Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-07-13 / 27. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 27. szám Fischer Győzőné sz. Tuba Rózsa úrnő nemcsak a Rákosszentmihályi Sporttelep elnökének neje, ki hitvesi hűséggel és szeretettel osztozik urának munkájában, hanem a Sporttelep lelkes ifjúságának valósággal szerető édes anyja, védőangyala, kinek a legutóbbi ünnepélyen a zászlóanya megtisztelő, ele fáradságos szerepe jutott. Mint igazi magyar úri asszony oldotta meg terhes feladatát: nemes volt és méltóságos, de bőkezű és szeretettel teljes. A Sporttelepnek örökké emlékezetes lesz az a hármas jelszó, melyet a zászlóhoz adományozott pazar selyemszalagra íratott, a mely az egybegyiilt díszes vendégek leikébe olyan mélyen belevésődött: Erő, kitartás, győzelem! Ez az ő programmja, a mely azóta mindnyájunké. E bájos arc híven tükörözteti vissza ritka jellemvonásait. Ez az úrinő épen olyan méltóságos zászlóanya, mint a minő szeretetreméltó, szellemes társalgó, és a minő gondos, körültekintő leleményes és szives háziasszony a saját portáján. Ezenfelül pedig ritka finomságú költői lélek, igazszivű poéta, a legapróbb benyomásokkal szemben bámulatraméltó elmeélű, boncoló megfigyelő. E lapok hasábjain már ismételten abban a szerencsében részesültünk, hogy költői müveiből egy-egy bájos eredeti darabbal örvendeztethettük meg olvasóinkat. Munkáján a legharmonikusabb forma tökéletesség párosul a poezis igaz és bő forrásából fakadó gondolataival. Érzelmes hangulatai igazi gyöngéden érző szív és emelkedett lélek közvetlen hangú megnyilatkozásai. Ez a költői lélek, ez a ritka műveltségű úrasszony a mily gondozója a saját kis birodalmának és szerető hitvese urának, éppen olyan szives vendéglátója és jóindulatú pártfogója az ő védőségét kérő lelkes fiatalságnak. Magas színvonalú ízlése és asz- szonyi érzéke a Sporttelepnek a legnehezebb kérdések megoldásánál megbecsülhetetlen szolgálatot tesz. Ez a magyarázata annak a páratlan szeretetnek, a melylyel őt férjével együtt a Sporttelep minden tagja környezi. Fischer Győző, a Sporttelep elnöke, érdekes, európai műveltségű férfiú, ki ritka képességeit és valóban egyedül álló lelkesedését s buzgalmát a közélet számos pályáján érvényesíti. Ifjúságát külföldi tanulmányúton töltötte. Angol földön, közvetlen a britt nemzet kebelén szívta magába a szabadság, az ifjúság, a sport szeretetét. A mit pedig Fischer Győző megszeret, az meg van szeretve! Jóságos szeretettel rajong a sportért, a sportoló fiatalságért. Ebben nem ismer határt. A Sporttelepben az ő elnöksége új korszakot teremtett. Ezóta fizik itt a sportot igazi angolos kitartással és buzgalommal, a sikerek egész láncolatát érve el. Fischer Győző gondos figyelemmel ügyel minden tekintetben a klub színvonalának emelésére. Az ő elnöksége óta érvényesül fokozottabb mértékben a Sporttelep társadalmi törekvése is: ő győzte meg Szent-Mikály közönségét a Sporttelep munkálkodásának komolyságáról. A zászlószentelő ünnepély előkészítésében és rendezésében fáradhatatlan volt, hetek óta robotolt, kocsizott, áldozott pénzt, időt, fáradságot. Tárgyalt, alkudozott, ha kell, perelt mindenfelé. Végig bírta türelemmel néhány hónapon át az ülésezések egész láncolatának nyűgét. Kedvét nem vehette semmi nehézség, semmi apró boszúság. Akart és tett és a tettet a legteljesebb siker koronázta. Egyébként is méltó párja hűséges hitvesének. A maga szakmájában kiváló szakember; ott is fáradhatatlan, az emberiségnek valóságos jóltevője. Valóságos ezermester, valóságos művész, mint általánosanelismert amatőr-fényképész. Mint afféle jó ember, igyekezik tudását, erejét, szivét és lelkét a mások | javára megnyitni. Ki is használják e tulajdonságát minden vonalon. Számtalan testület választmányi tagja, TÁRCA „Kapjunk hajba!“ — Jó tanácsok a szerkesztő úrnak. — Tisztelt Szerkesztő Úr ! Huh ! Mérges vagyok, dühös vagyok, szétmegyek, szétpattanok, megpukkadok !! 1 És még ön mosolyog, tisztelt szerkesztő úr?! Ne mosolyogjon, kérem, ne ingereljen, szerkesztő úr, hanem inkább azt kérdezze, hogy miért vagyok olyan rettenetesen dühös? Ön csodálkozik? Nem tudja? No, ez szép dolog 1 Hallatlan! ludja meg, először is azért haragszom, mert a Rákos Vidékében a minap megjelent beköszöntőjében azt mondja, hogy ezután kerülni fogja azt a hangot és azt a modort, a melyet a jól megérdemelt nyugalomba vonuló tisztelt előde, a „volt“ tisztelt szerkesztő úr meghonosított, és követett. Mondhatom, alaposan csalódtam önben, kedves szerkesztő úr, mert a helyett, hogy folytatná a dolgot úgy és ott, a hol és a hogyan azt az ön tisztelt előde elhagyta, hát, kérem szeretettel, ön azon iparkodik, hogy azt a nagy ügygyel-bajjal megalapított kedves lapunkat, a „Rákos Vidékét“ egy csapással meg akarja változtatni és tönkre- silányítani. Hallatlan merészség öntől, kedvesem, egy ilyen fényes jövőt ígérő, jelenleg még csak helyi és megyei érdekeket szolgáló, de később politikai napilappá átalakuló lapot egy tollvonással megsemmisíteni akarni és érdekességétől megfosztani iparkodni! Szelídség, tisztesség, alázat, jámborság és igazság, az ön programmja ! Brrr! Égnek állanak, deresedésnek és kopaszodásnak induló fejemen a hajszálak erre a programra! Hová jutunk! Ön, úgy látszik, meg akarja fosztani kedves előfizetőit attól a laptól, a melyet vérünk árán megalapítottunk és keservesen összekuporgatott filléreinkből fentar- tunk és táplálunk. — Ha ön csak a fentebbi hangzatos szavakkal
