Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-09-07 / 35. szám
35. szám. RÁKOS VIDÉKE. 7 GAZDASÁG ÉS KERTÉSZET. A magyar bor fogyasztásának emelése. Molnár Ákos dr., mint az érmelléki borvidék egyik képviselője országos mozgalmat indított meg a magyar bor fogyasztásának emelése és a külföldi borok kiküszöbölése tárgyában. Akciójának célja megnyilatkoztatni a magyar közvéleményt az olasz borvámklauzula eltörlése érdekében. Erre az akcióra legalkalmasabbn tk tartja azt a módot, melyet Székelyhid képviselőtestülete kezdett az országban, hogy föliratilag kéri a kormányt és a képviselőházat az olasz borvám-klauzula törlésére és az olasz borvámnak 40 koronára való fölemelésére, E célra úgy az összes borvidéki képviselőkhöz, mint egyes nagyobb borvidékek hatóságaihoz fölhívást intézett Molnár Ákos, a melyben Székelyhid képviselőtestületének határozatát is megküldötte hasonló határozatok hozatala végett. A viharágyúról való nemzetközi értekezlet. Grácból jelentik: A viharágyúról való nemzetközi értekezletre Darányi földmívelésügyi miniszter Konkoly-Thege Miklós ministeri tanácsost, az országos meteorologiai intézet igazgatóját és Raum Oszkárt, az intézet első asszisztensét küldötte ki. Az értekezleten főleg két kérdés került alapos megvitatás alá. Egyik: van-e ez idő szerint döntő bizonyíték a viharágyúk hatásáról, a mely a viharágyúzás mellett vagy ellene foglalna állást. Ä vita oda kon- kludált, hogy jégverés elleni védekezésnél minden körülmények között föltétlenül sikerre vezetne és azt állandósítani hetne. Egyébként pedig az értekezlet kimondotta: más pozitivabb eredmények rendelkezésre nem állanak, magánosoknak kisebb területeken nem ajánlja a viharágyú telepeket, melyeket legalább 3000 holdnyi kiterjedésű kísérleti telepeken kell eszközölni. Az értekezlet kimondotta, hogy a meteorologiai intézeteknek a jégeső áttanulmányozása kérdésével behatóbban kell foglalkozniok. Az európai meteorologiai intézetek 60 küldöttje Európa minden államából megtekintette ezután Windisch-Freistritz- féle nagy kiterjedésű telepet, s a Greinitz-féle négy méteres ágyuk próbáin jelen volt. A Cyclamen Europaeum (alpesi ibolya) mint szobanövény. Más vadon tenyésző növényekkel szemben a Cyclamen egy jeles tulajdonsága, hogy könnyen acclimatizálódik. Elültetünk például Cyclament egy cserépbe és a szobába napos ablakba állítjuk, 2—3 hónap múlva virágozni fog, és ha a cserép nem igen kicsiny, egy év alatt a szerény növényke oly nagyra megnőhet, hogy természetes állás helyén ily nagyságot sohasem ér el. A Cyclamen szobában tenyésztve, nemcsak hogy a szobalevegő minden hátrányát, kályha melegséget, száraz levegőt, a port stb. eltűri, hanem még előnyösen meg is változik, a menynyiben levelei nagyobbak lesznek, és rövid időközökben télen, nyáron nagyon sok virágot hoz. Különös, hogy a Cyclamen az üvegházakban nem igen sikerül és legszebb példányokat parasztházakban találhatni, hol télen-nyáron az ablakban tartják. A talajra nézve éppen nem válogatós, de mégis legjobb neki egy rész kerti és egy rész erdei föld homokkal keverve. A gumóknak mindig földdel födve kell lenni. A földet folyton egyenletes nedvesen kell tartani és nem felülről öntözni, hanem gondoskodni, hogy a nedvesség alulról szivárogjon a cserépbe. A rózsapenész ellen. Gyakran meglepi rózsáinkat a rózsapenész vagy rózsalisztharmat, a mi a leveleket és kocsá- nyokat, lepi el s azok korai lehullását idézi elő, sőt ha nem védekezünk ellene, apránként a rózsatőt magát is kiöli. Ez ellen a baj ellen sikerrel alkalmazható a dr. Nessler-féle — többszörösen kipróbált — ammoniakos rézgálicoldat (20 liternyi vízre 100 gramm rézgálic s J/„ liternyi ammóniák), melylyel az ellepett leveleket locsolni, illetőleg az ilyen célokra készült permetező készülékkel meg kell nedvesíteni. A biztos siker éi’dekében tanácsos a penészes rózsatöveket két-három ízben (3—4 napi időközökben) gondosan megpermetezni. Kelleténél nedvesebb talajban vagy nagyobb vízfelület közelében a rósapenész állandóbb vendég és nagyobb mértékben lép fel, mint a hol a légköri nedvesség mérsékeltebb. Egy nagy rózsatenyésztő mindenféle hirdetett és ajánlott szerrel próbálta a rózsapenészt kiirtani, de eredmény nélkül: az ammoniákos rézgálicoldattal azonban az óriási mértékben elhatalmasodott lisztharmatot rózsafáiról teljesen elűzte. A nemesített rózsák gyöksarjai. Némely rózsakedvelő a magas törzsű rózsáik tövéből sarjadzó erős vadhajtást megszokták hagyni, a végből, hogy az ilyent később beojthassanak, vagy leszemezhessenek és rózsaállományukat ekként szaporítsák. A dolog olyan természetesnek látszik, hogy első pillanatra magunk is megbarátkozhatnánk vele. Csakhogy ezen műtét csak praktikusnak látszik, tényleg azonban nem az. Ida már némi tapasztalatot szereztünk vele, akkor szívesen mellőzzük, mert csakis kárát valljuk. Próbáljuk meg és tapasztalni fogjuk, hogy az erős növésű vadhajtás csakhamar el fogja nyomni a nemes törzset, mert nemcsak azt a nedvet emészti fel, melyből a nemes törzsnek élnie kellene, hanem bujasága által rövid idő alatt minden főtápot magához vonz és a nemesnek vajmi keveset hagy meg. A következmények a nemes törzsön: rossz fejlődés, csekély virágzás és tökéletlen virágok képében mutatkoznak. Ida aztán beol- tatott a vadhajtás, tapasztalni fogjuk, hogy a nemes törzszel még akkor sem osztozkodik testvériesen, mert már megszokta, hogy minden táplálékot magához vonz, az oltás jól fejlődik, szép hajtásokat ereszt, de mihaszna ? A régibb nemes törzs annál gyöngébben marad. Végre elérkezettnek látjuk az időt, hogy a nemesített gyöksarjat kiemeljük és más helyre ültessük át. Az anyatövet lehetőleg kímélni akarván, óvatosan leásunk, elkaparjuk az ásóvillával, sőt ujjainkkal a földet és mit találunk ? Azt, hogy roszszul cselekedtünk ! Az erős gyökhajtásnak semmi gyökere nincs ! Az anyatő gyökerén áll. Ha levágjuk, jó lesz botnak, mert elültetve az ugyan aligha fog tovább fejlődni. A régibb rózsatövet ily esetben föláldoztuk, kaptunk helyette másikat, melyben nem igen van köszönet, mert kiáll a sorból és különben sem kárpótolt bennünket a föláldozott régibb példányért. Ugyanazért ápoljuk nemes rózsáinkat és vagdaljuk ki kíméletlenül vadhajtásaikat, akármilyen buján sarjadoznak ki a földből. Csak egy esetben kíméljük meg a vadhajtást, ha t. i. a nemes törzs már különben is csenevész ; ily esetben nincs mit vesztenünk, sőt a vadhajtással még menthetünk is valamit. A földi giliszták irtása. Földi gilisztákat téli előtt a cserepekből, melyek nyáron át a szabadban voltak elhelyezve, az által távolíthatjuk el, hogy a cserepeket a felső szélükig a vízbe tartjuk úgy, hogy a víz a cserepekbe csak a fenekén lévő lyukon át juthat. —- A giliszták az alulról fölfelé hatoló víztől menekülni akarván a cserép felső részén bújnak elő és köny- nyen elpusztíthatok. A Niel -rózsa eredete. A kitűnő szagú Maréchal-Niel keletkezéséről azt jelentik, hogy azt Pradel nevű montaubani kertész ültette először 1860-ban és pedig ültetetett „Chroma- tellát“, a mely egyéb más fajok vegyes beoltása által vált oly pompás rózsává. 1863-ban került ez forgalomba. Mivel azonban a kertész képtelen volt a nagyszámú megrendelésnek eleget tenni, hát szédelgést csináltak e rózsákkal is és az úgynevezett Izabella-i'ózsákat árulták ezek helyett. Az igazi Maréchal- Niel rózsafajnak remek példánya virágzik Casimir-Périer anyjának virágházában. Ennek a rózsának ága 15 méter hosszú.
