvilág tekintett be kíváncsian, varázs- fátyolt szőve egy alabástrom arcú test fölé . . . HÍREK. Magyar istentiszteletek Csömörön. A csömöri római katholikus templomban a szent beszédek nyelve mind ez ideig — bár csaknem hihetetlen — német volt és tót. Most végre mozgalom indult meg az istentisztelet nyelvének megmagyarosítása érdekében. Elhatározták ugyanis, hogy a vácegyházmegyei püspökhöz Csáky Károly grófhoz fordulnak ennek elérhetése érdekében. Csömör község képviselőtestületének legutolsó ülésén Tompa Antal ügyvéd, csömöri birtokos, volt függetlenségi és 48-as orsz. képviselő indítványt terjesztett elő, a melyben annak kimondását kérte, hogy a képviselőtestület a mozgalmat pártolja. Az indítványt 16 szó közül 15-el, tehát valamennyivel egygyel szemben a közgyűlés magáévá tette. Szólni ugyan ketten szóltak ellene, de közülök is az egyik végül a magyar nyelv pártolóival szavazott s így a községi képviselők közül csak egy (szép magyar nevű) akadt, a ki az indítvány elfogadását ellenezte. Remélhető tehát végre, hogy a Budapesthez ennyire közel fekvő Csömör községének hivő katholikus népe nemsokára magyarul hallgathatja majd az Isten magasztos igéit. Csömör község közgyűlése. Csömör község képviselőtestületének legutóbbi ülésén a rákosszentmihályi kölcsönügyön és a csömöri katholikus isteni tiszteletek meg- magyarosításán kívül — a melyekről külön emlékezünk meg — kedvezően intézték el Guggenberger Erzsébet rákos- szentmikályi lakos illetőségi ügyét, Fodor Lipótot ellenben nem mentették fel a kiszabott italmérési átalány fizetése alul. Rendezték a csömöri faiskola ügyét, elintézték a községi számadásokat és bizottságot küldtek ki a körállatorvos választása ügyében. Nagyszabású hangverseny Rákosszentmi- hályon. Megemlékeztünk már arról a nagy mulatság-sorozatról, a melyet Zsolnay Károly, Szentmihálynak ez a ritka tevékenységű polgára tervez és rendez a szentmihályi római katholikus templom nagyharangjának beszerzésialapjajavára. Most az előkészületek már annyira haladtak, hogy az első, június 10-én rendezendő hangverseny műsora már jórészt össze van állítva. Közöltük már előbb, hogy megnyerte közreműködésre a hangverseny rendezője Poppini Oliva úrnőt, a kiváló hangversenyénekesnőt, Darvay Artúr dr. hegedűművészt, Gaál Pál és Pfeiffer József zongoraművészeket és Vrabéiy Ármándot, a jókedvű humoristát. Most ezek mellé a jeles erők mellé olyan erők sorakoztak, hogy közreműködésükkel a hangverseny igazi eseménye lesz vidékünknek Manheit J.-nak, a m. kir. Operaház volt tagjának, a kitűnő énektanárnak két legjobb művész-tanítványa ígérte meg ugyanis részvételét a hangversenyen, a kik az idei vizsgálati hangversenyen nagy és igaz sikert arattak. Az egyik Biró Lili, kiről pl. a „Magyarország“ kritikusa így írt: Mindenek felett kiváló intelligenciájával vált ki. Az ő éneke legkevésbbé hordja magán az iskolaszerűség bélyegét, mert a mit értelmez nekünk, azt ő át is érzi és intellektuális szempontból is teljesen érvényre juttatja. A
