Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-04-26 / 17. szám
4 RÁKOS VIDÉKE 17. szám. Más részről utalás történt ugyanakkor a behajthatatlannak bizonyult szentmihályi községi adóknak rendkívül nagy mennyiségére is, mely, csömöri szempontból nézve az ügyet, szintén Rákosszentmihály kárára billentené a mérleget. A mikor mindezt megírtuk, már akkor megjegyeztük, hogy valószínűleg ez lesz az ütköző pontja az elválás tárgyalásainak, a mennyiben a szentmihályiak a csömöriek álláspontját aligha fogadják el a magukéul. Mennyire igazolt ez az álláspontunk és mennyire nem, azt a jövő fogja megmutatni, most csak egy aktuális esetre kívánunk rámutatni, a melyben a királyi tábla olyan értelműén döntött, hogy a kiváló községeket a törzsvagyonban aránylagosan kell részesíteni. Az ügyet magát és a táblai döntést a következőkben ismertetjük : A törökök kiűzetése után a Duna-Tisza közének sivataggá tett vidékére a bécsi kormány németeket, tótokat, de különös előszeretettel dalmatákat telepített, a kiket időjártával a legsötétebb abszolutizmus alatt az egyház és iskola teljesen megmagyarositott. Az áldott Alföld pedig rányomta a magyar bélyeget. A kalocsaiak is, pár emberöltő előtt dalmaták vagy köznyelven bunyevácok voltak, de manapság ez a kifejezés a legsúlyosabb sértés, a mely okvetetlenül súlyos testi sértést provokál. Van még egy pár község a környéken, a mely különösen azért őrizte meg germán karakterét, mert a Molynári ezrednek szüksége van olyan németajkú altisztekre, a kik a tisztek és legénység közt tolmács gyanánt szerepeljenek. Kalocsa városa egész rajokat bocsátott ki kebeléből s gazdag határában szállások keletkeztek, ezekből pedig két virágzó község Szakmár és Homokmegy alakult. Ezek a községek négy évvel ezelőtt egy millió ötvennégyezer korona erejéig a törzsvagyon elkülönítése címén port indítottak Kalocsa városa ellen. Az ottani törvényszék azonban a keresetet elutasította. Hets Ödön budapesti ügyvédnek, a felperesek jogi képviselőjének fölebbezése folytán e hó 20-án Lalo- sevics János dr. előadása után az első bíróság ítéletét megsemmisítette s kimondotta, hogy a felperesi községeket a törzsvagyonban aránylagosan kell részesíteni s egyúttal utasította a kalocsai törvényszéket, hogy az ítélet jogerőre emelkedése után a részesedés módozatára és költségeire nézve hozzon érdemleges ítéletet. A tábla az ítélet meg- okolásában különösen hangoztatja, hogy az 1886. évi huszonkettedik törvénycikk az ilyen elkülönítési pörökben csakis a közigazgatási rendelkezést írja elő. Az ilyen pöröknél azonban e törvényszakaszon kívül a magánjogi elveket is figyelembe kell venni, különösen ama szabály és jogelv alapján, hogy ha egy jogi személy több önálló jogi személylyé alakul, akkor a vagyon megosztandó. Ezzel az ítélettel a községeknek meg van adva a mód, hogy pótadójuk tetemesen csökkenjen s természetes fejlődésüknek mi se álljon az útjában. ejt cJí eJí HÍREK. A rákosszentmihályi postahivatal és a nyaralók. Tudvalevő dolog, hogy a nyaraló közönség nagy része a községi bejelentőhivatalban nem jelenti be a lakását, s így a postai küldemények vagy a postahivatalban hevernek, vagy azok mint kézbesíthetlenek visszaküldetnek. A közönség érdekében helyénvalónak találjuk ez úton is tanácsolni, hogy a nyaraló közönség lakását a postahivatalban bejelentse, mivel a postai küldemények a hiányos címzés ellenére csakis így lesznek akadálytalanul kézbesíthetők. A budapest-szentmihályi-váci villámos vasút. Múlt számunkban bővebben méltattuk ezen vasút fontosságát, s elmondottuk, hogy kik fáradoznak e vasút letrehoNálam a „hideg ész munkájaott kezdődött, mikor a napokban egy vigéc jött hozzám és erővel azt akarta, hogy vegyek meg Rákosszentmihályon egy ki- és eladó házat. A vigécnek gondja volt a szívrezgések gyönyörködtető zenéjét hallatni és megérzékíteni. Elmondta, hogy Rákosszentmihály nagyközség félórányira van a fővárostól. A vicinális gyönyörű fenyőerdőnél tesz le, a melynek hűs ölén villámként szállítanak a községbe, a hol a pazarfényű nyaralók és középületek pompájában fürdik a holdvilág. Hiába mondtam a vigécnek, hogy nagy költő szavai szerint a holdvilág az „éj tengerében“ szokott füredni, — ő megmaradt állítása mellett. Erdők, mezők, vadligetek — folytatta ő - Beh sokat jártam bennetek mondtam én. Talán már tetszett ott lenni — mondta ő. Nem én — feleltem őszintén. Mire megnyugodva folytatta: „Zöldre van a rácsos kapu festve. Oda várom . . .“ Tovább nem mondhatta, mert 10 frt foglalót és másnapra találkát adtam neki Rákosszentmihályon. Hogy a vigéc mennyit füllentett azt Önök is kitalálják. De azt meg kell vallanom őszintén, hogy én másnap nem mentem a találkára, mert még aznap összetörtem csontjaimat Rákosszentmihály pazarfényű erdő, mező és vadligeteiben. Csak egy vendéglő spiritusz világítása volt képes megtörni az éj sötétségét s oda vonszoltam be törődött testemet. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sokan voltak benn a vendégek. De mikor beléptem, ott találtam a vendéglőst, a ki a söntés ablakában hortyogott. A mint ezt szemére vetettem, így válaszolt: „Woas für a Gott?“ „Semmi Gott“, hanem hortyogott. Ja, ja! Azzal kiment, s egy félóra múlva hozott egy tál sült tyúkot. Szívesebben írnám a tyúkot g-vel, mert így hívebben jelezhetném, hogy az milyen kemény volt. Bort nem kaptam, mert azt a spiritusz-lámpában égetik, de adtak olyan sört, a mely az üvegből egyenesen az utcára szaladt volna, ha útközben egy álmos macska nyelve meg nem állítja. Úgy 10 óra tájban rémes tülkölés rázkódtatta meg az ablakokat, de a korcsmáros megnyugtatott, hogy csak a lóvonat közeledik, mire siettem ezt utolérni. Árokról-árokra zuhanva már-már felkapaszkodtam a kocsira, de abban a pillanatban arra ébredtem fel, hogy kiestem az ágyból. Ha valaki azt hinné, hogy a kiesésem füllentés, annak megsúgom, hogy azért kellett kiesnem az ágyból, hogy a füllentéseket befejezhessem. A ki pedig a Szentmihályra vonatkozókat tartaná füllentéseknek, annak azt ajánlom: próbálja meg.
