Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-11-16 / 45. szám
II. évfolyam. Budapest, 1902. vasárnap, november 16. 45. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., József-utca 72. — Telefon: MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP A lap szellemi részére vonatkozó közlemények a szerkesztőségbe, az előfizetések pedig a kiadó- hivatal címére küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS: FARKAS ELEK Előfizetési ár : Egész évre................. 8'— korona Fel évre ......... t. .. 4 — » N egyed évre............. 2 — » E gyes szám ára 16 fillér. Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivata Egy egyhasábos petitsor ára 10 fillér. A POLGÁRI ISKOLA. Megírtuk már egy ízben, milyen fontosnak, vidékünk fejlődése tárgyában milyen kedvezőnek tartjuk azt az igazán örvendetes tényt, hogy sikerült keresztülvinni, hogy Szent-Mihályon egy polgári leányiskola nyilt meg. Ez az intézmény negyvennél több leányt ment meg attól a kényszerűségtől, hogy ideje föláldozásával kényszerüljön a lóvonatot és a helyi- érdekűt használva, a városba be- és onnan ismét Szent-Mihályra kijárni. Dicsértük a kezdeményezőknek azt a nemes elhatározását, a melylyel a tanítás díját olyan csekélyre szabták, hogy a szülők az előbbi állapottal szemben a tanítást tulajdonképen díjtalanul kapják, mert azelőtt a tanulók számára a két közlekedési vállalat részéről kiszabott igazán csekély szállítási díj is annyira rúgott egy hónapban, mint a mennyi a tanítás díja az új intézetben. Pedig a Budapesten használt villamos útiköltségét kihagytuk számításunkból. Az erre költött pénz pedig szintén jelentékeny összegre rúgott. Kiemeltük ennek az intézménynek a rendkívül nagy erkölcsi hasznát, mert csak így kerülhetik el a növendékek azt, hogy naponkint egy-két órán át felügyelet nélkül összezsúfolva legyenek fiúk és leányok együtt, kisebbek és nagyobbak. Kiemeltük, hogy az intézménynek nem a legkisebb áldása az, hogy azt az egy-két órát, a melyet időben az utazás elmaradása révén nyernek, a növendékek felhasználhatják tanulmányaik tökéletesbí- tésére vagy játékra és üdülésre künn a szabadban, a mire a fejlődő leánynak tanulmányai közben olyan nagy szüksége van. Kifejeztük arra vonatkozó reménységünket, hogy ez az intézmény sok új, intelligens családdal fogja szaporítani a mi vidékünkön lakók számát. Mert hiszen nem egy családapát tartott vissza a nálunk való letelepedéstől az a gond, a melylyel kis leányainak Budapestre küldése járt, a kiket figyelő szeme elől fél vagy egész napokra elereszteni, egészségüket az ő meggondolatlan fejükre bízni nem akarta. Ennek a gondnak a megszűnésétől, a mely az új iskola megnyíltának a következménye, mi sokat várunk és vidékünk föllendülésének a magvát látjuk. Az ügy fontos volta kényszerít rá bennünket, hogy ezzel a tárgygyal újólag foglalkozzunk. Napi érdekességűvé teszi éppen most ezt a tárgyat az a kis hír, a melyet lapunk belsejében találnak meg tisztelt olvasóink és a mely az iskolának a felsőbb hatóságok által történt jóváhagyását adja tudtunkra. Uj, fontos állomására érkezett tehát az iskola, a mely eddig az illetékes tényezők jóakaratának köszönhette azt, hogy működhetett, hogy az iskolaév elején megnyithatta kapuit a növendékek előtt, a kik úgy tudjuk —-- nagyobb számban jelentkeztek, mintsem azt az intézet alapítói az első évben remélni merték, hogy jelentkezni fognak. Sőt éppen ez az ok valószinűleg helyiségváltoztatásra is kényszeríti az iskola vezetőit, mert a választott épület már az első évben szűknek bizonyult. Nagy hivatás vár immár az iskola vezetőjére és a mellette működő tanító-erőkre. Ez a hivatás abban áll, hogy a közönség bizalmának megfelelően az intézetet lankadatlan iparkodással a legjobb irányban vezessék, a miben, hogy így lesz, a legkisebb okunk sincsen kételkedni. És akkor az iskolának — tekintve a mi vidékünk viszonyait — fejlődnie kell. Hiszen fönnállása akkora jótétemény, működése olyan áldás mindnyájunkra, és a mi vidékünk a fejlődésnek azon a pontján van, hogy egy ilyen intézmény jövőjén — Istennek hála — nem kell kétségbeesnünk. És ez az éppen, a miről szólani kívánunk. Az intézet jövője. Úgy tudjuk, hogy az intézet alapítói, mielőtt azt mostani alakjában megnyitották, nagyobbszerű dolgot terveztek, mint egy polgári leányiskolát. Ez az iskola csak magja lett volna annak az igazán fontos, kitünően tervezett kultúrintézménynek, a mely az alapítók szemei előtt lebegett, a mikor a mi vidékünkre kijöttek, hogy az alapítás lehetősége tárgyában táj ékozódj anak.
