Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-10-19 / 41. szám
II. évfolyam. Budapest, 1902. vasárnap, október 19. 41. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET ÉS A RÁKOSSZENT MIHÁLYI SPORTTELEP HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., József-utca 72. — Telefon: 57—64. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények a szerkesztőségbe, az előfizetések pedig a kiadó- hivatal címére küldendők. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS; FARKAS ELEK Előfizetési ár: Egész évre ............... 8'— korona F él évre ............... 4'— » Negyed évre............ 2-— » E gyes szám ára 16 fillér. Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal Egy egyhasábos petitsor ára 10 fillér. TÁRSASKÖRT S Z E N T M I HÁLY N A K. Tudott dolog az emberek vonzódása a társasélet felé. Ráviszi őket az egyesülésre a gyöngeség érzése, az érdekek hathatósabb kielégítésének vágya, a szórakozás keresése és még főbb mindenféle, az emberiség természetében gyökerező, sokszor egymással homlokegyenest ellenkező célok sokfélesége. És így van ez mindenütt. Megtaláljuk a társulásra való hajlandóságot kezdetleges megnyilvánulásaiban már a leghátramaradottabb törzseinél is az emberiségnek, a mi szintén azt bizonyítja, hogy az egyes emberek egyesülését közös célok keresztülvitelére már az emberi természet kívánja. Sőt tovább mehetünk. Az állatfajok legnagyobb részénél is a társaséletnek jól kimutatható példáira akadunk. A méhek, a hangyák, a zergék és még tömérdek állatfaj jóformán a mi államunkhoz hasonló szervezetet alakítanak, mert így gondolják megkönnyítlietőnek az élet terheit, így elkerülhetőnek a sors ezer csapását. A szentmihályiak azonban a természet rendjében — úgy látszik — kivételt képeznek. Nekik egyesülésre, nekik társaséletre szükségük nincsen. Nekik talán nincsenek is közös céljaik, a melyek könnyebben volnának elérhetők, ha kész szervezet állana rendelkezésükre, nekik nincsen szükségük semleges helyre, a hol összejöjjenek, a hol a dolgok folyását egymás között meghányják-vessék. Pedig most, a mikor az előtt a pont előtt állanak, hogy megalakítsák az új községet, az önálló Szent-Mikályt, talán még sem volna egészen fölösleges a jövendőről egy keveset előre gondolkozni és gondoskodni. Mert jaj az új községnek, ha megalakítják úgy, a mint éppen a rendelkezésre álló rövid időben sikerül, hebehurgyán, meggondolatlanul, tisztán a torlódó kényszerűségek nyomása alatt. Ha eddig nem akadt volna feladat, a melynek kivitelére összeverődve, szükségét érezték volna az együttmáradásnak, be kell látniok, hogy ez a most előttük álló annyira fontos, annyira életbevágó, létérdeküket annyira érintő, hogy ez előtt állva, az összetartásnak eddig el nem ért fokára, a meggondolásnak nagy mértékére van szükség. Ennek a feladatnak nekimenni a nélkül, hogy ösmernék egymás vágyait, egymás óhajtásait, az egyesek jó és rossz tulajdonságait, könnyelműség, a mely nagyon megbosszulná magát. Ide minden liasznavehető erőnek a közös munkásságára, minden gondolkodó fejnek az együttes közremunkálására van szükség. De vájjon hogy ösmerhetjük meg polgártársaink gondolkodását, hogy érezzük meg, mik volnának a vágyai, hogy látjuk meg, melyik az igazi munkaerő, a helyesen gondolkodó fő, ha egymás társaságát elkerüljük, ha a polgártársaink közelebbi megösme- résére kínálkozó alkalmakat elmulasztjuk ? Ha pedig kiforrott társasélet hiányával megyünk bele az ütközetbe, alakulni fognak alkalmi pártok, hirtelen felbukkant vezetőkkel az élükön, és szemközt találunk magunkkal kívánságokat, eszméket, a mik nekünk idegenek, mert azok gondolatvilágába, a kik között ezek az eszmék termékeny talajra találtak, magunkat beleélni képtelenek vagyunk, azok nekünk idegenek. És a békés megalakulás helyett meglesz a szemközt álló pártok tusája, a melyből ki tudja kik és milyen eszmékkel a zászlajukon fognak győztesekként kikerülni? És a gyülölségben, háborúban fogant eszme széthúzást, szakadást fog teremteni az új község lakosai között, a kiknek összes erejére, minden iparkodására volna szükség, hogy a kezdet nehézségein sikeresen lehessen keresztülgázolniok. Az egymás közelebbről megösmerésének, a mely a kölcsönös megbecsülésnek egyetlen biztos alapja, más módja nincsen, mint a közös társaság, a biztos fészek megteremtése. Egy hely megteremtése, a hol az eszmék kicserélődhetnének, a hol az embereket, azok munkaképességét meg lehetne ösinerni, a hol az egész dolog kiforraná magát. Ennek a helynek, ennek a társaskörnek az egyesek céljait szolgálni — természetesen — nem szabad, mert a tisztán önös érdekek kielégítésére
