Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-09-07 / 35. szám
4 RÁKOS VIDÉKÉ 35. szám. Szinte babonává lett már nálunk, hogy a sok, fertőzött ; vidék közepette csak a mienk maradt erkölcsileg is egészséges, a honnan nagyobb bűnesetekről alig lehetünk tudósítással. És milyen jó volt ez így! De az új század mindig új eszmékkel, új eseményekkel terhes. Minket ez a mi új századunk az ő eredményével bizony nem valami örvendetesen lepett meg. Mintha csak a világ fordult volna egyet körülünk, folyton betörésekről, rablásokról, útonállásokról hallunk. És a helységeink sorra jönnek, de alig hihető, hogy bármely helye is a mi szép vidékünknek kiállaná a versenyt Rákos-Szent-Mihálylyal, a mely nemsokára a betörők biztos prédájává fog lenni. Itt már elkezdődtek az ügyeskedő vállalkozók merész próbálkozásai az elmúlt tél folyamán és folytatódtak egészen a legújabb időkig több-kevesebb sikerrel, kisebb- nagyobb időközökben. Az utolsó időben annyira mentek már a betörő urak vakmerőségükben, hogy — a mint megírtuk —- egyetlen helyen vagy egy tucat baromfit öltek le és dobáltak a kukoricásba, más helyen pedig még az este beállta előtt, világos nappal követték el gaztetteiket. Igazán mondhatjuk, hogy még csak egy lépés és mélyen tisztelt betörőink előre fogják hirdetni, mikor, hol követnek el betörést. Talán belépődíjakat fognak szedni a nézőktől, sőt — nincs kizárva az sem, — hogy jó pénzért kurzusokat fognak tartani kezdő betörők számára. Hát bizony ezek szégyenletes állapotok. Annál szégyenletesebb ez a helyzet, mert legjobb illusztrálásául szolgál Csömör község képviselőtestületi gyűlése utolsó jegyzőkönyvének egy mondata, a mely — a csömöri községházánál elkövetett betörés ügye lévén tárgyalás alatt - így szól: „A betörők nyomát pedig a csendőrség, úgy látszik, ugyanazzal a bottal üti, a melylyel az utóbbi, szentmihályi betörések tetteseit“. Igen, ez jellemzi közbiztossági állapotainkat a legjobban. Mert, hogy betörés egyatalán ne történjék, azt kívánni olyan túlzás volna, a miért minden kívánságunk elvesztené a komoly alapját. Bűnre hajlandó emberek mindig voltak és lesznek és mindig nagyobb számmal olyankor, a mikor a megélhetés, a mindennapi kenyér megszerzése nehezebbé válik. És alkalom is fog kínálkozni mindig, a mit a bűnre elszántak nem képesek elkerülni. De miért van az államnak, a hatóságnak megtorló hatalma a bűnt elkövetőkkel szemben, ha a bűnösöket előteremteni nem képes ? Hiszen ez akkor csak papiroson lévő jog, kivitelre vonatkozó szentesítéssel, de mégis kivihetetlenül. Avagy hihető-e, hogy a bűntettek elkövetői meg fognak ijedni a törvénynek előttük jórészt ismeretlen betűitől, ha annak példás alkalmazását nem láthatják, mert az előző bűntettek elkövetői törvény elé nem kerülnek és így el sem ítéltetnek? Hiszen ez bátorítás azok számára, a kiket eddig csak gyávaságuk és nem erkölcsi érzékük — tartott vissza hasonló tettek elkövetésétől. Ügy értesülünk, hogy ezeknek a sűrűn ismétlődő betöréseknek a híre már a fővárosban is elterjedt és pedig olyan mértékben, hogy a Rákos vidékére, különösen Szent- Mihályra vonakodnak biztosító társaságaink betörés ellen biztosító szerződések kötésétől. Már pedig ez az állapot tarthatatlan. Ezen rövidesen változtatni kell. Követeljük azért a kilátásba helyezett szent- mihályi külön csendőrörs sürgős fölállítását, követeljük a Rákos vidékén egyátalában a csendőrség szaporítását, mert a csendőrség mostani létszáma mellett szemmel láthatólag képtelen feladatának csak félig-meddig is megfelelő teljesítésére. Követeljük ezt annál határozottabban, mert ennek elmulasztása, sőt csak halogatása esetében is egy nagyon szép fejlődésnek indult, térséges vidék veszítené el tovább terjeszkedhetésének, fejlődésének alapját. Mert ugyan ki fog idetelepülni azért, hogy holmiját, kis vagyonkáját az elrablás állandó veszélyének tegye ki? Követeljük ezt annál több joggal, mert hiszen a csendőr- őrsök megszaporítása, a legénység létszámának növelése nem történt úgy sem a mi vidékünk fejlődésének, a népesség szaporodásának arányában. Senki sem tagadhatja meg azt a jogunkat, hogy az államtól, a mely tőlünk annyi keserves áldozatot kíván és kívánságainak —- törvényes kívánságainak — a rendelkezéséré álló minden eszközzel érvényt is szerez: hogy az államtól legalább nehezen szerzett vagyonkánknak a lehetőségig való megvédését elvárjuk, megköveteljük. Hiszsziik azért, hogy a hatóságok, belátva a mostani állapotok tarthatatlanságát, maguk is sietni fognak a kellő intézkedések megtételével, a mely nélkül jól szervezett állam el sem képzelhető és gondoskodni fognak a jövőben inkább, mint eddig, polgártársaink vagyonbiztosságáról. SPORT. Sportünnep Mátyásföldön. Nagyszabású, a sportnak csaknem minden ágát felölelő és még mulatsággal is szolgáló sportünnepet rendezett Mátyásföldön, augusztus 31-én két budapesti sportegyesület, a Ferencvárosi Tornaklub és a Fővárosi Tornaklub. A versenyek eredményei — a melyekben túlnyomóan az idősebb Ferencvárosi Tornaklub emberei vitték el a pálmát — a következők: 1. 20 km.-es országúti kerékpárverseny (országos). Elsőnek és másodiknak csillag, harmadiknak ezüst, negyediknek és ötödiknek bronzérem. 1. Simó Samu (M. U. E.)40 p. 2. Szigetiig István (Vándork.) 41 p. 3. Komjáthy Rezső (Condor) 4F30 p. 4. Gyulay László (Vándork.) 42 p. 5. Péter József (Szegedi K. É.) 44 p. 6. Löivy Artur (F. K. E.) 44 p. 30 m. 19 induló közül. Kerékpár házi verseny. Az elsőnek csillag, a másodiknak bronz érem. 1. Stefanovics J. Ján. (Fér.) 2. Fodor Ferenc (Fér.) 2. 100 yardos síkfutás. Az elsőnek arany, 2. ezüst, 3- bronzérem. 1. Borbás Gáspár (Fér.) 103/5 mp. 2. Halmos Károly (Fér.) 3. Mertl Ferenc (Fér.) 7 induló közül. 3. Diszkoszvetés. Az elsőnek arany, a másodiknak ezüst, a harmadiknak bronzérem. 1. Gabrovitz Emil (Fér.) 29'30 -j- 5*00 = 34'30 m. 2. Szemethy Imre (Főv.) 22*31 -f- 1F00 = 33*31 m. 3. Halmos Károly 30*05 -f- 3 00 = 33*05 m. 8 versenyző közül. 4. Távolugrás. Elsőnek arany, a másodiknak ezüst, a harmadiknak bronzérem. 1. Gabrovitz Emil (Fér.) 5*82 m. 2. Kovács Géza (Fér.) 5*51 m. 3. Bródy Sándor 5'50 m. 8 versenyző közül. 5- 402m. síkfutás. Az elsőnek arany, a másodiknak ezüst, a harmadiknak meg a negyediknek bronzérem. 1, Borbás Gáspár (Fér.) 55 m. e. 2. Horn. K. Lajos (Fér.) 50 m. e. 3. Pay Péter (Fér.) 50 m. e. 4. Kovács Géza (Fér.) 28 m. e. 22 induló közül. 6. Sulydobás. Az elsőnek arany, a második ezüst, a harmadiknak bronzérem. 1. Halmos Károly (Fér.) 10*50 m. 2. Faragó Dezső (Fér.) 9*27 m. 3. Berán József (Fér.) 9*14 m. 7 versenyző közül. 7. 3218 m. gyaloglás (nyílt). Az elsőnek csillag, a másodiknak ezüst, a harmadiknak bronzérem. 1. Manglitz Ferenc (Fér.) 2. Grossner Árpád (Fér.) 3. Buzássy Imre (Férj 11 induló közül. A versenyek után a két rendező egyesült csapatai között labdarugó-mérkőzés volt, a melyben az első osztályú ferencvárosi csapattal szemben a fővárosiak igen jól
