Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-07-27 / 29. szám
RÁKOS VIDÉKE 3 29. szám. rekvő iparos és kereskedő osztály nélkül nagy megpróbáltatásokkal járhat. De nemcsak ezen a téren van pótolni valónk. Vargha Gyula miniszteri tanácsosnak nagy értékű tanulmányában „A magyarság félszázados fejlődése“ című könyvben elszomorító adatokat találunk arra vonatkozólag, milyen kevéssé haladt előre a magyarság két nemzeti szempontból olyan fontos pályán, mint a papi meg a tanítói pálya. Hiszen valósággal kétségbeejtő adat az, a mely szerint Magyarországnak 31,355 magyar ajkú görög keleti lakosa van és a hittani intézeteiben nincsen egyetlen egy magyar ajkú görög keleti sem. Annak a 31,000 magyarnak tehát nem lesz papja, a ki magyarul tudna. És nemcsak a görög keletiek hittani intézeteiben akadunk ilyen szomorú adatra. íme a római katholikusok- nál is a magyar papjelöltek arányszama 10%-kal csökkent a tótok és a horvátok javára. Az ágostaiaknál pedig nemcsak az arány szám romlott meg, hanem a magyar ajkú papjelölteknek az abszolút száma is kisebb ma, mint ötven évvel ezelőtt, az arányszámuk pedig csaknem 2O°/0-kal romlott, megint csak a tótság javára. Bizony szomorú tények ezek. Ki hagyja siklani maga alul a talajt a magyarság ott, a hol a legerősebben kellene állania, tért veszít ott, a hol nem lehetne eléggé erősödnie. Hiszen a népre, a tömegre ki lehet nagyobb hatással, mint lelki vezetője, a lelkipásztora, a papja. És nem kétségbeejtő-e, a reális nevelésnek nem a legnagyobb el- ítélése-e az eredmény, a mely a fönt említett adatokban nyilatkozik meg ? És rossz az eredmény a másik szép pályán, a tanítóin is. A papi tanítórendek alig tudják a szükségletüket a magyar ajkúakkal födözni. Mindenféle kedvezmények nyújtása mellett is hazafias tanítórendeink, a ciszterciták, séggel, hogy itt házak is vannak, vagy hogy helyesebben szóljak (írja az útmutató), igazi tündérlakok vannak, különböző fajú és rangú Ádám- és Évákkal. Nem olvastam egy betűvel sem tovább, rögtön elhatároztam, hogy' ide megyek, de előbb közöltem közös barátunkkal, Elekkel, ki az elmúlt napokban szintén bacillus- mentes levegőszívási óhaját fejezte ki előttem. Képzeld kedves húgom, le akart beszélni. Ugyanis a többek közt azt az ostoba érvet hozta fel, hogy ott van Megyeri-Blumné áz egész Weingruberi kompániával. No, meg azután ott nyaral a város feje s mit fog szólni, ha én, mint szegény kis számtisztecske, szintén ott nyaralok. Végre gúnyosan jegyzé meg: és te (már mint én) fürödni is akarsz ; de hová is gondolsz, egy bassin és annyi Blum ! És hol vannak a tavak! Igazán, dühös voltam ; nem hittem, hogy ennyi ma- licia lakozzék Elekben. De azért ne hidd, hogy eltántorított; korántsem, juszt is Mátyásföldre megyek. Hiszen úgyis jól tudod, hogy Megyeri-Blumnét mindig nagyon kedveltem kiváló szellemessége és karakterisztikusan magyaros keleti típusáért; a mi pedig a kompániáját illeti, leszámítva nézeteltéréseinket, mondhatom, mindannyival a legjobb viszonyban vagyok. a bencések, a piaristák, a premontreiek alig kapnak elegendő jelentkezőt a magyar ajkúak közül és csak nagy hazafiságuknak köszönhető, hogy évről-évre szép számú új tanító-erő áll a magyar tanulóknak, a magyar nemzetnek rendelkezésére. De a tanítóképzők nevelte tanítók számaránya is csak 73%-ot mutat a magyarság javára, holott itt már teljesen ki kellett volna szorítani a nem magyar ajkúakat. És még a 73% magyarnak is a java része azon töri magát, hogy Budapestre vagy a környékére kerüljön és azalatt az a 27%-nyi idegen ajkú a végeken ki tudja mennyit használ, ki tudja mennyit árt a magyarságnak ! ? Azután a katonai pálya. Most van már Magyarországban is helye a magyar katonanövendékeknek és íme a helyek üresen maradnak és pályázik rájok német, morva, cseh és örül, ha e helyeket elfoglalhatja. Pedig itt is nagy nemzeti szükség volna a magyar növendékekre, talán a legnagyobb valamennyi pálya közül. Magyar fiúk ! Lepjétek el a katonai pályát, kiszorítva onnan az idegeneket. Magyar szülők! neveljétek katonának a fiaitokat, hiszen nem lehet, hogy ötven esztendő kivetkőztetek volna bennünket a harci erényekből érzéketlenné tett volna a katonai tudományokkal szemben, a miben még nem is olyan régen nagyok voltunk. És ha ezt megteszitek magyar fiúk, magyar szülők, nagy kérdést fogtok a legegyszerűbb módon megoldani. Nagy kérdést, a mely hogy fennáll, soknak fájó, ha megszűnnék, nemzeti öröm volna! * íme, mennyi szép pályái Milyen magasztosak és menynyire elhanyagoltak ! Mennyire szükséges volna hazánk, országunk, nyelvünk felvirágoztatása érdekében, hogy mindezeken a fölAzt hiszem, emlékszel, édes húgom, hogy már gyermekkoromban szerettem mindennek a fejét, hogyne szeretném hát most a város fejét? Vagy azt gondolod, hogy ez csupán alantos szolgai nyilatkozat ? Nem ; csupán logikus észjárás. Különben ne gondold, hogy oly büszke a mi fejünk, mint Elek szeretné azt feltüntetni; korántsem igaz, inkább nagyon humánus gondolkozásé és ha majd meglát engem Mátyásföldön, bizton így fog gondolkozni: „Na lám, ez is itt? De mit, utoljára, a hol fej van, ott lábnak is csak kell lenni“. És rideg komolysággal, udvariasan emeli majd meg kalapját köszöntésemre. A mi pedig a vizet illeti, kedves húgom, hiába ócsárolja Lexi barátunk, mert megtaláltam a vegyi könyvekben, hogy a karlsbadi víz csak épp olyan H20, mint a mátyásföldi víz, csak egy kicsit hosszabb a sok mindenféle Na! R.2 S04-féle betűkkel. Na de ez legkevésbbé sem alterál engem. Most pedig hozzálátok a csomagoláshoz s holnapután máj: Matyiföldön leszek. Majd küldök neked ansicli- teket, vagy már nem gyűjtőd? Pál Üdvözöl bátyád Husi.
