Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-11-02 / 43. szám
4 RÁKOS VIDÉKE 43. szám. megtelt házon. Szoyer Ilonka megjelenésének bájával, gyönyörű hangjával és kedves játékával egyaránt hatott. Pichler a király szerepében kitűnő színpadi megjelenésével és zenei biztosságával lepte meg a közönséget. Csak modoros, merev játékáról szokjék le és igen jól használható tagja lesz a színháznak. Nemzeti Színház. Múlt heti jóslásunk az első előadás után valóra vált. A kurucok Parisban csak lanyha sikerhez juthatott és ezt is jórészt szerzője népszerűségének és ismert nevének köszönheti. A darab teknikája kezdetleges, a mi alig érthető olyan tapasztalt színházi írónál, a milyen Bérezik Árpád. A személyek a színpadon úgy járnak ki-be, mintha csak a ren- | dező utasításait követnék. A darab meséje pedig alapjában elhibázott. Azok a szegény kurucok ott Párisbán csak komikus, sőt a mi rosszabb, nevetséges hatást keltenek. Komoly, erős i ember egy sincsen köztük. Igazi jelleme egyiknek sincsen. A darab egyes jelenetei már a bohózatin is túl, — az operet- tig sülyednek, a minek elérésében Nádaynak, Ujliázynak és Rákosi Szidinek nagy érdeme van. Elvezettel alig néztünk mást, mint Császárné márkinéját, mert neki voltak érzései, volt akarata, Ligeti Juliskát, a ki szép tehetségével, egyéni bájával és kedvességével ismét lefegyverezte a közönséget és Dezső Józsefet, a kinek elért sikere szintén inkább természetes kedvező tulajdonságaival magyarázható, mint a szerep hálás voltával. Népszínház. A Népszínház igazgatósága Blahánét búcsúztatja és elbucsúztathatja közönségét a népszínművektől is, ha Blaháné távozása valóra válik. Hogy a színház a bucsúzó- elöadások mindegyikére megtelik és hogy a tetszés és a szeretet megnyilvánulásai az előadások folyamán úgyszólván folytonosak, az magától értetődik. Magyar Színház. A Vesselényi-utcai színház a múlt heti lanyha siker után gyorsan jött elő a Biztosítás Asszonyok Le- dérsége Ellen Kölcsönösen kipróbált kedvességeivel. Az új szereplők azonban nem tudták úgy fölmelegíteni a közönséget, mint a régiek. Különösen Búbos Árpád volt nagyon gyönge a Rózsahegyi örökében, a próbakő kitűnő szerepében. A Vígszínházban Fedők Sári aratja babérait a Csókon szerzett vőlegényben, a mely a jövő héten azonban már valószínűleg lekerül a műsorról. szememre, ha pár hét múlva újra mint építész, mint rajzoló dolgozom és nem alacsonyit le senkit az, hogy egy pár hét előtt mint pincés vagy napszámos dolgozott. Képzeld csak el, ha az építő irodák munkáinak megcsökkenése idején valamely kollégád a kenyerének megszerzése végett kiment volna Szent-Mihályra és ott mint pincés munkával kereste volna meg a napi szükségletére való összeget. Bíz az elveszti nálatok azt az ú. n. „satisfactio képességet“ és húzódozva fogadnák, ha később újra mint építész keresne valamely irodában foglalkozást. Látod kedves Barátom, ez az, a mit én szabadságnak nevezek. Itt nincs ezen a téren előítélet és társadalmi elfogultság. És ezért nem ártana a budapesti fiatalságot Amerikába küldeni, hogy itt ismerjék tanulni és megbecsülni a munka értékét, a helyett, hogy megvetnék az embereket, a kik „alacsonyabb“ foglalkozással küzdik magukat az életben keresztül. Ez a kaszt-rendszer hátráltat odahaza mindent, itt a munkás végzett munkája után emelt fővel áll a milliomos gazdája elé, mert azt mondja neki: Jam the same gentleman as you“. Én éppen olyan gentleman vagyok mint ön. És épp ez az öntudat serkenti előre. — Nem hiába írta HÍREK. Hock János Szent-Mihályon. Hock János, a ki tűnő egyházi szónok és kőbányai plébános, egyik polgártársunk közbenjárására, a legközelebbi vasárnapok egyikón tartja meg a rákosszentmihályi templomban nagyszabású prédikációját, a mely ritka alkalomra már most hívjuk fel olvasóink becses figyelmét. Mint értesültünk, a rákosszentmihályi polgárság ez alkalomból Hock János tiszteletére társasebédet rendez, a melyen hölgyek is részt vehetnek. A magunk részéről kívánatosnak tartjuk, hogy úgy a templomban, mint a társasebéden minél számosabban jelenjenek meg. Betörés. íme, egy újabb adat a szentmihályi betörések szakadatlan láncolatához. Október 28-án. kedden, újabb betörést fedeztek fel Rákos-Szent-Mihályon, Almásy Bál-telepen, a Komjáthy-féle nyaralóban. A betörésből eredő kár nagyságát még nem sikerült megállapítani, de az bizonyos, hogy a tettes — mint a többi betöréseknél is tapasztaltuk — nem vitt el mindent, a mit elvihetett volna. De eltűnt ez is, mint a kámfor. Mégcsak nem is gyanúsít a csendőrség senkit a betöréssel. — És azután csoda, ha a szentmihályiak hisznek a szellemekben és a boszorkányokban — quae non sunt, — a melyek nincsenek. Ev. ref. istentisztelet és úrvacsora Szent- Mihályon. Nagy tiszteletű Benkö István, rákospalotai ev. ref. lelkész, vasárnap, folyó évi november hó 2-án, délután három órakor a rákosszentmihályi ev. ref. fiókegyház tagjai számára a Csengősházban levő elemi iskola termében isten- tiszteletet tart és úrvacsorát oszt. A presbitérium kéri a hívőket, hogy ez alkalomból a jelzett helyiségben minél nagyobb számban megjelenni szíveskedjenek. Gyász rovat. Rónay Károly drt, a „Pestmegye“ szerkesztőjét súlyos csapás érte. Atyja, Bánfalusi Rónay János, október 24-én agyszélhiidésben hirtelen elhalálozott. Az elhunytat kiterjedt rokonság és számos barát gyászolja. A Rákospatak szabályozása. Múlt számunkban hírt adtunk róla, hogy a Rákospatak szabályozási ügye nemrég egy new-yorki napilap: „Isten óvja az United Statest a legyőzött, meghunyászkodott munkásoktól“. És irta ezt a szén-sztrájk idején, a miről te is tudsz, a mikor 170,000 munkás áll harcban a bányatulajdonosokkal huszonkettedik hete. És az elnök és szenátorok vetik magukat közbe közvetítőkül és a 170,000 ember mint egy tömör fal áll mozdulatlanul, nem enged követeléséből és kényszeríteni akarja és fogja is a bányatulajdonosokat, hogy ismerjék el a munkásszövetségek jogosultságát. Mellékesen említem, hogy az úgynevezett Labor Union nem szociálista egyesület európai értelemben. És ezt az óriási tábort az öntudat tartja együtt. De most kedves Barátom, elég lesz ebből Nem akarok nagyon is mélyen hatolni a dologba. Hogy lelkesedem az amerikai viszonyokért, nem tagadom és hazámnak is csak azt kívánom, hogy ismét jöjjön el az az idő, a mit a 48-as években élt át a magyar nemzet. Együtt állt akkor a csatasorban rangkülönbség nélkül a paraszt, a munkás, a főrend. De ne csatákban legyen most részünk és véres küzdelmekben, hanem a béke idején, az ipar és a kereskedelem küzdelmeiben tűnjék el a kasztrendszer.
