Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-04-12 / 15. szám
15. szám. RÁKOS VIDÉKE 5 helyzetnek Örvend, hogysem a kellemetlen igazság hangoztatása kárára lehetne. Megkíséreltük a láthatatlan kéz, sőt kezek nemtelen és gaz tulajdonosát kinyomozni, hogy érdeme szerint a törvény útján elbánhassunk vele, de fáradozásunk eredményre nem vezetett. A mi kárunkat tehát arra a számlára kell írnunk, melyen a már-már hírhedtté vált tavalyi szentmihályi betörések listája díszeleg, s okulja a jövendőre nézve, napirendre tértünk felettük. Annyi azonban bizonyos, hogy az idén ez irányban a legmesszebbmenő óvóintézkedések válnak szükségessé, s a menynyiben módunkban fog állani, olyan rendkívüli eszközök felhasználásától sem riadunk vissza, a melyektől eddig némi tekintetek visszatarthattak. Panaszosan kell felemlítenem e helyen az egyesületi szolga kérdésének a múlt évben történt ugyancsak kényszerű kedvezőtlen megoldását is. Új emberünk, kinek személyéhez, működéséhez bizalmat fűztünk, beteg lett s kidőlt a munkából, bennünket pedig a szezon javában kiszolgáltatott a balszerencse a régi szolga kapzsiságának, ki felemelt fizetést csikart ki tőlünk s e mellett feladatát csak igen mérsékelt eredménynyel töltötte be. Innen ered ennél a tételnél felmerült többletkiadásunk. A labdarúgással sporttelepünk ez idén nem ért el olyan fényes eredményt, mint az előző esztendőben. E körülmény magyarázata első sorban a magyar labdarugó szövetség szabályainak tökéletlenségében található fel. Csapatunkat ugyanis a bajnoki küzdelem során olyan kora télvégi időben (febr. vége) kényszerítették sorompóba állani, a midőn még különleges viszonyainknál fogva sem létszámunk nem lehetett teljes, sem pedig gyakorlottságunk a téli pihenő után nem lehetett befejezett. így azután a két első mérkőzésnek egyébként is — más közbejátszott körülmények következtében történt — eredménytelensége után a bajnoki versenytől visszaléptünk s ezzel a footballélet lüktető sodrától tova vetődtünk. Mind e mellett néhány barátságos mérkőzés folyt pályánkon s tagjaink számára, szerelék, labda állandóan készletben volt, úgy hogy a költségvetés előirányzatát e tételnél is túl kellett lépnünk, a mit megmagyaráz, hogy míg tavaly egész sereg labdát nyertünk legyőzött ellenfelünktől, addig az idén teljes szükségletünket drága pénzen kellett fedeznünk s a belépődíj jövedelem is elmaradt. Végül a labdarúgás hanyatlásánál fel kell említenünk ama körülményt is, hogy a Sporttelep működése egyéb irányban teljes erőnket olyan mértékben lekötötte, hogy a sok bajjal és nehézséggel járó labdarúgásra már csak mérsékeltebben juthatott. Mert, tisztelt Közgyűlés kötelességem rámutatni e helyen arra a hallatlanul különleges helyzetre, a mely a mi labdarugó csapatunkat olyan sajnosán jellemzi. Míg ugyanis másutt a foot- ballista tagok lelkesedésének őszintesége és nagy száma a csapatot egybefonasztani és összetartani önmagától képes, addig nálunk, minden valamire való footballista valóságos kis primadonna, ki minden egyes alkalommal külön udvarlást követel meg s megvárja, hogy szives közreműködését külön esetenként kikérjék s legalább is karonfogva vezessék őket a nagy tettek mezejére. Ha pedig az idő, vagy hangulat ezt a fura procesz- szust lehetetlenné teszi, vagy a külön szeszélyeket kielégíteni lehetetlen, kész a duzzogás és a csapat hiányos marad. Ennek az egészségtelen állapotnak a kiforrását és gyógyulását reméltük, tisztelt Közgyűlés, ettől az esztendei lanyhább élettől és tömegesebb pihenéstől. Hogy milyen eredménynyel, azt a közel jövő hivatott eldönteni s a tapasztalások fogják megjelölni az irányt, melyet jövendő terveinkben követni óhajtásunk lesz. Nem hagyhatom egyébként megjegyzés nélkül azt az észlelésünket sem, hogy némely szülő csodálatosan idegenkedik még mindig a labdarugó sporttól, holott ennek testi-lelki hasznát és jelentőségét nálam hivatottabb egyének bizonyították már világszerte. Én azt hiszem, ha a mi ifjaink szabad idejüket nem ezzel az üdítő és edző szórakozással töltenék el s térnének fáradtan utána pihenőre —- azokat a zsenge gyermekeket sokkal károsabb és gyakran demoralizáló mulatságba kergetné az unalom hatalma. Az okos és gondos szülőnek pedig csak megnyugtató lehet az a tudat, ha gyermekét megbízható helyen és gondos felügyelet alatt tudhatja. Áttérek ezekután sporttelepünk társadalmi tevékenységére. A lefolyt évben fösikeriinket itt arattuk. Minden köteles szerénység mellett is az örömtől és boldogságtól dagad a keblem és elszorul a szívem, ha a mi ezeregy éjszakai történetünkre, a mi zászlószentelő ünnepélyünkre visszaemlékezem. Aranybetüs ez a nap a sporttelep történetében s jelentőségét az elemző szó csak kisebbíteni tudja. Csak most múlt el — élénken emlékezünk rá mindannyian, méltatását hallottuk és olvastuk illő helyen és kellő részletességgel s én csak legszigorúbb kötelességemet teljesítem, midőn néhány vonással eredményét megrajzolom. Zászlónk van immár, mely nemcsak külső és biztató szent jelünk, hanem belső, erkölcsi tartalmánál fogva örök talizmánunk és összekapcsoló zálogunk. A felszentelés ténye olyan impozáns külső megnyilatkozása volt egyesületünknek mint erkölcsi tényezőnek, mely mély jelentőségénél fogva létünket véglegesen megszilárdította, törekvésünk komolyságáról nyilvános tanúbizonyságot tett, célunkat megszentelte. Az ünnepély kerete végre tökéletesen egyesítette Rákos- Szent-Mihály és messze környéke intelligens közönségét, nyiltan deklarálta a kapcsolatot, mely néha kevésbbé feltűnően, de ime szilárdan fennáll, s vonzott olyan fényes résztvevő közönséget magából a fővárosból, melynek fényére fiatal s aránylag kis méretű egyesületünk örökre büszke lesz, s a melynek sugaraiból a mi szerény bolygónkra hullott rész sokáig fog még visszatükröződni, mindenkor tisztességet szerezve nekünk és tiszteletet becsületes törekvéseinknek. A tisztelettel körülövezett figyelmes és bőkezű zászlóanya, a tiszteletbeli elnökök tizennégy tagú testületé s az a néhány száz tagú rendezöbizottság, kik a mi szerény, zajtalan munkánkkal ország-világ színe előtt közösséget vállaltak, olyan tanú- bizonyságot tett a mi egyesületünk mellett, a melyért hálásak, a melyre büszkék eléggé nem lehetünk. Az óriási közönség pedig, mely a mi ünnepünket jelenlétével megtisztelte s eljött közénk, hogy velünk örüljön, szórakozzék és vigadjon és az adományoknak a tömege és mértéke, melylyel a mi munkánk támogatásául egyesületünket elhalmozták — a sporttelep iránt érzett általános szimpátiának, szeretetnek olyan megnyilatkozása, melynél impozánsabb példát egyhamar keresni nehéz feladat lenne. Végre ne feledkezünk meg a zászlószentelő ünnepély sport- jelentőségéről sem. Valamennyi fővárosi társegyesiilet képviseltette magát, a legöszintébb bajtársi érzületét tolmácsolta, bizonyítékául, hogy a mi fáradozásunk ezen a téren sem volt meddő, mert a fiatal Rákosszentmihályi Sporttelep általánosan megbecsült és rokonérzéssel ápolt társklubja valamennyi fővárosi hasonlócélú egyesületnek. Az ünnepély keretében nyílt athletikai versenyeket és football-mérkőzést is rendeztünk, a melyeken kiadott érmek szerteviszik és megőrzik a mi testületünk hírét-nevét és emlékét. Végre maga a mulatság felejthetetlen parkettás, fényárban úszó ponyvasátorával általános ítélet szerint méltán sorakozhatott a Szent-Mihály leghíresebb fénynapjaihoz, sőt sok tekintetben fölülmúlta valamennyit. Nem mulaszthatom el, hogy legalább csak igy általánosságban is ne mondjak e percben is igaz, hálás köszönetét, mindazoknak, kik nekünk ezt az örömet, ezt a boldogságot megszerezték, vagy azt megszerezni segítettek. Hála érette, mert ők tették, hogy most elmondhatjuk, ime nemcsak megszülettünk és vagyunk, hanem élünk és virágozunk ! Arra talán felesleges kitérnem, hogy vázoljam az ünnepély rendezésének ezernyi nehézségét, az érette buzgólkodók megkapták jutalmukat az eredményben; a siker édességét pedig nem akarom keseríteni e pillanatban sem annak felhánytorgatásával, hogy Sporttelepünk arra termett fiatalabb vezértagjai közül is többen — talán oktalan kishitűségből — csaknem teljesen kivonták magukat a munkálatokból, ezzel nemcsak lehangolást keltve, hanem a súlyos és végletekig fokozódott terhet is megtöbbszörözve, de ez már nem újság: „Hosszú megszokás taníta rá !“ A zászlószentelő ünnepélyen kívül kiválóan jól sikerült és sportszempontból is jelentős volt a hagyományos tenniszverseny, melyen a szentmihályi úri familiák tettek ismét hálára kötelező tanúbizonyságot rokonérzésükről, áldozatkészségükről és a Sporttelep iránt lobogó lelkesedésükről. Volt több családi estély, házi hangverseny, tombola, tré
