Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-03 / 18. szám
RÁKOS VIDÉKE 18. szám. 4 HÍREK. A szentmihályi postai kézbesítés általánosítása. Tudvalévő dolog, liogy Rákosszentmihálynak csak egy részén kézbesíti a postahivatal az érkező levelet, míg ellenben nagy kiterjedésű területekről be kell a lakosoknak járni a postahivatalba, hogy levelüket megkaphassák. Ez abban leli magyarázatát, hogy a postát Puszta-Szent- Mihályra még Almásy Pál és József főherceg telep-egyesületek kérték, a melyek a postahivatal fentartásához is évi díjjal járultak. Később a hozzájárulás kötelezettsége megszűnt, de a két telepen kívül lakóknak a posta leveleket nem kézbesített, mert csak a két telep területét tekintették belterületnek. Most, hogy Rákosszentmihály önálló községgé alakult, Pálfí János és társai sok aláírásé kérvényt szándékoznak a község elöljáróságához beterjeszteni, melyben a kézbesítés kötelezettségének minél nagyobb körre leendő kiterjesztését kérik. A községi elöljáróság azután az ügyet maga terjeszti föl a főpostaigazgatósághoz, a hol az bizonyára a legkedvezőbb elintézést fogja nyerni. Ezt a kedvező elintézést az igazgatóság annál ke- vésbbé tagadhatja meg, mert a rákosszentmihályi posta- hivatalt nagy forgalma már is jövedelmezővé teszi. Ártézi-kút Rákosszentmihályon. Szentmihály jövő fejlődésére rendkívül nagy mértékben kiható eseményről értesíthetjük olvasóinkat. Rákosszentmihálynak egyik legtevékenyebb, derék polgára, Ujváry Ignác orvos, a ki fürdőjének és uszodájának létesítésével már eddig is nagy hálára kötelezte a szentmihályiakat, újabb, nagyobb vállalatba fogott. Az eddigiekre nagyobb áldozatot halmoz és a fürdőmedence forrásának helyén ártézi-kutat furat. A kút mélysége csütörtökön este 27 m. volt és akkor akadtak a rendkívül mélyen fekvő kék agyagréteg alatt kőre, a mely alatt a forrást tartalmazó homokréteget sejtik. Rákosszentmihály közönségének és az áldozatra kész vállalkozó orvosSzemei nem tudtak felcsillanó lánggal égni, arcát nem fogta el a pirkadat s nem nyilt mosolyra, nem soha! Csak akkor, akkor derült volna fel, ha annak, a kit szeret, újra érezné tüzes, szenvedélyes ölelését, csókjának boldogító melegét. Mert még most is szereti azt a csábítót, szereti, imádja s tán el is pusztul érte.............Elpusztul érte, mert érzi: nála nélkül sivár az élet, üres, olyan kihalt . . . Úgy irigykedett a napsugárra, mely az ablak függönyein beszűrődött, csókot hintve a szoba pamlagára; irigykedett a kalickában vígan daloló kanári párra, a midőn szerelemittas, vágy teli csókban adtak kifejezést édes boldogságuknak. Irigykedett mindenre, mindenre, mert azt hitte: minden az ő boldogtalanságán nevet, kacag. Ilyenkor a keserűség gondolatának egész raja támadta meg szenvedő lelkét. Úgy szeretett volna csendesen elmúlni s nem tudni a múlt felől semmit. És neki élnie kell, a ki nélkül nem tud élni, szomjazza az örömet, a forró ölelést, csókot, mindent. Homloka, minden örökösen égett a láztól, gyötörte a forróság. A nyugalmat, a csöndet kereste, mely feledtetni tudná vele összetört üdvét, szétdúlt boldogságát. Feledni vágyott! Es csakugyan, mikor elmúltak az aranysávos napok s beköszöntött a virágot, lombot sírba döntő őszi hervadás, mikor elnémult a daltól hangos liget — csak a sárgult lombok zizegő hullása hallatta lágy neszét — midőn már letarolta az őszi szél a tájat s csendes álomba szenderíté a természetet, melynek ölén kihalt a remény, sírba hullt a vágy s a szív sem találta örömét — akkor ő is jobban érezte már magát és zárdába ment, hogy a szent falak között a buzgó hitben és jámborságban teljes vigasztalást, a világtól elzárkózva — nyerjen balzsamos írt szive fájdalmára. Oda ment gyógyulást keresni s gyászolni derűs éveit, melyben rózsás álmokat, felhőtelen ragyogó ábrándokat szőtt titkok honába bolyongó fiatal képzelete, mely szivét, az ábrándos szivet ködfátyolos sejtelemmel megdobogtatta. És hiába próbált feledni. Ott is csak egy kép foglal- koztatá, mely szemei előtt lebegett mindig. Egy kép, melyért imádkozott forró, hő imát s szenvedett néma lemondással. Nyugalma itt sem állt helyre, itt is űzte, hajtotta valami gyötrő démon. Lelkében rémesebbnél rémesebb gondolatok keringtek. Úgy érezte, hogy nem tud élni e kínterhes földön; nem tudja elviselni azt a tenger bánatot, mely szivére, lelkére ólomsúlyként nehezedik . . . Már a halál rideg fogalma vibrálta agyának idegeit, gondolatait. Mintha egyedül csak az volna képes kínos életétől megszabadítani, csak annak jéghideg karjai fogják őt meggyógyítani. És határozott... (Folytatjuk.) „Rákos Vidéke“. Május elsejével lapunkban új előfizetést nyitunk és kérjük olvasóinkat, hogy lapunkat terjeszteni szíveskedj enek, mert csak így felelhetünk meg annak a vágyunknak, hogy a „Rákos Vidékéit minél tartalmasabbá, változatosabbá tegyük. Jövő számunkban el kezdjük közölni kitűnő munkatársunknak, Aczél Lajosnak Jávor Bence című hatásos színművének második részét. Szerkesztőségünk és kiadóhivatalunk Rákosszentmihályon, Batthyány-utca 164. sz. a. a közönség rendelkezésére áll. A „Rákos Yidéke“ előfizetési ára: Egész évre...............................8 korona Fél évre ...................................4 „ Negy ed évre...............................2 „ Egyes szám ára 16 fillér. Nyaralók számára egy hónapra is küldjük a lapot és pedig havonként 70 fillérért, a milyen olcsó árért sehol helyi lapot házhoz nem szállítanak. Kérjük olvasóközönségünk pártfogását. A kiadóhivatal.
