Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-11-23 / 46. szám
II. évfolyam. Budapest, 1902. vasárnap, november 23. 46. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET ÉS A RÁKOSSZENT MIHÁLYI SPORTTELEP HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, Vili., József-utca 72. — Telefon: 57—64. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények a szerkesztőségbe, az előfizetések pedig a kiadó- hivatal cimére küldendők. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS: FARKAS ELEK Előfizetési ár: Egész évre................. 8 — korona Fél évre ................. 4'— > N egyed évre ............. 2‘— » E gyes szám ára 16 fillér. Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivata Egy egyhasábos petitsor ára 10 fillér. HOCK JÁNOS. Nagy örömmel tudattuk, lapunk olvasóközönségével már néhány hete azt a hírt, hogy Hock János, a kiváló egyházi szónok, a kőbányaiak plébánosa és Kőbányának, Ferencvárosnak és Rákos- falvának a múlt őszszel nagy lelkesedéssel megválasztott országgyűlési képviselője Szent-Mihályra készül, hogy az új templomba gyűlendő hivők seregét hitében megerősítse. Sokkal jobban ösmerjtik mindnyájan Hock Jánost, hogysem az ő ritka szónoki tehetségéről és fényes tulajdonságairól újat mondanunk lehetne, őt ezzel az alkalommal bemutatnunk kellene. Avagy találkozhatik-e olvasottabb vagy egyszerűbb ember a környéken, a ki az ő nevét említeni ne hallotta volna, a ki ne olvasta volna nevét a lapokban cikkek alatt, vagy valamely beszédének emlegetése alkalmából? Hiszen olyan sokirányú volt az ő működése és olyan kiváló, hogy azzal meg kellett mostanig ösmerkednie mindenkinek, a ki újságot olvas, a ki közdolgok iránt érdeklődik. Ki ne olvasta volna országgyűlési beszédeit, a melyek telve vannak tűzzel, lelkesedéssel; a legszebb képekkel, hasonlatokkal gazdagok és lelkesítők a legnagyobb mértékben. Hatásuk a hallgatóságra óriási. Figyelmüket leköti, szivüket föllelkesíti, a tömeget lázba hozza és a legerősebben kételkedőt is meggyőzi a szó fegyverével, a melylyel való bánásban ő a művészetnek ugyancsak magas fokára emelkedett. Országgyűlési beszédei alkalmával — a mik az utóbbi időben olyan ritkák — a karzatok megtelnek közönséggel, a mely — a lentiilő képviselőkkel együtt — feszült figyelemmel lesi ajkáról a szót, a mely olyan szépen, olyan tömören, olyan magyarosan hangzik az ő szájából hallva. És a tetszés zaja kiséri őt minden mondása után és lelke- siiltség vesz erőt a hallgatóságon, a melyet ő beszédével leköt, lebilincsel. De ez csak az egyik irány, a melyből Hock János hatalmas tehetsége megnyilatkozott. A másik, a mely felé őt természete szinte terelni látszott, az újságírás. Vezető cikkelyei, tárcái, művészi és bölcselmi értekezései sűrűn láttak napvilágot egy és más napilapban, majd huzamosabb időn át a „Magyarországban“. És ha kiválónak ösmertük őt el, mint politikai szónokot, el kell ösmernünk, hogy újságírói működése sem mindennapos. Erre mutat már cikkeinek különféle volta. És ő éppen úgy otthon volt a vezetőcikkely komolyabb, nagyobb mondataiban, mint a mily érdekes volt, a mikor a vonal alatt, a tárcában mondott el valamit érdekesen, szépen. Hogy pedig cikkei mind a komoly, magas műveltség érett termései, azt mondanunk sem kell. Nagy szolgálatokat tett Hock János a képzőművészet fejlesztésének terén is. Cikkei, melyekkel a közönség érdeklődését fölkelteni és ébrentartani képes volt, rászoktatták az olvasókat, hogy a művészi eseményeket figyelemmel kisérjék, hogy annak egyes mozzanatai iránt érdeklődjenek. És agitációja, a melyet ezen a téren kifejtett, sikerrel is jár. Mint a Nemzeti Szalon vezetője, ezt az intézményt új életre keltette, helyes irányba terelte. A vidéki művészi kiállítások rendezésével a vidéki középpontokban is fölkeltette a közönség figyelmét, a hires külföldi művészek kitűnő müveinek kiállításával a fővárosiak műízlését is fejlesztette és elmondhatjuk. hogy az ő működése nélkül a művészi események iránt az érdeklődés nem lett volna olyan általánossá, mint a milyennek most tapasztaljuk. íme az ő működésének sokfélesége. És mindezek fölött áll Hock János, az egyházi szónok, a kiváló pap, a kivel a szentmihályiaknak ma lesz alkalmuk megösmerkedni. Mert ha otthon volt azokon a téreken, a miket eddig fölsoroltunk, ha kitűnőt tudott nyújtani működésének egyéb ágaiban, az, a mit mint egyházi szónok nyújt, mindenek fölött való. — Egy ember, a ki rendelkezik a hallgatóságával. A ki képes meg- ríkatni a keményszivüt, föllelkesíteni a gyávát, Lövővé tenni a legmakacsabb ateistát: ez Hock János. És ezeket a hatásokat könnyen éri el. Nincsen értük rá utalva a régi patetikus vagy kenetes be
