Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-03-02 / 10. szám
Budapest, 1902. vasárnap, márezius 2. 10. szám. II. évfolyam. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET ÉS A RÁKOSSZENT MIHÁLYI SPORTTELEP HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákos-Szent-Mihály, Almásy Pál-telep, Lajos-utca 449. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények a szerkesztőségbe, az előfizetések pedig a kiadó- hivatal czimére küldendők. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP FELELŐS SZERKESZTŐ Előfizetési ár: Egész évre ............... F él évre ............... N egyed évre ............ Egye s szám ára 16 fillér. 8"— korona 4'— 2 — PÁRTÉNYI JÓZSEF Hirdetéseket fölvesz akiadóhivatal Egy egyhasábos petitsor ára 10 fillér. 1 „Érdemileg nem tárgyaltatott“. Stilus curialis Csömöriensis cím alatt lapunk múlt számában megemlékeztünk arról a vicinális elbánásról, melyben a csömöri elöljáróság a szent- miliályi polgárokat részesíteni szokta. Most lapunk egy barátjától erre vonatkozólag a következő sorokat kapjuk: Furcsán hangzik egy kissé, de megtörtént, hogy Csömör község érdemes elöljárósága jónak látta egy úgy köztisztasági, mint közegészségügyi ügyben Rákos-Szent-Mihály ról hozzá intézett beadványt érdemben akként intézni el, hogy „érdemileg nem tárgyaltatott“. Mit jelent ez, kedves olvasóink? Hát bíz ez nagyon sokat jelent. Vagy azt jelenti, hogy maga a többektől aláírt rákosszentmihályi beadvány tárgya Csömör község érdemdús elöljáróságának — Hekuba, vagy pedig azt jelenti, és ezt inkább elhiszszük, hogy Rákos-Szent-Miliály közönsége csak azért van ezen a szomorú világon, hogy nem megvetendő adókoronáival táplálja Csömör község előirányzott és nem előirányzott költségvetési fedezetét, hogy a háztartási egyensúly fel ne billenjen. És mindezt teszi a nélkül, hogy Rákos-Szent- Miliály türelmes közönségének valaha eszébe jutna a saját jól felfogott érdekében mást is kérni, mint a mit az igen tisztelt elöljáróságnak már önmagától, a saját jóvoltából kellene kezdeményeznie és elrendelnie. De nézzük hát magát a beadvány tartalmát, ugyan mi is lehetett benne olyasmi, a mi talán Csömör község fennállását, vagy a jó polgárok bel- békéjét veszélyeztethetné, a mi miatt azt a „nevezetes“ határozatot kellett hozni, hogy vérdemileg nem tárgy altatott “. Az volt abban a beadványban, hogy Csömör község elöljáróságát felkérték a beadvány aláírói, miszerint a beadványt vigye a képviselőtestület közgyűlése elé, tárgyaltassa le, és hozzon olyan határozatot, a mely pénzbírság mellett kötelezi a rákosszentmihályi ház- és telektulajdonosokat arra, hogy a birtoktestük előtt elhúzódó gyalogjáróikat úgy köztisztasági, valamint közegészségügyi érdekből — tisztán tartsák. Tehát ez volt az a felháborító dolog, a mely- lyel úgyszólván csak újabb fegyvert akartunk adni az érdemes elöljáróságnak kezébe, hogy Rákos-Szent- Mihály jámbor óhajtást tápláló polgárságát még jobban megzabolázhassa. De, kedves olvasóink, van ama „nevezetes“ határozatnak, a melyet maga a községi elöljáróság, és nem a képviselőtestület mert nem jutott odáig hozott, egy másik még lojálisabb intézkedése is, és ez az, hogy a mennyiben ilyen köztisztasági kihágási — esetek az illető aláírók tudomására jutnának, akkor legyenek olyan szívesek és jelentsék fel esetről-esetre a kihágást elkövető háztulajdonosokat, a mikor is majd a község tisztelt elöljárósága, a szépészeti bizottságnak ide vonatkozó szabályai szerint fog eljárni. Szóval azt óhajtja, hogy denuneiáljunk és szerezzünk magunknak személyes ellenségeket. Nem, — tisztelt elöljáróság, — ebbe nem megyünk bele! Először is azért nem, mert feljelentőknek nincsen kedvünk beállani, minthogy ez erkölcsi sü- lyedéstinket jelentené és zavarná belbékénket; de, tegyük fel, hogy még erre is kedvünk támadna, nem megyünk bele becses kívánságának teljesítésébe másodsorban azért sem, mert már egy ízben elég meggyőzően tapasztalhattuk, hogy mennyit érnek a szépészeti bizottságnak ama hivatkozott szabályai, t. i. akkor, a mikor egy virilis képviselőnek rákosszentmihályi háza előtt az úttesten és a gyalogjáró egy részén kerek három esztendeig halmokban hevert az építési kő és kavics, és a jó szomszédoknak teljes megelégedésére akadályozta éveken át az esővíz lefolyását. Ekkor a község érdemes elöljárósága — hivatkozással a szépészeti bizottságnak említett szabályrendeletére — bizalmas úton felszólította ugyan a háztulajdonos urat, hogy záros határidő alatt hordássá el a nagy hírnévre vergődött kőrakást, különben maga a községi elöljáróság volna kénytelen azt elhordatni és őt megbírságolni, — de
